– Nem Fred, tud róla – mondta. A fiatal tizedes tehetetlenül toporgott mögötte.

– És nem kéne nekünk tenni valamit? – kérdezte újra. Glorfindel ismét megrázta a fejét.

– Nem tehetünk semmit. És ez az ezredes utasítása is.

Odalent a katonák elkészültek a berakodással, mindenki elfoglalta a helyét. Custer is az egyik terepjáróba ült, és intett a repülésirányítóknak. A helikopterek rotorjai felbőgtek, a légcsavarok mozgásba lendültek és egyre nagyobb sebességgel kezdtek el forogni. Végül a három gép lassan, méltóságteljesen felemelkedett és széles ívben elfordulva elindult a szárazföld felé. A tünde egy darabig a távolodó alakok után nézett, aztán hirtelen Fredhez fordult.

– Gyorsan hívd ki az ezredest, és keríts neki egy infravörös távcsövet! Addig én megpróbálom közelebb vitetni a hajót a parthoz és embereket rendelek a gépágyúk mellé. Lehet, hogy szükségük lesz a segítségünkre.

Fred elloholt az ezredes kabinja felé, a tünde pedig a parancsnoki hídra sietett. Hamarosan ott csatlakozott hozzá az ezredes is, és együtt figyelték a közeledő part kibontakozó, sötét tömegét.

A helikopterek közben elérték a szárazföldet. Glorfindel jól látta, ahogy nagy kört leírva a terep fölött, leszállási pontot keresnek. Felvillantak a gépeken hordott fényszórók is, s a fénypászmák fényes lándzsaként kutatták az alattuk elterülő kihalt tájat. A tünde aggodalmasan motyogott.

– Nem lenne szabad, nagyon nem – dünnyögte. – A fény odavonzza a ragadozókat. Sokkal hamarabb éri őket a támadás, minthogy felkészülhetnének.

Az ezredes meghallotta a tünde hangját és a mikrofonhoz lépett.

– Custer, itt az ezredes beszél. Ön megszegte a határozott parancsomat. Ezért, ha visszatért, hadbíróság elé kerül. Azonnal forduljon vissza, és tegyen jelentést! És kapcsoltassa ki a fényszórókat, még veszélyes lehet!

– Igen uram, lekapcsoltatom. Az akció után azonnal jelentkezem – felelte az őrnagy. A lámpák elaludtak, de a helikopterek folytatták a körözést. Az ezredes biccentett és utasítást adott a belső kommunikációs rendszeren keresztül.

– Minden ütegnek! Infravörös tartományban kövessék az eseményeket! Harci cselekményre felkészülni!

A hajó legénységében érezhetően nőtt a feszültség. Az utasként hozott katonák a korlátoknál állva figyelték a partot, mindenki a gépeket nézte.

Az egyik kisebb helikopter végül megállt és ereszkedni kezdett. A kábeleket elkezdték kiengedni, hogy a terepjáró elérje a talajt. A másik kis helikopter közben tovább körözött, így biztosítva a környéket, míg a harmadik, a nagy, valamivel magasabban lebegve várt a sorára. A terepjáró végül földet ért, két katona ugrott ki belőle a jármű két oldalán, egy harmadik pedig a kocsi hátuljában állva kezdte navigálni a csapatszállító érkezését. Hamarosan ez a jármű is lekerült a kábelekről, s a hordozó helikopter azonnal visszaindult a hajó felé. Most az első helikopter vette át a helyszín biztosításának feladatát, amíg a harmadik egyre lejjebb ereszkedett, hogy megszabaduljon a szállítmányától.

A terepjáró első kerekekei éppen elérték a földet, amikor megmozdultak a környező dombok. Mint a villám, olyan gyorsan mozduló erőteljes testek suhantak a levegőben, s hamarosan az első terepjáróval érkezett összes katona rongycsomóként, véres, kifacsart tagokkal hevert szanaszét a földön. A csapatszállító gyors oldalmanőverrel próbált kitérni, lövegtornyából folyamatosan ontotta a tüzet a terepjáró közelében mozgó követhetetlen alakokra. Azok azonban nemhogy fogytak volna, egyre többen lettek.

– Itt Custer!… Úristen!!! Ez lehetetlen… – hallatszott a hangszóróból. A ragadozók most az éppen földet érő járműre vetették magukat. Messziről is jól lehetett látni Custer pisztolyának torkolattüzeit, ahogy megpróbálta távol tartani magától a bestiákat. Hamarosan azonban a pisztoly végleg elcsöndesedett, s az éteren keresztül csak morgás, vonítás és súrlódó testek