– Nézzék, a veszély valódi forrása az Erebusnál van. Nincs értelme időt töltenünk mindenféle mellékes helyszín vizsgálatával. És elhihetik nekem, minden elfutó perc fokozza a bajt. Még nem mondhattam el, de a part távolról sem olyan lakatlan, mint várnánk. A dombok között zsákmányra éhes ragadozó hordák portyáznak. Olyan vadak és erősek, amilyenekkel még soha nem találkoztak. Életveszélyes embereket közéjük vezetni.

Custer egy pillanatra tátott szájjal bámult rá, aztán harsogó hahotában tört ki.

– Glory, ha maga nem lenne, ki kéne találni! Hogy próbálhat meg minket ilyen együgyű mesékkel megijeszteni? Történetesen az előkészületek során elég részletesen tanulmányoztam a térség élővilágát. Az egész földrészen nincs semmi, ami emberre veszélyes lehetne. Csak egy kis józan ész kellene hozzá: hogyan élnének meg ilyen állatok a jég hátán? Pláne hordaszámra?

A tünde merőn nézett a tisztre. Arcán előbb a felismerés, aztán szánalom és szomorúság futott át.

– Farkasok fognak széttépni, George – csak ennyit mondott.

– Szánalmas barom vagy – vágott vissza az őrnagy. – Elegem van a fennkölt, aggodalmas pofádból, meg a titokzatos hallgatásodból. Lehet, hogy a csicskások hasra esnek tőled, de én átlátok rajtad. Nem tudsz te semmit, csak az embereket riogatni, miközben tönkreteszed mások munkáját. Na meg a harci morált. Legjobb lenne, ha szépen visszahúznál oda, ahonnan jöttél, és hagynál minket nyugodtan dolgozni.

– Custer, fejezze be! – szólt rá erélyesen az ezredes. Aztán a tündéhez fordult.

– Őszintén szólva magam sem tartanék attól, hogy farkasok támadnak ránk a parton – mondta némiképp zavarban. – De a talajról mondott véleményében látok rációt. Azt hiszem, tehetünk annyi engedményt a józan észnek, hogy a parthoz közelebb hajózva helikopterről szemügyre vegyük a McMurdo épületeit. Vagy ami maradt belőlük. Nos?

Glorfindel elégedetlenül megvonta a vállát, de nem szólt. Custer azonban azonnal vitatkozni kezdett.

– Már engedelmet uram, szerintem helikopterről semmi igazán lényegeset nem fogunk észrevenni. Mindenképpen szükségesnek tartanám a partraszállást. Mint ön is mondta, nincs közvetlen veszély, ami…

– Ismerem a véleményét, Custer – vágott közbe az ezredes –, de Glorfindelnek igaza van abban, hogy a telep felderítése speciális eszközöket igényelne, s a célpont megközelítése nagyobb kockázattal jár, mint amekkora a várható haszon. Továbbmegyünk, de a helikopteres felderítésen kívül más módon nem vizsgáljuk meg a McMurdót. Custer, intézkedjen!

Az őrnagy egy pillanatig megkövülten állt, aztán feszes vigyázzba vágta magát, sarkon fordult és bevágta maga mögött az ajtót. Az ezredes gondterhelten nézett utána, aztán Glorfindelhez fordult.

– Tudom, most mi következik. Kérem, menjen utána és tartsa szemmel az eseményeket! De ne avatkozzon bele!

A tünde biccentett és csendben távozott.

Mire kiért a fedélzetre, a hajó már ismét mozgásban volt. Lassan siklott a távoli partok felé. Glorfindel hátrasétált a hajó tatjának irányába és lenézett a helikopterállásokra. Odalent Custer ordítva osztogatta a parancsait, a katonái pedig csapatokban futva igyekeztek teljesíteni azokat. Mindhárom állásra elő volt már készítve egy-egy helikopter, két kisebb és egy nagyobb. De nemcsak ezek felkészítése folyt: a gépek közelében két terepjárót és egy páncélozott csapatszállítót is tologattak nagy buzgalommal. Katonák másztak a csapatszállítóba, fegyvereket és harci eszközöket pakoltak a kocsikba, míg mások a szállításhoz szükséges kábeleket ellenőrizték.

Custer a parancs ellenére a partraszállás mellett döntött.

– Nem kéne értesítenünk az ezredest, uram? – kérdezte aggodalmaskodva Fred a tünde háta mögül. Glorfindel megfordult és szomorúan rázta a fejét.