Hierarchia
Minden harcművészet szigorúan hierarchikus rendszer, amelyben a gyakorló az eltöltött idő, és a megszerzett tudás alapján léphet előre a ranglétrán. A karatéban hagyományosan tíz gyakorló és tíz mester fokozat van.
A gyakorló fokozatokat kjúnak nevezzük (級 – osztály, szint, rang).
Kezdő:
- dzsikkjú/dzsukkjú (十級)
- kjúkjú (九級)
- hakkjú/hacsikjú (八級)
- nanakjú (七級
- rokkjú (六級)
- 10 kjú
- 9 kjú
- 8 kjú
- 7 kjú
- 6 kjú
- (fehér öv)
- (sárga öv)
- (kék öv)
- (piros öv)
- (lila öv)
Haladó:
- gokjú (五級)
- jonkjú (四級)
- szankjú (三級)
- nikjú (二級)
- ikkjú (一級)
- 5 kjú
- 4 kjú
- 3 kjú
- 2 kjú
- 1 kjú
- (1. zöld öv)
- (2. zöld öv)
- (1. barna öv)
- (2. barna öv)
- (3. barna öv)
A mester fokozatokat dan-nak nevezzük (段 – lépcső, szint, fok), és egységesen fekete öv jelzi.
- Sodan (初段)
- Nidan (弐段/二段)
- Szandan (参段/三段)
- Jondan (四段)
- Godan (五段)
- Rokudan (六段)
- Sicsidan/Nanadan (七段)
- Hacsidan (八段)
- Kudan (九段)
- Dzsúdan (十段)
- 1. dan (szó szerint: „kezdő szint”)
- 2. dan
- 3. dan
- 4. dan
- 5. dan
- 6. dan
- 7. dan
- 8. dan
- 9. dan
- 10. dan
A hierarchia a megszólítás módjában is megjelenik. A magasabb fokozatú személyt a szenpai (先輩 – „korábbi társ”) megszólítás illeti meg. Azonos övfokozatnál a korábban minősült számít magasabb fokozatúnak, ha ez is megegyezik, akkor az idősebb.
(Az alacsonyabb fokozatút kóhainak [後輩 – „későbbi társ”], az azonos szinten állót dóhainak [同輩 – „azonos társ”] nevezzük, ezeket azonban nem használjuk megszólításként.)
Megszólításkor a név mögé helyezett szócskát is használhatunk:
- -szan (さん) – úr, hölgy (asszony), nemtől függetlenül, kb. azonos státuszú partnerrel szemben, mind udvarias, mind közvetlen beszédben.
- -szama (様、さま) – ugyanúgy használjuk, mint a san-t, de magasabb státuszú partnerre használjuk, a tisztelet jeleként.
- -kun ((君, くん) – fiúra, azonos korú férfira használjuk, nem hivatalos beszédben.
- -csan (ちゃん) – közvetlen beszédben elsősorban lányokra, gyerekekre, közeli barátokra, kedvesre használjuk.
- -tan (たん) – a csan még bizalmasabb, cukibb formája.
Gyakorlás közben a leggyakrabban használt megszólítás a szenszei (先生 – „korábban született”), amelyet szokás mesternek fordítani, valójában azonban az oktató (tanár, edző stb.) tiszteletteljes megszólítása. Szenszeinek a gyakorlást vezető, illetve a munkáját rendszeresen segítő dan fokozatú embereket szólítjuk. (A még nem dan fokozatú segítőket, illetve a fekete öves gyakorlókat, akik nem vesznek részt a tanításban szempainak szólítjuk.)
Sihan-nak (師範 – „tanárok példaképe”) azokat a vezető instruktorokat nevezzük, akik jogosultak fekete övre is vizsgáztatni. Általában 5. dan fokozat, vagy annál magasabb szükséges hozzá.
Hansi (範士 – „mintaadó tanár”) a stílusvezető mester, általában 8. dan fokozattal, vagy fölötte.
Szóke (宗家 – „akitől a család származik”) a stílusalapító nagymester, általában 10. dan fokozattal.
A harcművészet világában számos más megszólítás és rang is létezik a különböző irányzatokban, érdemes és szükséges ezeket pontosan ismerni (és helyesen használni), amennyiben ezek gyakorlását tervezzük.
Fontos kiemelni, hogy a fentiek (-szan, szempai, szenszei, sihan, hansi, szóke) megszólítások, amelyekkel tiszteletet adunk a nálunk többet tudónak. Ennek megfelelően ezeket senki nem használja magára, mert az tudatlanság és/vagy nagyképűség.
A japán nyelvben a tisztelet kifejezésére használják az o-/go- előtagot (御) (japán eredetű szavaknál o-, kínai eredetűeknél go-), amelyet főnevek elé illesztenek (o-szenszei – tiszteletreméltó mester, o-isa-san – doktor úr, go-han – főtt rizs, étel, o-negai – tiszteletteljes kérés stb.)