Az öreg megcsóválta a fejét.

– És a kocsi? A házatok? Az örökséged?

– Úgysem tudnék semmibe beleszólni, hiszen még kicsi vagyok. Az idő viszont szalad, ne felejtsd el! Jusson eszedbe az Antarktiszt elfedő füst! Sietnünk kell.

A mágus ismét gondolkodott egy sort. Végül beleegyezően bólintott.

– Rendben van, gyere a házamba, hogy átgondoljuk a dolgokat.

Hamarosan elnyelte őket a köd.