1991. december 23-án vizsgáztam állatökológiából Dr. Dózsa-Farkas Klára professzor asszonynál. Egész jól ment, a végén 4-t kaptam, amikor azonban professzor asszony beírta a jegyet, tett még egy megjegyzést: „Úgysem számít, az emberiség ötven éven belül úgyis kipusztítja magát.”
2022. februárban jelent meg az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) legfrissebb jelentése, amely „szörnyű figyelmeztetés a tétlenség következményeire”. A jelentés szerint azonnali és ambiciózus intézkedésekre van szükség az éghajlati kockázatok kezelésére, a félmegoldások nem jöhetnek többé szóba, a 1,5 Celsius-fokos felmelegedés túllépése nagyon súlyos következményekkel járhat a következő két évtizedben.
Néhány napra rá kitört az orosz-ukrán háború.
Nehéz nem észrevenni, hogy professzor asszony jóslata, és az ENSZ klímajelentése között harminc év telt el – pontosan annyi idő, amennyivel kevesebb hátralévő időt jelez a jelentés.
A tudomány álláspontja konzekvens: érdemi, radikális változtatások nélkül a klímakatasztrófa, és vele együtt az emberi civilizáció összeomlása 2040. és 2050. között meg fog történni.
Tudom, hogy sokan még ma is szkeptikusan fogadják a globális felmelegedésről szóló figyelmeztetéseket, pedig a világ eseményeit figyelve nyilvánvalóan egyre aggasztóbb a helyzet. De nem kell már Indiába, vagy Szaúd-Arábiába menni (sőt, az Egyesült Államokba, vagy az Ibériai-félszigetre sem…) figyelmeztető jelekért, egyre többet látunk (láthatnánk) itthon is. Ennek szemléltetésére gyűjtöttem ki néhány cikket csak júliusból, és csak a Telexről:
Fontos lenne megérteni, hogy az összeomlás nem valamiféle váratlanul beütő katasztrófa (pl. egy meteor becsapódás) módjára fog megvalósulni, hanem egyre gyorsuló, és egyre kevésbé megállítható, vagy megfordítható folyamatok láncolataként. Nemcsak arról van szó, hogy egyre melegebb van, hanem ennek egyre súlyosabb következményeiről is: az egyre kevesebb vízről, az egyre több már nem élhető területről, az egyre erősödő élettani hatásokról (pl. a teljesítőképesség, a koncentráció, az erőnlét jelentős visszaeséséről, a fokozódó diszkomfort érzetről, türelmetlenségről, fáradtságról, a több balesetről és halálesetről stb.), a gazdasági körülmények és feltételek változásáról, amelyekre most még csak bosszankodva rácsodálkozunk, de később általánossá, és elkerülhetetlenné válnak.
Egy ilyen helyzetben egy felelős kormánynak mindent el kellene követnie
- a globális felmelegedés lassítása
- a lakosság, és a hazai élőhelyek védelme
érdekében.
Gőzerővel kellene dolgozni a környezetbarát gazdaság kialakításán, a civilizáció okozta károk maximális mérséklésén, és emellett a védett, a túlélést minél hatékonyabban biztosító élőhelyek létrehozásán, és a szükséges élelmiszertermelés és a víz hosszú távú biztosításán.
A kormány azonban semmi ilyesmit nem tesz, ad hoc reagál a felvetődő problémákra (most éppen megszerelteti a kórházak klíma berendezéseit), de nem gondolkodik hosszú távú tervekben, vagy stratégiákban.
A föld és a vizek védelme helyett akkumulátor üzemeket építtet szerte az országban. A húsz év még rengeteg idő, és ki tudja, mi igaz ebből az egészből egyáltalán…
Valójában azonban nagyon is itt lenne az ideje annak, hogy másként tekintsünk az előre jelzett időre; a húsz év egyáltalán nem sok idő, az összeomlás a többségünk életében fog megtörténni. Ideje lenne elkezdeni visszaszámolni. Ideje lenne a gyermekeinkre nézni, és az ő éveiket számolni. Ideje lenne felfogni végre, hogy megállíthatatlanul masírozunk az összeomlásba.
Ha 2022-től számítjuk a húsz évet:
2023 – még 19 év
2024 – még 18 év
2025 – még 17 év
2026 – még 16 év
2027 – még 15 év
2028 – még 14 év
2029 – még 13 év
2030 – még 12 év
2031 – még 11 év
2032 – még 10 év
2033 – még 9 év
2034 – még 8 év
2035 – még 7 év
2036 – még 6 év
2037 – még 5 év
2038 – még 4 év
2039 – még 3 év
2040 – még 2 év
2041 – még 1 év
És itt az Összeomlás.
Your blog is a true hidden gem on the internet. Your thoughtful analysis and engaging writing style set you apart from the crowd. Keep up the excellent work!