A kávézás éve

A kávézás éve - felhívás

Az év első napjait újévi jókívánságok között töltöttem. Az ezekben megnyilvánuló kedvesség és jóindulat megerősítette bennem: minden különbözőségünk ellenére (vagy éppen ezekre építve) lehet egy kedves, vidám, figyelmes, el- és befogadó, nyitott, szeretetteli, segítőkész világot/országot/társadalmat építeni, hiszen mindannyian arra vágyunk, hogy ilyen emberek, ilyen közösségek vegyenek körül minket, és mindannyian szeretünk ilyen emberek lenni.

Egyértelmű a személyes felelősségem (és lehetőségem) – mint ahogy mindenki másé is – hogy arra törekedjek, én magam olyan közeget, „mini birodalmat” hozzak létre és tartsak fent magam körül, amelyet minél inkább ezek az értékek építenek fel. És minél többen vagyunk olyanok, akik erre törekszünk, annál többen találkoznak ezzel az élettel, ezzel a világgal, és annál nagyobb az esélye, hogy végül ez legyen a természetes az egész országban, „nagyban” is.

Az újévi jókívánságok ugyanakkor nemcsak számtalan rég szép emléket, és sok jó embert idéztek az emlékezetembe, de arra is felhívták a figyelmemet, hogy az ismerőseim többségével valójában csak ezeken az emlékeken keresztül, az évi két-három formális üzenetváltáson keresztül van kapcsolatom – valójában a többségüket (többségeteket) már nem is ismerem igazán.

Ezért arra gondoltam, 2025-öt a „Kávézás Évének” indítom, és felajánlok egy közös kávézást (teázást, sörözést, forralt borozást stb.) minden kedves ismerősömnek – mindegyikőtöknek – aki szívesen találkozna velem, és felfrissítené az ismeretségünket. Akit érdekel, azt kérem, hogy privát üzenetben jelezze nekem, hogy személyesen tudjuk megbeszélni a részleteket.

Nagyon kíváncsian várom a találkozásokat. 🙂

A bejegyzésekben csak olyan képek és szövegek jelennek meg, amelyekhez az érintett írásban hozzájárult. Ennek vállalása ugyanakkor nem feltétele a közös kávézásnak. 🙂

Június

Ildi

Ildikó a feleségem főiskolai csoporttársa volt, és később antropológus képzésen is tanultak együtt, így korábban elég áttételes volt az ismeretségünk. Ő választotta a kávézás helyszínét, amelyből azonnal látszott, hogy szeret örülni az életnek.

Hosszú időn át dolgozott a gyógyszeriparban, kezdetben mint kutató, később mint orvoslátogató; mára visszatalált az első diplomája szerinti szakmájához, és elsősorban földrajzot tanít.

A beszélgetésből számomra az szűrődött le, hogy bár az ember döntéseinek lehetnek nehéz következményei, a nem ideális helyzeteket is lehet jól kezelni, és ezekből is mindig valami jó eredmény születik. Ezt mutatja, hogy a fia révén ma már boldog nagymama, hogy az üzletben ahová betértünk, mint legjobb barátnőt fogadták, és az is, hogy amikor egészségügyi kihívása volt, a lehető legpozítívabban állt hozzá és leggondosabb kezek közé került.

Az elején említett életörömet bizonyítja, hogy imád utazni, megjárta a Magas-Atlaszt, (Közép-és ÉK-)Kínát, és hosszú időn keresztül búvárkodott is. Ha minden úgy alakul, ahogy kell, akkor az utazás folytatódik, és már kezdenek formát ölteni az elkövetkező kalandok is!

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Büszke vagyok elsősorban arra, hogy a fiamból EMBER lett, és kiváló apuka, valamint, hogy nő létemre házat építettem nem kis részben a két kezemmel.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Egy szóval: utazás. Tulajdonképpen ez is kapcsolódik a fiamhoz. Sinológusként kínai nyelvtudással bekapcsolódott egy utazási irodába, ahol DK-Ázsia országaiba visz különleges utakat. Szeretnék vele utazni arra a vidékre és általa megismerni. A világ többi részét meg a párommal beutazni.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Nincs lehetetlen! Ez közhelyek hangzik, de én így élem az életem. Mindent meg tudunk csinálni, bármit le tudunk győzni! És sok MOSOLY!!! 🙂

Laci

Lacival az általános iskola óta nem beszéltünk, úgyhogy ideális kávé-partnernek számított. Annakidején tornász volt, és a sport – igaz, később inkább az atlétika; távolugrás, tízpróba, rúdugrás – sokáig meghatározó maradt az életében.

