– Továbbra sincs nyugalom az Egyesült Államok nyugati részén, Oregon államban. Bár a kormány jelentős területeket lezárt az idegenforgalom elől, és a rendőri jelenlétet katonai egységekkel is megerősítették, a megmagyarázhatatlan eltűnések és a brutális támadások tovább folytatódnak. Az FBI illetékese szerint nincs még pontos magyarázat a támadások okaira, és nem ismerik az elkövetőket sem. A feltételezések szerint terrorista akciócsoportok tevékenykednek a területen, s a céljuk az Egyesült Államok belső biztonságának lerombolása. Más források indián függetlenségi mozgalomra gyanakszanak, amely valamiféle évfordulós összefüggésben lenne a területen még az 1800-as években lejátszódott Modok Háborúval. Tegnap egy amatőr videós nyilvánosságra hozott egy felvételt, s ennek alapján azt állítja, a környéken koboldszerű lények járnak, s talán a támadások is hozzájuk köthetők. A hatóságok a felvételt hamisítványnak nevezték, és mindenkit óvnak a pánikkeltéstől.

A vénember halkan felmordult. Kihúzta magát, és figyelmesen nézte a bemutatott képsorokat. Lassan csóválta a fejét, s amikor az amatőr felvétel értékelésére került a sor, futó mosoly suhant át az arcán. De már jött is a következő hír.

– Ismét kitört az Erebus. Az újabb, szokatlanul heves kitörés következtében gyakorlatilag használhatatlanná váltak az antarktiszi csillagvizsgálók, mert a kialakult füstfelhő túlságosan nagymértékben takarja el az eget. Meg nem erősített hírek szerint több állam, köztük Oroszország is, ideiglenesen kiürítette a déli földrészen található telepeit. Mint ismeretes, két héttel ezelőtt az Erebus első nagy kitörésénél, több más teleppel együtt elpusztult a McMurdo bázis is, amely a kontinens ellátásának egyik fő kapuja volt. A katasztrófában több százan haltak meg.

Az öreg összevont szemöldökkel, komor arccal hallgatta a hírt, amihez most nem voltak vágóképek. Aztán amikor a bemondó továbblépett („Most pedig sporthírek, és időjárás-jelentés következnek…”), hátradőlt, és elgondolkodva simogatta a szakállát.

Tomi habozott egy ideig, aztán leugrott a bárszékéről, odament az öreg asztalához, és letelepedett vele szemben. A vénember barátságtalanul nézett rá, aztán mikor látta, hogy nem szól semmit, rámordult:

– Te meg mit akarsz?

– Figyeltelek, ahogy a híreket nézted – felelte Tomi.

– És?

– Nem hiszed, ugye, hogy hamisítvány volt? Mármint a koboldos felvétel?

Az öreg töprengve nézett rá, látszott, a választ latolgatja. Végül a pálinkás pohara felé fordult és annyit mondott.

– Te is tudod, hogy koboldok nem léteznek. Koboldok nincsenek…

– Igen, igen… De hátha mások voltak?

– Mi mások?

– Hát… például orkok

Az öreg ránézett, és elmosolyodott. Szelíden válaszolt:

– Ha orkok léteznének, lennének tündék is. Ki látott akár csak egyet is közülük? – Letette a pálinkás poharát és felállt.

– Dolgom van – mondta, és kiment a fogadóból.

Tomi egy pillanatig bambán nézett utána, aztán felpattant és fürgén utána indult.

– Nem mehetsz ki a fogadóból! – szólt rá az apja, aztán már fordult is vissza az üzletfeléhez. A fiú csak egy pillanatig tétovázott, aztán kilépett az ajtón.

Hunyorogva nézett körül az éles fényben, de az öreget sehol sem látta, sem a pihenő területén, sem az úton. Tétován forgatta a fejét, és azon töprengett, hogyan tűnhet el valaki ilyen gyorsan.

A pihenőt szegélyező fás-bokros liget mögött szántóföldek húzódtak egész a közeli dombokig. A szántót egy patak, s a patakot kísérő fák sora osztotta két részre. Ahogy Tomi tekintete végigkövette ezt az eleven zöld sávot, a végénél, távol a domb tövében mozgásra lett