– Szia! És vigyázz magadra! – kiáltott az asszony az elrobogó motor után.

Charlie kikanyarodott a fő útra, és elindult Fredhez Pelican City-be.

De sosem ért oda.

 

 

  1. Június 19. Oregon, Klamath Falls

 

– Értem, asszonyom, higgye el, mindent elkövetünk a fia megtalálása érdekében. Mindazonáltal úgy gondolom, az, hogy tegnap este nem ment haza, még nem komoly indok az aggódásra. Nyár van, ilyenkor a fiatalok sokféle programot szerveznek, amelyek jó részét nem szokták a szüleiknek bejelenteni.

– Értse már meg, az én fiam nem olyan! Sohase menne el anélkül, hogy szólna nekem. Tudja, mennyire izgulok érte! És különben is! A barátja, ez a Fred, otthon van, de Charlie nem volt náluk tegnap. Pedig ő is várta! Istenem, biztosan valami baja esett!

– Nyugodjon meg, asszonyom, semmi oka a kétségbeesésre. Meg fogjuk találni a fiát. El tudná mondani, hogy pontosan merre is ment?

– Hát itt kikanyarodott a fő útra, és a 97-esen elment Pelican Cityig. Hogy ott merre, azt nem tudom, fogalmam sincs, hogy a barátja hol lakik.

– Akihez már nem érkezett meg.

– Úgy van!

– Rendben asszonyom, átnézzük a környéket, és tájékoztatjuk, ha már tudunk valamit.

Ben Hourser letette a telefont, és bosszúsan fújt egyet.

– Nincs elfogultabb egy fiús anyánál. Persze, az ő kölyke nem olyan… Na, mindegy, ha már megígértem, nézzünk utána. Hé, Jim! Van mai listád a baleseti bejelentésekről? Esetleg a mentőktől?

Jim csak a fejét rázta.

– Mindegy, nézz utána, hogy ezt a Charlie Westhell gyereket nem őrzik-e valahol! Ki van most járőrben az északi városrészben?

– A 12-es. Jeff és Nicky.

– Kösz! 12-es járőr, itt a központ, vétel! Jeff, hallassz engem?

– Igen, főnök.

– Ha az időtök engedi, csalinkázzatok már el a 97-esen Pelican City felé! Állítólag az úton eltűnt egy 16 év körüli fehér srác. Motorral volt, piros Suzukival. Tegnap délután indult, de a barátjához már nem ért oda.

– Főnök…

– Tudom, tudom, de az anyja nagyon aggódik. Mondom, ha belefér, fussatok arra egy kört.

– OK, főnök, meglesz…

 

Jeff és Nicky összenéztek a kocsiban.

– Ezt a balfácánságot!

– Hát igen, egy balfácán anyukánál csak egy balfácán főnök a jobb!

Jeff széles ívben megfordult a kocsival, és elindult észak felé. Nicky azonnal rászólt.

– Ne siess már! Utálok rohanvást enni.

Jeff lassított, s a két rendőr lustán nézelődve gurult a ragyogó napsütésben. Amikor kiértek a városból, ismét Nicky törte meg a csendet.

– Tényleg el akarsz menni Pelican City-ig?

– Aha. Öt perc ide, nem? Hát akkor?

– Van ott egy nagyon jó pék. Oda beugorhatnánk.

– Ja.