Gimi után a figyelme a számítástechnika felé fordult, amelyről leginkább saját úton, autodidakta módon és sok gyakorlással szerzett igazi, piacképes tudást. Több munkahelyre is erre építve tudott bekerülni, a telekommunikáció területétől akár a bankszektorig, és mindenhol meg is állta a helyét.

Igazi „self made man” a szónak abban az értelmében, hogy mindig is képes volt felismerni, mit kell a feladathoz megtanulnia, hová kell fejlődnie, és nem sajnálta rászánni az időt-energiát, hogy ezeket meg is tanulja. Laci nem a családi háttere, az iskolái, vagy az ismerősi köre miatt jutott előre, hanem a saját munkája eredményeképpen.

Emellett létezik egy vagány, bulizós arca is: több zenekarban is játszott (gitározott, énekelt és dobolt – ezeket éppúgy saját úton tanulta meg, mint a számítástechnikát), és adódott úgy is, hogy ő volt a Beatrice „póthangja” is.

A mai napig egyfajta megnyugtató stabilitás árad a jelenlétéből; annak a biztonságos érzete, hogy bármi jön, annak neki lehet állni, és meg lehet oldani, és utána minden rendben lesz.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Leginkább a lányomra vagyok a legbüszkébb, ezen kívül arra, hogy több alkalommal is mertem radikálisan kilépni a komfortzónámból: egy stabil projektvezetői állást hátrahagyva saját szobafestő vállalkozást indítottam, majd néhány év múlva újra felvettem a fonalat, és sikeresen visszatértem az IT-projektmenedzsment világába.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

A legfontosabb célom, hogy a lányomat tisztességben, erős értékrenddel és önbizalommal neveljem fel, hogy bárhol megállja a helyét. Emellett szeretnék időt és energiát szánni a saját feltöltődésemre is: rendszeres sporttal formában maradni, illetve komolyabban elmélyülni a zenében – különösen a gitározásban, hogy magabiztosan jammelhessek bárkivel.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Azt tanultam meg, hogy a merész karrierváltások nem visszalépést, hanem látószög-bővülést jelentenek. A bizonytalanság nem ellenség, amint képes vagyok tanítóként, barátként üdvözölni az ismeretlent, új lehetőségeket és erőforrásokat fedezek fel önmagamban is.

Zoltán

Zoli az egyik első osztályomban tanult ezer évvel ezelőtt. Jó kiállású, udvarias srác volt, aki táncolt, és még barátságos természettel is meg volt áldva, amolyan igazi „jó gyerek”.

Mára diplomás felnőtt, akinek gyerekei vannak, és menő állása az autóiparban.

Mint kiderült, távolról sem volt ennyire egyszerű az út, hiszen Zoli nehéz körülmények közül induló, első generációs értelmiségi, akinek magának kellett megtalálni az ehhez vezető utat, és megküzdenie a jelentkező külső és belső akadályokkal.

Eközben persze sok minden másra is jutott ideje, hiszen nemcsak táncolt, de zenélt is, előbb trombitán, később szaxofonon egy szving zenekarban. A kihívásokkal járó feszültségek között talált rá a futásra, amely végül egészen kivételes teljesítményre sarkallta: teljesítette az Ironman kihívást, 3,8 km úszást, 180 km kerékpározást, és végül egy maraton futást (42 km).

