– Nem tudom pontosan, uram. Most úgy tűnik, egy fél óra, órán belül tűzijáték lesz, talán lávafolyás is. Jelentkezem, ha valami újat tudok.
– Rendben, Johnny, köszönöm!
Az igazgató levette a fülhallgatót, és a nőhöz fordult.
– Úgy tűnik, különösen jó érzéke volt az utazás időpontjának megválasztásához. Valószínűleg kitörést fogunk látni. Érdekelne, hogy csak sze…
A mondatot hatalmas robbanás szakította félbe. A hegy tetején vörös lángnyelvek csaptak föl, és hatalmas füstfelhő emelkedett a magasba.
– Siessen, Bill! Magasabbra azzal a nyomorult géppel! Látni akarom a krátert! – ordította az igazgató. A gép nekilendült, és egy merész ívben kiemelkedett a hegycsúcs fölé, majd biztonságos távolban lebegni kezdett.
Alig tíz perccel később a környéket újabb robbanás rázta meg. A kráterből az előzőnél is hatalmasabb felhő tört elő, szinte semmit nem is lehetett látni tőle.
– Itt valami nem stimmel – nézett ki csodálkozva Mr. Sunborough. – Ez a kitörés jóval intenzívebb, mint ami egy ilyen vulkánnál elképzelhető. – Ismét a fejhallgató után nyúlt.
– Johnny, hallasz engem? Mit mérsz?
– A rengéserősség minden eddig mért adatot meghaladott, uram! Magasan meghaladott! Nem tudom, mi ez, de teljesen másképp csinálja, mint eddig!
– Johnny, Johnny! Szólj Samnek, hogy álljanak készenlétben! Ha jól látom, szétnyílt a kráter, és pont a telep felé indult el egy lávafolyás. És sajnos, ez elég típusos, híg bazalt.
– Igen, uram!
Az igazgató most a pilótához fordult:
– Kerüljön jobbra a hegy másik oldala felé! Látni akarom, hogy a Scott és a McMurdo biztonságban van-e.
A helikopter nekilendült, és a kitörést megkerülve, imbolyogva a félsziget fölé került. Mindannyian csöndben vártak. Alig emelkedtek azonban a félsziget fölé, az igazgató felemelkedett, és sápadtan meredt a hegy felé.
– Úristen! Johnny! Johnny!!! Azonnal rendeljétek el a telep kiürítését, és riadóztassátok a Scott telepet is! A hegyoldalban olvad a jég! Pillanatok alatt le fog szakadni, és megindul a lavina!
– Nem tudnak elmenekülni. – Ms. Falshof hangjára alig lehetett ráismerni. Mr. Sunborough csodálkozva felé fordult. A nő szürke arccal, görcsösen kapaszkodva nézett a tengerpart felé. Az igazgató mellé lépett, és lenézett a partra. Semmit nem látott a ködtől.
– Mi történik ott? – kérdezte tanácstalanul.
– Szétrepedt a jég, olyan forró a víz – mondta rekedten a nő.
– De hát… – kezdte volna az igazgató, de nem maradt ideje befejezni. A hegy felől újabb robbanás hallatszott, s a kráterből kiszabaduló forró füst és gáz pillanatok alatt elérte őket. A helikopter még egy utolsót emelkedett, aztán kődarabként a jeges-sáros hegyoldalra zuhant.
- Június 18. Oregon, Klamath Falls
Charlie megigazította a sapkáját, felült a motorjára és visszanézett a házuk ablaka felé.
– Hé, anya! Átmentem Fredékhez! – kiáltotta be.
– Az merre van? – nézett ki az ablakon az anyja.
– Pelican City-ben. Nincs négy kilométer se ide. Egy óra múlva itt vagyok. De legkésőbb vacsorára.
– Siessél, légy szíves! Tudod, hogy még dolgunk van. És különben sem szeretem, ha sokáig elmászkálsz.
– Persze, sietek. Szia!
