– Mit?! Lepkékre vadászom! – kiabálta a fiú dühös kétségbeeséssel. Az arca teljesen maszatos volt a szétkenődött piszoktól és könnytől. A mágus döbbent szánalommal nézte.

– Mi történt?

– Karamboloztunk… Ott a kocsink a sövény mögött, a fának ütközve.

– És a szüleid?

– Benne vannak.…

Az öreg nem vesztegette tovább a szót, fürgén az autó felé indult. Rövidesen azonban visszajött és leguggolt a gyerek mellé.

– Nagyon sajnálom fiam, de azt kell mondanom…

– Tudom. Mind a ketten meghaltak. Megnéztem én is.

Hallgattak egy ideig.

– Mikor történt? – kérdezte végül a mágus.

– Este tíz fele.

– És miért nem hívtál segítséget? – csodálkozott az öreg.

– Mert nem tudtam választani a sok ajánlkozóból – felelte gúnyosan a fiú.

– Úgy érted… senki nem állt meg?

– Senki. – Majd az igazság kedvéért hozzátette: – Igaz, nem is jártak errefelé túl sokan.

– És miért nem sétáltál vissza a faluba?

– Nem mertem… Meg a kocsit sem akartam itt hagyni magában.

– Hm. Telefon?

– Hívtam a rendőrséget, de azt mondták, ne szórakozzak, ez nem játék. Hiába mondtam, hogy komolyan beszélek, nem hittek nekem.

Ismét hallgattak egy sort. Végül ismét az öreg szólalt meg.

– Hát fiam, azt hiszem, akkor most én fogom felhívni a rendőrséget, aztán majd ők elrendeznek mindent.

– Nem akarom.

– Hogyhogy nem akarod? – hökkent meg a mágus.

– Gondolkodtam közben… Ha most kihívod a rendőrséget, akkor nekik kell eljárniuk, hogy mi legyen velem. Nekem nincsenek nagyszüleim, az egyetlen rokonságom anyám révén van,  de azt sem tudom, hogy kicsodáim ők, és sohasem láttam őket. Nem akarok hozzájuk kerülni. Különben is…

Az öreg várakozóan nézett rá.

– Kitaláltam, hogy mit kell tennünk – bökte ki Tomi. – A karambol pillanatában beugrott. Meg kell keresnünk a másik kék mágust.

Az öreg elsápadt, és erősen markolta a botját.

– Nem tudod, mit beszélsz, fiú. Nem tudod, mit beszélsz…

– De, igenis tudom. Most ezen áll, vagy bukik minden.

Az öreg hosszan hallgatott. Tomi arra gondolt, valami elszámolni valója lehet a régi társával, ezért húzódozik, s hogy most a lehetséges kifogásokat veszi sorra. Ezért aztán türelmesen várt, mert tudta, valóban nincs jobb megoldás annál, amit javasolt, s a mágus végülis mégiscsak mágus, akinek feladata van ebben a világban. Végül az öreg így szólt:

– Nem csak elhatározás kell ahhoz, hogy útnak induljunk. Eszközök is kellenek. Régen sem indultunk útnak megfelelő felszerelés, előkészületek nélkül. Ráadásul ma már mindenhez rengeteg pénz kell. Nem indulhatunk útnak, ha nem látjuk az esélyét az érkezésnek.

– A pénz nem gond – mondta Tomi nyugodtan. – Itt van a bankkártyám, apám egyik társkártyája. Töméntelen pénz áll a rendelkezésünkre.

– És mi lesz a szüleiddel?

– Előbb-utóbb megtalálják őket, és akkor mindent elrendeznek, ahogy kell.

– Nem mondhatnám, hogy túl nagy részvétet mutatsz irántuk.

– Nem is szolgáltak rá, hogy mutassak.