kormány újabb összegeket csoportosít át a költségvetésben a védelmi kiadások fedezésére. Továbbá intézkedtem, hogy az érintett körzet zárlatát a hadsereg megerősítse, hogy a védett területek biztonságát minden körülmények között garantálni tudjuk. A Pentagonban elkészült tervek alapján a napokban nagyobb szabású, átgondoltabb, és minden bizonnyal eredményesebb hadműveletek kezdődnek a térségben, mint amit eddig folytattunk.

Ismét elhallgatott, és a papírjait rendezgette, aztán felnézett az újságírókra.

– A Pentagonban készülnek már azok a tervek is, amelyek komolyabb csapásmérő eszközök bevetést javasolják a gyorsabb és biztonságosabb győzelem érdekében. Reméljük, erre nem kényszerülünk rá, hiszen az ilyen eszközök alkalmazása jelentős és jóvátehetetlen kárt okozna a Kráter-tó környéki Nemzeti Park élővilágában és természeti kincseiben. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy polgáraink élete fontosabb érték a Nemzeti Parknál, polgáraink és katonáink védelme minden más szempontot megelőz.

Ismét kihúzta magát, nagy levegőt vett és határozottan folytatta.

– Barátaim! Ezekben a vészterhes időkben a nemzet összefogása alapvető kérdés, mindannyiunk közös érdeke. A kormány mindent el fog követni, hogy a válságra mielőbbi megoldást találjunk. Arra kérem mindannyiukat, önök is kövessenek el mindent az ország és bajba jutott honfitársaink megsegítése érdekében! Tegyenek meg mindent, hogy a nemzet egységesebben, megerősödve kerüljön ki ebből a krízishelyzetből! Értékeink, jövőnk és a győzelmünk az önök kezeiben vannak. Ne hagyják veszni őket! Ne hagyják, hogy a félelem, vagy a csüggedés erőt vegyen önökön, vagy a környezetükön! Együtt elég erősek vagyunk, hogy minden kihívásnak megfeleljünk, és minden ellenségünket legyőzzük. Amerika erős, és Amerika ismét győzni fog! Köszönöm a figyelmüket.

Az elnök hátrébb lépett a mikrofonoktól. Az összegyűlt újságírók azonnal hangosan kiabálni kezdtek, mindenki próbálta felhívni magára a figyelmet, s a kérdéseire választ kapni. Pillanatok alatt szinte elviselhetetlen lett a hangzavar. Az elnök visszalépett a pulpitushoz és csillapítóan intett a kezével. A zaj csitult valamelyest, Lantalúin pedig, aki közben kísérőivel az újságírók mögé érkezett, azonnal kihasználta a helyzetet, magasba emelte a botját és hangosan felkiáltott:

– Elnök úr! A bajt nem tudja katonai erővel megoldani! Azonnal beszélnünk kell a teendőkről!

Az elnök csodálkozva nézett rá, s az újságírók egy része is feléjük fordult. Mielőtt azonban bárki megszólalhatott volna, a biztonságiak gyűrűje összezárult az utazók körül, egy öltönyös ember bukkant elő a semmiből, és az öreg előtt termett.

– Elnézést uram, megtudhatnám, melyik újságtól jött?

Lantalúin hökkenten nézett le rá.

– Egyáltalán nem újságtól vagyok… – kezdte, de az öltönyös ember közbevágott.

– Akkor arra kell kérnem, hogy távozzon. Ez egy sajtótájékoztató, önök pedig illetéktelenül tartózkodnak itt.

Két szekrény méretű biztonsági ember lépett mögé, elállták még az elnök látványát is, és a többi biztonsági emberrel szép fokozatosan egyre hátrább szorították őket. További őrök és néhány rendőr is előkerült, de egyelőre feltűnés nélkül távolabb maradtak, nehogy feleslegesen megzavarják az elnök rendezvényét. Mindazonáltal a mágus látta, hogy bosszúsak, amiért hagyták őket az elnökig jutni, és ugrásra készek, csak az ellenállásukra várnak, hogy közbeavatkozzanak. Így aztán inkább egy elégedetlen mordulással sarkon fordult és elindult a főutca felé. A többiek őszinte megrökönyödéssel követték. A sarkon megálltak és visszanéztek a térre. Az őrök egy darabig kísérték őket, aztán megálltak, és csak szemmel követték, ahogy távolodnak. Mikor látták, hogy nem fordulnak vissza, visszatértek kijelölt helyeikre. Közben az elnök folytatta a tájékoztatót, messziről is látszott, ahogy rutinosan válaszolgat a kérdésekre. A mágus csak nézte és tanácstalanul leült az út szegélyére. Tomi mellé telepedett, a tündék azonban inkább állva maradtak. Glorfindel komoran karba