– Szégyellem, de még nem. Nos, kisasszony, a kollégámtól már hallotta, hogy sajnos, nem tudjuk teljesíteni a kérését. Az évnek ebben a szakaszában nem ajánlatos hosszabb utazásokra vállalkozni, így a hegy jelenleg gyakorlatilag megközelíthetetlen.
– Ó igen, hallottam a kifogásaikat. Mindazonáltal tisztában vagyok azzal, hogy a vulkán közelében több telep is működik, amelyekkel rendszeresen tartják a kapcsolatot. Nyilvánvaló tehát, hogy a terep megközelítése nem jelenthet igazán gondot. Én pedig nagyon sok pénzt fizettem azért, hogy eljussak oda. Talán érdekli ez a rövid levélváltás, amelyet a főnökével folytattam…
A nő néhány levelet vett elő a kabátja zsebéből, és átnyújtotta a férfinak. Az átvette és szó nélkül tanulmányozni kezdte őket. Rövid olvasgatás után elgondolkodva meredt a látogatójára.
– Rendben van – mondta végül. – Kompromisszumos javaslatként felajánlok önnek egy helikopteres utat. Elvisszük a hegyhez, körbevisszük a kráter fölött, fényképezhet, amennyit akar. A leszállást és a helyszíni vizsgálatokat komolyan nem ajánlom. Ilyenkor nem ritkák a –50°C-os hidegek sem. Higgye el, hogy semmit nem tudna csinálni.
– Elfogadom az ajánlatát – válaszolta mosolyogva a nő.
– Egyébként sem tenném szívesen kockára egyik emberem egészségét sem egy ilyen fölösleges útért – dörmögte halkan az igazgató, miközben kikászálódott a székéből.
– Ó nem is, ebben biztos voltam. Éppen ezért ragaszkodnék ahhoz, hogy személyesen ön kísérjen el – vágott vissza Ms. Falshof.
- Június 16. Antarktisz, Mount Erebus
A helikopter sebesen haladt a hegy felé. Bent viszonylag elviselhető volt a hőmérséklet, így az utazók figyelmét a látvány köthette le. Ms. Falshof egy videokamerát és egy hatalmas teleobjektívvel felszerelt fényképezőgépet próbált beállítani, miközben az igazgató folyamatosan szóval tartotta.
– Amint látja, a téli időszakban olyan sötét van, hogy meglehetősen nehéz érdemi munkát végezni. Ráadásul annyira hideg van, hogy hosszabb időt egyetlen kutató sem tud a szabadban tölteni. Ha kinéz, jól láthatja ennek a következményét is. Hozzá nem értő ember meg nem mondaná, hogy szigetet látunk magunk alatt. Az egész olyan, mint egy hatalmas, havas síkságból kiemelkedő hegység. Jobbra elöl, az a néhány fény a Scott telep. A sziget szegélyén, a jég közvetlen közelébe épült. De ott soha nem olvad fel a tenger, nem úgy, mint nálunk.
– Nem segítene inkább megfogni ezt a kamerát? – kérdezte bosszúsan a nő. – Ezeket minden kezdő tudja.
– A hegy, ami felé repülünk, egy aktív vulkán – folytatta zavartalanul Mr. Sunborough. – Pontosabban inkább vulkán csoportnak nevezném, hiszen az Erebus mellett megtaláljuk a Terra Novát, a Birdöt és a Terrort is. Mindegyik bazaltos vulkán, inkább érdekes, mint veszélyes. Az Erebus, a legnagyobb, stromboli típusú, időnként kiszámíthatatlan, váratlan kitörésekre, lávafolyásokra képes. Láthatja a kalderáján. A kráter belsejében lávató van, nagyon érdekes látvány.
– Igazgató úr! Hívás a bázisról. Johnny a szeizmikus mozgások szokatlan felerősödését jelenti – szólt közbe a pilóta. Mr. Sunborough azonnal felrakta a fejhallgatót.
– Halló! Mi van, Johnny? Mit mértél?
– Uram, az elmúlt időszakban mért szeizmikus aktivitás a legutóbbi fél órában rohamosan növekedett. Lassan eléri azt a szintet, hogy kitörés várható. A központja egészen magasan van, valahol a hegy belsejében.
– Hm… Mire számítsunk?
