Mire leértek a mélyedés aljába, ahol a csapások húzódtak, mindannyian leizzadtak. A farkasok gyűrűje bezárult körülöttük, s mint őrjöngő vihar próbáltak volna rájuk támadni, ha a lángok nem tartják vissza őket. Így azonban biztonságos távolban maradtak, s mint füstből formálódó félelmetes fantomképek zárták acélos bilincsbe őket. Fred kezdett kétségbeesni. Attól nem tartott, hogy a farkasok áldozatául esnek, ehhez túl jól működtek a lángszórók. De nyilvánvalóvá vált számára, bármennyire is sietnek, nem érhetnek időben a terepjáró nyomába. A tünde magára marad a fenevadakkal szemben. Kétségbeesetten tekergette a nyakát, hogy valamiféle megoldást találjon.

Aztán egyszer csak beugrott a válasz. Előkapta az adóvevőjét, és a helikoptert hívta.

Pillanatokkal később a gép elzúgott felettük a terepjáró nyomába. Ahogy megközelítette a tünde kocsiját, vastag sugárban kezdte lefelé locsolni a benzint. Az autó élesen balra kanyarodott és lerobogott a csapásokon a nyílás felé. Mögötte a helikopterről felgyújtották a benzint, s a tomboló tűzfal visszavetette az üldözőket.

Fred erőlködött, megpróbált keresztül látni a lángokon. Mintha úgy rémlett volna neki, hogy a kocsi hirtelen lefékezett és kiugrott volna belőle egy hatalmas alak. Óvatosan továbbvezette a csapatát a tűz felé, hátha követni tudják az eseményeket. Nem jutottak azonban túl közel, a tűz és a farkasok megakadályozták őket az előrenyomulásban. Fred egy dombocska tetején nyújtózkodva próbált belátni a barlangba.

A hegy gyomra hirtelen nagyot mordult. A csúcson ismét hatalmas füstfelhő tört elő, és füst áramlott ki a barlang száján keresztül is. A kiáramló szél egykettőre lelohasztotta az égő benzin lángjait, s így egy pillanatra feltárult az üreg belseje. Fred kavargó füstöt látott, amelynek mélyén különös, izzó tűz lüktetett. Mintha álomképek úsznának a szeme elé, úgy sejlett föl előtte a füstből egy hatalmas, karmos kéz, két lángoló szem, vagy egy tüzet okádó óriási száj. De a látomás azonnal el is tűnt a füstben, mintha ott sem lett volna, és Fred bizonytalanul, hiába erőltette tovább a szemét. Aztán olyan érzése támadt, mintha egy sugárzóan tiszta, kéken ragyogó penge csapna össze a pokol vörös kardjával, de ezt valójában nem látta, inkább csak a tudatában felötlő, zavarba ejtő képként élte meg. De nem maradt ideje, hogy elgondolkodjon rajta.

Váratlanul a hegyet nagy erejű robbanás rázta meg. A csúcsból a füstön túl láva és bombaeső záporozott ki, a barlangból kiszabaduló lökéshullám pedig szinte a földre taszította mindannyiukat. Fred összeszedte magát és gyors visszavonulást vezényelt. A katonák feltápászkodtak, és futni kezdtek fölfelé a töltésre, majd azon visszafelé, a homokzsákokból épített torony felé. A fejük fölött megjelent a helikopter, motorjának zúgása megnyugtatóan hatott mindannyiukra. A toronyhoz érve azonnal elfoglalták védőállásaikat, s egymás után üzemelték be a lökéshullám hatására kikapcsolt, leállt lángszóróikat. A helikopterről olajozott csapatmunkában érkeztek meg a kábelek, s az első emberek azonnal el is indultak, hogy beszálljanak a gépbe.

Fred ekkor vette észre, hogy nem stimmel valami. Egy kiáltással megállította a következő négyest és maga lépett a kábelekhez. Felhúzatta magát néhány méter magasra és alaposan körbetekintett. A táj tökéletesen kihalt volt körülöttük. Sehol nem látott farkasokat, sőt, más élőt sem, a föld mozdulatlanul és csendesen terült el alatta. Csak a szellők által tovalibbenő füstpamacsok mozgása törte meg az elé táruló kép csendélet hangulatát.

Egy kiáltással lekapcsoltatta a lángszórókat és leereszkedett. Percekig álltak feszülten hallgatózva és figyelve, készen a védekezésre, de semmi sem történt. A hegy maga is lassan elcsöndesedett, már nem rázta a kitörés ereje. A szél megélénkült, lassan elfújta a nyílásokból kiáramló füstöt, s lassan az égő benzin is kialudt, hatalmas fekete foltot hagyva maga után a földön.

Fred óvatosan visszaóvakodott a töltésen, hogy jobban rálásson a barlangra. A nyílás azonban eltűnt, helyét kiömlő láva, és rászóródott vulkáni törmelék töltötte ki. Egy pillanatig megkövülten állt, aztán a lángszórót leengedve visszasétált a katonákhoz. Szótlanul intett,