Még gimnazista koromban, a 80’-as évek közepén olvastam először a nagy háborúról a Minamotó és a Taira klán között, és hallottam először a japán irodalom két meghatározó gyöngyszeméről a Gendzsi monogatariról, és a Heike monogatariról. Azóta vártam a lehetőséget, hogy a kezembe foghassam ezeket a műveket. Bár a Gendzsi monogatari 2009-ben „Gendzsi szerelmei” címen megjelent magyarul, a Heike monogatari kiadására több mint harminc éve vártam, egyre kevesebb reménnyel.

Közben persze a művet angol fordításban több változatban is megtaláltam – volt, amelyiknek szigorúan pontos, ámde szinte olvashatatlanul nehéz volt a szövege, és olyan is, amely annyira modernre sikerült, hogy szinte olvastatta magát, kicsit talán elveszítve az eredeti mű pátoszát és mélységét. A több variáció közül Helen Craig McCullough munkája volt az, amely lenyűgözött, mert egyszerre volt nagyon olvasmányos, és nagyon költői, magával ragadó, mégis részletes magyarázatokkal ellátott. A második olvasása után döntöttem úgy, hogy lefordítom magyarra, elsősorban a magam örömére, de talán mások számára is.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy egy közvetítő nyelvről történő fordítás szinte soha nem tudja visszaadni az eredeti mű gazdagságát, így ez a fordítás sem méltó igazán a Heike monogatari igazi súlyához. Tovább rontja a helyzetet, hogy én magam nem vagyok műfordító, így a szakma technikai eszköztárát sem tudtam úgy alkalmazni, mint egy igazán hozzáértő. Mégis úgy gondolom, hogy harminc évnyi várakozás után még egy nem túl jó fordítás is sokkal jobb a semmilyennél, egy gyenge szövegből is többet lehet megtudni, mint egy nem létezőből.

Őszintén remélem, hogy ez a könyv hozzá tud tenni minden Japán, és a japán történelem és irodalom után érdeklődő tudásához, és talán kellő motivációt is jelent majd ahhoz, hogy mielőbb elkészüljön egy igazán minőségi, az eredeti alkotáshoz valóban méltó műfordítás is.