1. Július 28. Beriangwedh – az Őrlánc

Az idő gyorsan röpült, s a napok múltával Tomi szinte nem is emlékezett az események pontos sorára. Azt tudta, hogy érkezésük estéjén nagy lakoma volt a Király Csarnokában, ami hosszú volt, kellemes és igen érdekes, leszámítva a király beszédét, ami halálosan untatta. A törpök végig nagyon barátságosak és szolgálatkészek voltak vele, így ideje nagy részét beszélgetéssel és tréfálkozással töltötte, nemigen figyelt a király, Lantalúin és Arwen tanácskozására. Sok mindent megtudott azonban a törpök életéről, titkos kapcsolataikról a hegyi törzsekkel, akiken keresztül töménytelen mennyiségű élelmiszert szereznek be a környező országokból, a rejtőzködés nehézségeiről, és a bányászokat, kézműveseket foglalkoztató gondokról. Lassan kibontakozott előtte egy jól szervezett, hatalmas birodalom képe, s ámult a törpök szívósságán, serénységén és körültekintő bölcsességén. Megtudta azt is, hogy a törpöknek még egy birodalma van, messze északkeleten, Laurond, az Aranytárna, amely hasonló gazdagsággal rendelkezik, mint ez itt. A két nagy város között persze akadnak kisebbek is, mert a törpök úgy vélték, erősebbek, ha a birodalmak között szoros kapcsolatot tartanak. E kapcsolatot voltak hivatottak fenntartani az Őrlánc települései, amelyek azonban elsősorban katonai helyek voltak, s amelyeken keresztül az egyik városból akár öt nap alatt el lehetett jutni a másikba.

Lantalúin három nap pihenő és készülődés után adta ki az indulásra a jelszót. Grór valóban mindennel ellátta őket, sőt, hat tapasztalt harcost is adott melléjük kísérőül, s még azt is megengedte, hogy a két Birodalmat összekötő titkos utat is használják. Tomi lenyűgözve nézte a hatalmas, tompa fényű vasból kovácsolt alapzatról induló acélsíneket, amelyek a barlangszerű tárnákba vezetve lehetővé tették a gyors, és viszonylag kényelmes utazást. Maga a jármű Tomit leginkább a hullámvasútra emlékeztette: A hosszú lejtőkön szédítő sebességgel robogtak lefelé, az emelkedőkön roppant fogaskerekek emelték fel őket, a kanyarokban pedig a gyomrában érezte a sebesség keltette furcsa érzést, amitől az egész utazás félelmetes, ugyanakkor nagyon izgalmas lett. Az öt nap alatt csak esténként álltak meg egy rövid időre, amíg pihentek egy kicsit, és rendbe szedték magukat. Enni viszont a kocsiban ettek, sőt, a második naptól fogva Tomi aludni is tudott utazás közben. Így értek el ötödnapra Laurond kapujába.

A városba csak három kísérőjük ment be, hogy ismét bőségesen feltöltsék a készleteiket. Oda ugyanis Arwennek sem volt bejárása. Azonban ez láthatóan nem zavarta, nyugodt elégedettséggel üldögélt a föld alatti vasút csarnokában. Látszott, hogy korábbi utazásai alatt már megszokta az itt töltött időt. Tomi szívesen megtudott volna többet is Laurondról, de hiába próbált meg beszédbe elegyedni a kaput őrző törpökkel, azok mogorván hallgattak, nem voltak hajlandóak válaszolni a kérdéseire. Így aztán Arwent kérdezte, aki azonban csak annyit mondott, hogy Szkalisztij Golec közelében vannak, és nincsen már messze az óceán partja, ami mentén észak felé haladnak majd tovább.

2. Augusztus 2. Indulás Laurondból

Néhány órát pihentek, amíg a törp kísérőik visszaértek az újonnan beszerzett készletekkel. Tomi meglepve látta, hogy lovakat és pónikat is hoztak magukkal, az öreg azonban csak szó nélkül bólintott, és elégedetten szemlélte a jószágokat. Kiválasztott egy erős, szürke lovat magának, és egy izmos barna pónit Tominak. Arwen ismerősként üdvözölte a maga karcsú, fekete lovát, a törpöket viszont láthatóan nem érdekelte, hogy melyik hátason folytatják az