Bár a rendszer lebontásához, és a demokrácia újjáépítéséhez feltétlenül szükség van rá, és ezért örvendetes a TISZA kétharmados többsége, azért minden demokrata egészséges aggodalommal várja az elkövetkező időszak (évek, ciklus) fejleményeit. Mindenki tudja, a kétharmados szabály éppen a demokrácia védelmében, a vetélkedő politikai szerveződések közötti érdemi párbeszéd fenntartása, vagy kikényszerítése érdekében volt szükséges. Éppen azért, hogy az igazán fontos kérdések közmegegyezéssel, az eltérő politikai alternatívák közötti egyetértéssel, és ennek megfelelően hosszú távú konszenzuson alapulva dőljenek el. Az egypárti kétharmados többség minden esetben hordozza annak a veszélyét, hogy a kormányzó hatalom visszaél az erőfölényével, és a maga – rosszabb esetben a kegyeltjei – érdekét fogalmazza meg közérdekként.
Bármennyire is nagy az öröm a rendszert váltani akaró többség körében, feltétlenül szükséges felhívni rá a figyelmet, hogy ez a veszély most is, a TISZA kétharmada kapcsán is fennáll. Nem azért, mert a TISZA vezetői, és képviselői jelenleg autokratikus igényeket mutatnának, hanem azért, mert ilyen a hatalom természete: mindegy, milyen társadalmi berendezkedést alkalmazunk, a legjobb demokráciákban is (hát még a tekintélyuralmi rendszerekben) a pozíció hatalomként értelmezhető, a hatalomnak pedig komoly személyiségtorzító hatása van. Minél magasabb a pozíció, annál erősebb, és minél tovább birtokolja azt valaki, annál biztosabb és tartósabb a torzulás, éppen úgy, ahogy a Gyűrűk Urában az Egy Gyűrű hat gyakorlatilag mindenkire.
Éppen ezért, ha lenne még Magyarországon értelmezhető baloldali, vagy liberális politikai erő, azt javasolnám neki, azonnal szervezzen nyilvános ellenzéki formációt, mondjuk Ellenzéki Platform néven, és álljon neki az érdemi, demokratikus ellenzéki munkának. Ez egyszerre lenne érdeke az országnak, a kormánynak, és persze az ellenzéknek is.
- Az országnak azért, mert fontos lenne, hogy a következő választáson (bármikor is legyen az), ne csak a jelenlegi (esetleg a hatalom miatt torzuló) kormánypárt, és a NER 2.0 közül lehessen választani, hanem egy kialakult, elvi alapokon álló, demokratikus alternatíva is a palettán legyen.
- A kormánynak azért, mert a jól működő ellenzék kontrollt jelent a tevékenysége felett, legalább a nyilvánosságon keresztül, és egyben folyamatos késztetést, hogy a feladatait valóban a lehető legjobban, a társadalmi igényekre minél inkább reagálva lássa el, és ne térüljön el a hatalom csábításában.
- Az ellenzéknek pedig azért, mert ez a lehetőség arra, hogy visszatérjen a hazai politika színpadára, és végre elvégezze azt a munkát, amelyet az elmúlt 16 évben egyébként nem tett meg.
Felvetődhet persze a kérdés, hogy vajon miért nem a FIDESZ-re tekintünk, mint nyilvánvaló ellenzékre?
Azért, mert a FIDESZ-t láttuk már ellenzékben 2006 és 2010. között, láttuk, hogyan képzeli el a „konstruktív együttműködést” az Európai Unióban („bot a küllők között, tüske a köröm alatt”) és látjuk azt is, hogy egyelőre hogyan áll a megújulással, és ezek sajnos nem adnak okot sem optimizmusra, sem bizalomra. Ha valaki 16 éven keresztül egyfajta retorika és forgatókönyv alapján építette a maga politikai világát, szinte elképzelhetetlen, hogy abból akár egy ilyen mértékű választási vereség hatására is ki tudna lépni. A hálóból nemcsak a légynek, a póknak is nehéz kiszabadulnia. Ezt bizonyítja, hogy a párt egyelőre nem hajlandó a valódi önvizsgálatra, és a nyilvánvaló következtetések levonására sem.
Mi lenne az új, demokratikus ellenzék feladata?
Alapvetően három dolog:
- Egyrészt a kormány ellenőrzése, mind jogállami, mind szakmai szempontból. Árgus szemmel figyelni, hogy a kabinet betartsa a jogállami kereteket, és a jogszabályokban foglalt eljárásrendeket, például a jogalkotásban, és a szakmai érdekegyeztetések terén. Artikulálja és tegye nyilvánossá a társadalmi igényeket, problémákat, erősítse fel a kis érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportok hangját, hogy a többség rájuk is tekintettel lehessen.
- Másrészt hogy alternatívát jelenítsen meg: szükséges, hogy az ellenzéknek legyen saját, egységes Magyarország képe, és szükséges, hogy az egyes szakterületekről is világos stratégiával rendelkezzen, amelyet nyilvánosan be is mutat. Ez teremthet versenyhelyzetet a kormány által képviselt politikai-szakpolitikai irány, és az ellenzék által képviselt irány között, és ez teszi majd a következő választáson reális választható alternatívává.
- Harmadrészt – és ez talán egy szokatlan szerep – hogy kiegyensúlyozza a politikai teret a szakmaiatlan, pusztán hatalom-orientált, vagy populista akciókkal szemben. Sajnos valószínűsíthető, hiszen a világ számos pontján láttunk már ilyet, hogy lesznek olyan támadások a kormány ellen, amelyek kizárólag a kormány stabilitásának megingatását, esetleg megbuktatását célozzák, tekintet nélkül arra, hogy az e célra felhasznált téma társadalmi szempontból hasznos, vagy sem. (Ilyen volt 2007-ben a biztosítási rendszer átalakítása is.) Ebben a helyzetben a demokratikus ellenzéknek igenis feladata a stabilitás mellett kiállni, és az ország biztonságát, és a demokratikus működés rendjét fenntartani, még akkor is, ha ezzel a kormányt kell támogatnia. A demokrácia működtetése prioritás minden pártpolitikai érdek felett.
Fontos látni, hogy egy kétharmados többséggel rendelkező kormány mellett a parlamenti ellenzéknek sincs érdemi politikai súlya – a parlamenten kívüli ellenzéknek meg még annyi sincs. Ezért az ellenzéki politizálás fő színtere – ahogy az előző ciklusban is – továbbra is a nyilvánosság lesz, ebben pedig továbbra is kulcsszerepet játszik majd a független sajtó, és a közbeszédet befolyásoló influenszerek, közéleti személyiségek. Ezért most szükséges kiemelni, hogy a sajtó és a humor, az általa képviselt értékrendtől függetlenül, mindig ellenzéki. Akkor töltik be a társadalmi funkciójukat, ha ugyanolyan árgus szemekkel figyelik a kormány tevékenységét, és ugyanolyan kíméletlenül tárják fel és állítják pellengérre a hibákat és bűnöket, mint tették az előző ciklus idején.
Egy jól működő demokráciában a jól működő ellenzék éppen annyira fontos elem, mint a jól működő kormány. Ez nem egy mozi, ahova beülünk nézni a kormány produkcióját, és szabadon fumigáljuk, amit látunk. A kormánynak, az ellenzéknek, és valójában minden demokratának jól megfogalmazható felelőssége és feladata van a demokrácia működtetésében.
A jól működő ország, a társadalmi béke helyreállítása, a társadalmi szolidaritás megélése mindannyiunk közös felelőssége.