az út szélén, távol a fáktól és sietve kiszálltak. Arwen megragadta Tomi vállát és maga mögé húzta, miközben minden irányba figyelve lassan elindult az épületek felé. A mágus a kocsi orra, a tünde a vége felé helyezkedett el, készen a harcra. Lantalúin fenyegetően tartotta a botját, Glorfindel kezében pedig egy hatalmas kard csillogott, ahogy ők is a házak felé araszoltak.

Nagy figyelemmel kutatták át az összes épületet, s a környéküket is. Sehol nem találtak embereket, sem élve, sem holtan. Néhány helyen vérnyomok voltak, ez volt minden, ami küzdelemre utalt. No meg a házakban esett kár, látszott, hogy némelyiket szándékosan és brutálisan megrongálták. Glorfindel végül megállt a falu túlsó végénél és elgondolkodva nézett a hegyek felé.

– Ork támadás volt, ez teljesen egyértelmű. Sajnos, túl sokszor is volt alkalmam látni ezeknek a vasalt bakancsoknak a nyomát, és túl sok felgyújtott lakhelyet láttam már ahhoz, hogy ne ismerjem meg és ne tudjam, ez mit jelent – mondta komoran. Lantalúin a vállára tette a kezét.

– Mennünk kell tovább – szólt halkan. – Itt már úgysem segíthetünk.

Nehéz szívvel és komor gondolatokkal terhelten szálltak vissza a kocsiba. Tomi a házban látott lakásokra gondolt, az abroszra az asztalon, s a széthagyott játékokra. Érezte, ahogy a félelem és a szánalom különös keveréke szorítja el a torkát, s érezte a szeme sarkában gyűlő könnycseppet is.  Konokul összeszorította a fogát, megkapaszkodott a székében és az útra szegezte a tekintetét.

Lantalúin a homlokát ráncolva vezetett, Glorfindel komor arccal a kardját tanulmányozta. A kard éle különös módon halvány fényben izzott. A tünde ökölbe szorított kézzel fürkészte a mellettük elsuhanó tájat. Arwen arcán mélységes szomorúsággal nézte őket. S ahogy látta a lelküket megülő súlyt, halkan énekelni kezdett.

Lehet tán a csillagfény

Mi most rád szitál.

Lehet tán most éjsötét

Igaz szív visz tovább.

Vár az út, magadban jársz

S az otthonod, jaj de messze vár.

Mornie utúlië

Csak higgy és lásd, hogy az út rád talál.

Mornie alantië

Ígéret jár benned úton már.

Lehet tán az árnyvilág

Majd mind messze száll.

Lehet tán, ha mész tovább

Veled ránk fény talál.

S hogyha győz az éjszaka

Csak felállsz, s felragyog a Nap.

Mornie utúlië

Csak higgy és lásd, hogy az út rád talál.

Mornie alantië

Ígéret jár benned úton már.

Ígéret jár benned úton már.