vezetőivel, és láttuk is Windemorn erőit, amikor üldöztek bennünket. És én láttam őt. Erővel semmiképpen nem győzhetünk felette.

Flóin sértetten hallgatott. Arwen nyugtalanul rápillantott majd a mágushoz fordult és megkérdezte.

– Akkor te mit javasolsz?

Az öreg elgondolkodva szívta a pipáját.

– Arra nincs elég erőnk, hogy nyílt küzdelembe bocsátkozzunk az ellenséggel. De arra talán van, hogy elvonjuk és megosszuk a figyelmét. Több kisebb, de erős törp csapatra lenne szükségünk, akik észrevétlen beszivárognak az ellenség földjére. Ott, a segítségemmel, számíthatnak az evenkik támogatására, s így sikerülhet hálót szőni Windemorn Tornya köré. Ha úgy érzi, bekerítették, tán nem figyel annyira a saját várára, s így mi közben a közelébe férkőzhetünk. Onnan pedig… – sóhajtott és lehajtotta a fejét. – Csak rajtam múlik…

– Rendben – vette át a szót Glorfindel. – Akkor tehát számoljunk, hogy állunk az idővel! Az óceánon körülbelül három-négy nap alatt átjutunk. Hol érjünk partot?

– Itt, a Cape Aragonál – mutatta Tomi. – Onnan kocsival körülbelül háromszáz kilométer a Kráter-tó. Az még egy nap.

– Az összesen legfeljebb öt – folytatta ismét a tünde, és a törpre nézett. – Azalatt te éppen visszaérsz Telperondba.

Flóin biccentett.

– Hát nem sok időd lesz. – mondta Glorfindel. – Ha minden jól megy, egy-két nap alatt megtaláljuk a megfelelő embert, aki segít nekem, s utána a mágus már utazik is vissza a társaival ugyanide. Miután Telperondba értél, nagyjából egy heted lesz arra, hogy tanácskozz a királyoddal, elfogadtasd vele a terveinket és vissza is érj az érkezők fogadására. Elég lesz?

– Az attól függ, mit kell megbeszélnem a királlyal – felelte nyugodtan Flóin. – A terv lényegét értem, de ez még nem elég ahhoz, hogy lépni, vagy akár dönteni tudjunk.

Lantalúin egy mordulással közelebb hajolt a térképhez és ujjával a Tunguszka vidékére bökött.

– Itt áll valahol Windemorn Tornya. Ezt kellene körbekerítenünk, szerintem hat csapat segítségével. Én úgy gondolnám, hogy három csoport indulhatna Telperondból a Jenyiszej hátán, s három különböző helyen partra szállva, nyugat felől közelíthetnének a torony felé. Eközben három másik csapat lehajózhatna a Bajkál-tavon, s a Lénán lecsorogva, szintén három helyen partra szállva, keletről tehetné meg ugyanezt. Eközben mi, egy hetedik csoport támogatásával közöttük észak felé haladva érnénk el a tornyot. A nyugatiak az Angara torkolata előtt és után ötven kilométerrel szállnának partra, itt, itt és itt – mutatta. – A keletiek pedig itt, a Léna szögleténél, Kirenszk környékén és attól valamivel északabbra. Mi közben erre csorgunk majd le, az Angarán, s innentől, ahol nyugatra fordul, fogjuk gyalog folytatni az utunkat észak felé.

Flóin figyelmesen nézte a térképet, hogy alaposan megjegyezzen mindent. Aztán ismét a mágushoz fordult.

– És mekkora csapatokra gondoltál? Mi lenne ezek feladata?

Lantalúin elgondolkodva hümmögött egy sort.

– Azt hiszem, 100 harcos elég lesz egy-egy csapatba. Ezeket körülbelül 50-60 evenki vadásszal tudjuk segíteni, így már elég sokan lesznek ahhoz, hogy együtt jelentős támadásnak tűnjenek.

– Rendben. – bólintott Flóin. – Ezek ugyan elég kicsi csapatok, s így veszélyes idegen földön portyázniuk, de megteszik majd, ami tőlük telik. Így is akkora veszteséget okoznak majd az ellenségnek…

– Eszetekbe ne jusson! – szólt közbe riadtan az öreg. A törp értetlenül nézett vissza rá.