A nyomokat már alig lehetett látni, de jól felismerhetőek voltak, és határozottan a meredek hegyoldal felé vezettek. Rövid töprengés után Christian elindult utánuk, a többiek pedig követték. Ahogy haladtak, a hegyoldal egyre meredekebbé vált.

Jó tíz percnyi mászás után az oktató felnézett, hogy megnézze, mennyi út áll még előttük. Felkiáltott:

– Emberek a csúcson!

Mindannyian felnéztek. A hegytetőn sötét alakok mozogtak. Aztán azt látták, hogy a csúcs magas hófalai megindulnak feléjük.

– Lavina! – ordította rémülten Udo. Megfordultak, és teljes sebességgel nekiindultak a lejtőnek.

Nem volt esélyük. A lavina hamarosan utolérte őket, és betemetett mindent: embert, mélyedést, megszakadó sínyomokat, bakancsnyomokat egyaránt.

A csúcs közönyösen és magányosan tekintett le újraformált lábára.