– Azt mondod, ez a hely biztonságos? Pedig nem tűnik nagyon erősnek…

– Igen, biztonságos. De nem azért, mert kőfalak védik, vagy hadseregek oltalmaznák, hanem azért, mert szent hely a maga módján – felelte az öreg mogorván. – Itt teljes nyugalomban alhatunk, és aggodalom nélkül készülhetünk a további utunkra. Mindazonáltal ezt a kunyhót is le lehet rombolni, ezért aztán nem is maradunk sokáig. Holnapután reggel indulunk.

Miután eltakarították a kiadós ebéd maradványait, Lantalúin állatbőrökből és takarókból fekhelyet készített Tominak. A fiú hálásan fogadta, lefeküdt és hamarosan el is aludt. Az öreg pipára gyújtott, s gondolataiba merülve üldögélt a sarokban.

Másnap délig nemigen törődtek mással, mint az evéssel és az alvással. Ebéd után azonban Lantalúin, aki azt hitte, hogy Tomi újra elaludt, csöndesen a lezárt ajtóhoz lépett. Tomi persze ébren volt és lélegzet-visszafojtva figyelte. Az öreg kezével finoman végigsimította az agyagcsíkot, mintha nem lenne biztos a dolgában, mit is akar tenni. Aztán óvatosan nekiállt, és csendesen eltávolította az agyagot. Amint elkészült, halkan kinyitotta az ajtót és bement. Tomi gyorsan utána settenkedett, s az ajtó nyílásából leselkedett. A szoba minden bizonnyal az öreg hálószobája volt. Egy nagy ágy látszott benne, egy kis asztal, meg polcok.

A sarokba támasztva ott állt egy hosszú, karcsú fabot. Természetes, világos színe volt, s a teteje gomb alakban volt megfaragva. Az öreg hosszú ideig állt a bottal szemben és nézte. Aztán lassan vonakodva kinyújtotta a kezét és megfogta.

Tominak úgy tűnt, mintha távoli mennydörgést hallana – legalábbis a lelki füleivel –, mintha Lantalúin megnőne és ragyogni kezdene, s mintha látná, ahogy az erő és a hatalom végigfolyik a testén, eltöltve izmait és a szellemét. De ahogy jobban kimeresztette a szemét, rájött, hogy nem lát mást, csak a mágus megszokott, kopott alakját, ahogy a botot fogja.

Az öreg kihúzta magát és határozottan megfordult. Ahogy Tomira nézett, a fiú azonnal tudta, hogy az előbb nem tévedett: lehet, hogy Lantalúin ugyanannak látszik, mint aki azelőtt volt, mégis valamiféle erő költözött belé. Valami, amitől sokkal inkább mágusnak látszott – nem, nem is látszott, inkább érződött, mint azelőtt.

– De hatalmas vagy! – csúszott ki a száján önkéntelenül. Az öreg fölvonta a szemöldökét.

– Hatalmas? Látod, itt a különbség Windemorn és az én gondolkodásom között. Ő az értékek birtoklásában látja a hatalmat. Én pedig a képességben, hogy mi az, amit megtehetek. Mert ki is volt a Gyűrűk Korának leghatalmasabb alakja? Nemde Gandalf? Akinek egy jó lovon, a kardján és a botján kívül igazán semmije sem volt. Mégis ő mozgatta korának eseményeit, ő irányította a Gyűrűháborút, s végeredményben ő győzte le a Gonoszt. Az ő hatalma nem a gazdagságában rejlett, hanem abban a képességében, hogy képes volt elérni, hogy a jó szándékú emberek megtegyék, amit mond. Vagy nézd meg Szarumánt! Birtokokkal és gazdagsággal rendelkező úr volt, s mire ment vele? Rabszolga lett, Szauron köteles szolgája. Javai még személyes szabadságát sem adták meg neki, nemhogy az igazi hatalmat. Rossz úton jársz tehát, ha a birtoklásban keresed a boldogulásodat és nem a képességeid csiszolásában.

Visszatértek a nagy szobába. Lantalúin leakasztotta a kardot a falról, kihúzta a hüvelyéből és szakértő szemmel nézegette.

– Törp penge. Nem olyan varázslatos, mintha a tündék készítették volna, de kemény és éles. Számtalanszor megmentette már az életem.

Elővette a Windemorntól kapott kést is, azt odacsúsztatta az asztalon Tominak.

– Ezt tedd el, hasznodra lehet még – a fiú riadt arcát látva hozzátette. – Ne aggódj, az is az én késem volt, nem Windemorné.

– Elmeséled, hogy mire célzott Windemorn, amikor visszaadta? – kérdezte halkan Tomi.

– Hosszú és fájdalmas történet, aminek semmiféle hatása nincs ránk. Nem hiszem, hogy jó lenne, ha elmondanám. Talán majd egyszer, ha eljön az ideje.

A nap hátralévő részét csomagolással és készülődéssel töltötték. Tomi is kapott egy tünde-köpenyt és vándorbotot. Ezen kívül meleg ruhát, sátornak való anyagot, kötelet raktak a zsákjaikba, vizes kulacsokat, és sok élelmiszert.