A két kutató, Pete és Tony végül kiment a báziskupola teteje alól és körülnézett.

– Merről jön? – kérdezte Tony.

– Valahonnan arról – válaszolta Pete.

– Nem látszik semmi a zászlóktól.

– Hát, sétáljunk a körön kívülre!

A körön kívülről sem látszott semmi. Bármerre néztek, csak az üres hómezőt látták.

– Szerinted mi lehet? – kérdezte Tony nyugtalanul.

Pete nem válaszolt, a lába elé nézve elindult a másik irányba. Kisvártatva megállt, lehajolt és a földet kezdte vizsgálni.

– Mit találtál? – kérdezte Tony és megállt mellette.

– Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, hogy farkasnyomokat. Méghozzá mekkorákat! – válaszolta Pete megrökönyödve. Aztán ijedten kapták fel a fejüket. Néhány méterrel előttük egy hatalmas, fehér farkas emelkedett ki a hóból. Aztán nem messze tőle még egy. És még egy. Mire körbenéztek, a telep körül mindenhonnan bozontos farkasfejek tekintettek vissza rájuk.

– A kapuhoz! Gyorsan! Be kell csuknunk a kaput! – kiáltotta Pete, futásnak eredve.

Még látta a kapun berohanó hatalmas állatokat, látta Tonyt összerogyni az egyik bestia súlya alatt, mielőtt ő maga is a hóba zuhant egy hátára ugró vadállattól.

 

 

  1. Június 15. Antarktisz, McMurdo telep

 

– Tessék! – felelt Dan Sunborough, a McMurdo telep vezetője a kopogásra. Az ajtó kinyílt, és a titkára lépett be.

– Mr. Sunborough…

– Ah, Sam! Jó hogy jön! Mr. Spike megérkezett már?

– Nem, uram. De…

– Nem értem, mi történhetett. Pete-re nem jellemző, hogy elfelejtene egy megbeszélt időpontot. Azt meg nem hinném, hogy egy nap eltérést még késésnek vehetnénk. Nem is jelentkezett?

– Nem, uram. Két napja semmiféle kapcsolatunk nincs az Amundsen-Scott bázissal. Ők nem hívtak minket, mi pedig nem tudjuk elérni őket.

– Hát, ez nem valami megnyugtató. Van valami magyarázata, hogy mi lehet az oka?

– Nem tudom, uram. Máskor is előfordult már, hogy hosszabb ideig nem volt rádiókapcsolat, igaz, olyankor mindig küldtek valakit, hogy tájékoztasson minket a helyzetről. Lehet, hogy az illető elakadt valahol.

– Rendben, Sam, intézkedjen, hogy kiderítsük, mi a helyzet.

– Igen, uram. Uram?

– Van még valami?

– Igen, uram. Egy látogatónk érkezett, aki feltétlenül szeretne eljutni a Mount Erebus-hoz.

– Ilyenkor? Minek? Ki az ördögnek jut eszébe ekkora marhaság? Megmondta neki, hogy szó sem lehet róla?

– Igen uram. Éppen ezért önnel szeretne beszélni.

– Hm… Rendben, küldje be!

– Igen, uram!

A titkár távozása után nem sokkal ismét nyílt az ajtó, és egy fiatal nő lépett be rajta.

– Jó napot Mr. Sunborough!

– Üdvözlöm, kisasszony! Fáradjon be! Foglaljon helyet! Szabad megtudnom a kedves nevét?

– Hogyne. Anita Falshof vagyok, és vulkánok kutatásával foglakozom. Talán már hallott is rólam.