A két kutató, Pete és Tony végül kiment a báziskupola teteje alól és körülnézett.
– Merről jön? – kérdezte Tony.
– Valahonnan arról – válaszolta Pete.
– Nem látszik semmi a zászlóktól.
– Hát, sétáljunk a körön kívülre!
A körön kívülről sem látszott semmi. Bármerre néztek, csak az üres hómezőt látták.
– Szerinted mi lehet? – kérdezte Tony nyugtalanul.
Pete nem válaszolt, a lába elé nézve elindult a másik irányba. Kisvártatva megállt, lehajolt és a földet kezdte vizsgálni.
– Mit találtál? – kérdezte Tony és megállt mellette.
– Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, hogy farkasnyomokat. Méghozzá mekkorákat! – válaszolta Pete megrökönyödve. Aztán ijedten kapták fel a fejüket. Néhány méterrel előttük egy hatalmas, fehér farkas emelkedett ki a hóból. Aztán nem messze tőle még egy. És még egy. Mire körbenéztek, a telep körül mindenhonnan bozontos farkasfejek tekintettek vissza rájuk.
– A kapuhoz! Gyorsan! Be kell csuknunk a kaput! – kiáltotta Pete, futásnak eredve.
Még látta a kapun berohanó hatalmas állatokat, látta Tonyt összerogyni az egyik bestia súlya alatt, mielőtt ő maga is a hóba zuhant egy hátára ugró vadállattól.
- Június 15. Antarktisz, McMurdo telep
– Tessék! – felelt Dan Sunborough, a McMurdo telep vezetője a kopogásra. Az ajtó kinyílt, és a titkára lépett be.
– Mr. Sunborough…
– Ah, Sam! Jó hogy jön! Mr. Spike megérkezett már?
– Nem, uram. De…
– Nem értem, mi történhetett. Pete-re nem jellemző, hogy elfelejtene egy megbeszélt időpontot. Azt meg nem hinném, hogy egy nap eltérést még késésnek vehetnénk. Nem is jelentkezett?
– Nem, uram. Két napja semmiféle kapcsolatunk nincs az Amundsen-Scott bázissal. Ők nem hívtak minket, mi pedig nem tudjuk elérni őket.
– Hát, ez nem valami megnyugtató. Van valami magyarázata, hogy mi lehet az oka?
– Nem tudom, uram. Máskor is előfordult már, hogy hosszabb ideig nem volt rádiókapcsolat, igaz, olyankor mindig küldtek valakit, hogy tájékoztasson minket a helyzetről. Lehet, hogy az illető elakadt valahol.
– Rendben, Sam, intézkedjen, hogy kiderítsük, mi a helyzet.
– Igen, uram. Uram?
– Van még valami?
– Igen, uram. Egy látogatónk érkezett, aki feltétlenül szeretne eljutni a Mount Erebus-hoz.
– Ilyenkor? Minek? Ki az ördögnek jut eszébe ekkora marhaság? Megmondta neki, hogy szó sem lehet róla?
– Igen uram. Éppen ezért önnel szeretne beszélni.
– Hm… Rendben, küldje be!
– Igen, uram!
A titkár távozása után nem sokkal ismét nyílt az ajtó, és egy fiatal nő lépett be rajta.
– Jó napot Mr. Sunborough!
– Üdvözlöm, kisasszony! Fáradjon be! Foglaljon helyet! Szabad megtudnom a kedves nevét?
– Hogyne. Anita Falshof vagyok, és vulkánok kutatásával foglakozom. Talán már hallott is rólam.
