Hierarchia

Minden harcművészet szigorúan hierarchikus rendszer, amelyben a gyakorló az eltöltött idő, és a megszerzett tudás alapján léphet előre a ranglétrán. A karatéban hagyományosan tíz gyakorló és tíz mester fokozat van.

A gyakorló fokozatokat kjúnak nevezzük (級 – osztály, szint, rang).

Kezdő:

  • dzsikkjú/dzsukkjú (十級) 
  • kjúkjú (九級)
  • hakkjú/hacsikjú (八級)
  • nanakjú (七級
  • rokkjú (六級)
  • 10 kjú 
  • 9 kjú
  • 8 kjú   
  • 7 kjú
  • 6 kjú
  • (fehér öv)
  • (sárga öv)
  • (kék öv)
  • (piros öv)
  • (lila öv)

Haladó:

  • gokjú (五級)
  • jonkjú (四級)
  • szankjú (三級)
  • nikjú (二級)
  • ikkjú (一級)
  • 5 kjú
  • 4 kjú
  • 3 kjú
  • 2 kjú
  • 1 kjú
  • (1. zöld öv)
  • (2. zöld öv)
  • (1. barna öv)
  • (2. barna öv)
  • (3. barna öv)

A mester fokozatokat dan-nak nevezzük (段 – lépcső, szint, fok), és egységesen fekete öv jelzi.

  • Sodan (初段)
  • Nidan (弐段/二段)
  • Szandan (参段/三段)
  • Jondan (四段)
  • Godan (五段)
  • Rokudan (六段)
  • Sicsidan/Nanadan (七段)
  • Hacsidan (八段)
  • Kudan (九段)
  • Dzsúdan (十段)
  • 1. dan (szó szerint: „kezdő szint”)
  • 2. dan
  • 3. dan
  • 4. dan
  • 5. dan
  • 6. dan
  • 7. dan
  • 8. dan
  • 9. dan
  • 10. dan

A hierarchia a megszólítás módjában is megjelenik. A magasabb fokozatú személyt a szenpai (先輩 – „korábbi társ”) megszólítás illeti meg. Azonos övfokozatnál a korábban minősült számít magasabb fokozatúnak, ha ez is megegyezik, akkor az idősebb.

(Az alacsonyabb fokozatút kóhainak [後輩 – „későbbi társ”], az azonos szinten állót dóhainak [同輩 – „azonos társ”] nevezzük, ezeket azonban nem használjuk megszólításként.)

Megszólításkor a név mögé helyezett szócskát is használhatunk:

  • -szan (さん) – úr, hölgy (asszony), nemtől függetlenül, kb. azonos státuszú partnerrel szemben, mind udvarias, mind közvetlen beszédben.
  • -szama (様、さま) – ugyanúgy használjuk, mint a san-t, de magasabb státuszú partnerre használjuk, a tisztelet jeleként.
  • -kun ((君, くん) – fiúra, azonos korú férfira használjuk, nem hivatalos beszédben.
  • -csan (ちゃん) – közvetlen beszédben elsősorban lányokra, gyerekekre, közeli barátokra, kedvesre használjuk.
  • -tan (たん) – a csan még bizalmasabb, cukibb formája.

Gyakorlás közben a leggyakrabban használt megszólítás a szenszei (先生 – „korábban született”), amelyet szokás mesternek fordítani, valójában azonban az oktató (tanár, edző stb.) tiszteletteljes megszólítása. Szenszeinek a gyakorlást vezető, illetve a munkáját rendszeresen segítő dan fokozatú embereket szólítjuk. (A még nem dan fokozatú segítőket, illetve a fekete öves gyakorlókat, akik nem vesznek részt a tanításban szempainak szólítjuk.)

Sihan-nak (師範 – „tanárok példaképe”) azokat a vezető instruktorokat nevezzük, akik jogosultak fekete övre is vizsgáztatni. Általában 5. dan fokozat, vagy annál magasabb szükséges hozzá.

Hansi (範士 – „mintaadó tanár”) a stílusvezető mester, általában 8. dan fokozattal, vagy fölötte.

Szóke (宗家 – „akitől a család származik”) a stílusalapító nagymester, általában 10. dan fokozattal.

A harcművészet világában számos más megszólítás és rang is létezik a különböző irányzatokban, érdemes és szükséges ezeket pontosan ismerni (és helyesen használni), amennyiben ezek gyakorlását tervezzük.

Fontos kiemelni, hogy a fentiek (-szan, szempai, szenszei, sihan, hansi, szóke) megszólítások, amelyekkel tiszteletet adunk a nálunk többet tudónak. Ennek megfelelően ezeket senki nem használja magára, mert az tudatlanság és/vagy nagyképűség.

A japán nyelvben a tisztelet kifejezésére használják az o-/go- előtagot (御) (japán eredetű szavaknál o-, kínai eredetűeknél go-), amelyet főnevek elé illesztenek (o-szenszei – tiszteletreméltó mester, o-isa-san – doktor úr, go-han – főtt rizs, étel, o-negai – tiszteletteljes kérés stb.)