Ma is ugyanaz a jóra törekvés jellemzi, mint annakidején, és annak ellenére, hogy megtapasztalhatta, a visszajelzésekkel szembenézni nem mindig egyszerű, láthatóan ugyanazzal a lelkesedéssel halad a maga útján.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Arra a képességemre, amire egyrészt az élet kihívásai másrészt az állóképességi sport is megtanított; miszerint tudni kell élvezni és megélni a hétköznapi, mindennapi pillanatokat, adott esetben fájdalmas, de tanulságos eseményeket és edzéseket. Ez nekem sokat segít minden területen akár csak abban, hogy nem ragadok bele adott esetben egy nehéz pillanatba, hanem magamba nézek és örülök, hogy megszereztem ezt a tapasztalatot.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Mindig is tudtam, hogy abban a mentális “ultratriatlonban”, amikor már elég jó leszek és befogadó, akkor találok valakit, akivel együtt megyünk a végsőkig. Ő most itt van mellettem. Az egyértelmű célom, hogy ami köztünk van kapcsolati erő, az szépen kihasson mindenre és minden szerettünkre, és boldogan éljünk.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Békülj ki önmagaddal, a sorsod eredőjével, ugyanakkor, amikor ezt elfogadtad, akkor kezdj fejlődni és úgy élni, hogy például ha lenne lehetőség odaállni az én esetemben a nagyszüleim elé, akkor ugyanazt a szerethető unokát lássák, akinek a lelke tiszta és egészséges maradt, de amit kitűzött, azt elérte.

Zsotya

Zsotya gimnáziumban volt osztálytársam, csendes, nagyon jó humorú, és alapvetően amolyan „mindenki kedvence” típus, az elmaradhatatlan (akkor még) Népsporttal a kezében. A sport, különösen a foci szeretete máig megmaradt, de ma már nemcsak olvassa, hanem rendszeresen űzi is.

De nemcsak a sport maradt meg abból az időből az életében, hanem a francia nyelv, és a francia cserediák kapcsolat is, akivel a mai napig több-kevesebb rendszerességgel beszélnek, sőt, találkoznak is. A nyelvtudás amúgy fontos szerepet tölt be a munkájában, ahogy az utazás is, amit különösen szeret. Magát kevésbé szakembernek, sokkal inkább kapcsolat- és hálózatépítőnek látja.

Hosszú idő telt el a gimnázium óta, és ez óhatatlanul hozott komoly kihívásokat és problémákat is mindenkinek az életébe. Ezért volt jó látni, hogy vannak azért változatlan dolgok, mint a rá jellemző pozitív hozzáállás, a derű, a szinte kisfiús mosoly, és az ezeknek helyet adó, fel-felbukkanó humor. Remélem, lesz a beszélgetésnek folytatása.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Talán arra, hogy jól együtt tudok működni különféle nemzetiségű, véleményű, hátterű emberekkel, munkámból (nemzetközi gazdasági kapcsolatok) eredően (is) azt gondolom, hogy együtt könnyebb.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Még sok országba el szeretnék jutni, visszamenni helyekre, ahol voltam és olyan helyekre, ahol még nem. Fekete-Afrikába mindenképp, főleg a szaharai részre (pl. Mali, Niger, Burkina Faso, Mauritánia).

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Talán az, hogy próbálni kell pozitívnak maradni minden helyzetben illetve az, hogy akkor kell átmenni a folyón, amikor odaér az ember, nem érdemes 120 tervet készíteni előtte, azokon úgyis változtatni kell vagy törölni őket teljesen.

Május

Eszter

Van, akivel úgy tud beszélgetni az ember, mintha világéletében ezt csinálta volna. Eszterrel is ilyen volt a kávézás (igazából teázás), pedig előtte alig találkoztunk, közös programot pedig soha nem szerveztünk, annak ellenére, hogy „ezer éve”, még a VM Közért egyesületből (ahol annakidején a feleségem sportolt) ismerem.

Megtudtam, hogy csomagolástechnikát tanult, és többek között a gyógyszeriparban dolgozott, mielőtt elsősorban édesanya lett volna, és azt is, hogy hosszabb ideig tae kwon dózott is. Ma leginkább jógázik, miközben a gyermeknevelés (és a közoktatás) egyre sűrűsödő kihívásaival foglalkozik.

Nem is tudom, hogy mi mindenről beszéltünk (és mennyi mindenről még nem!); a hétköznapokat megtöltő örömökről és bosszúságokról, hogy miken tudja felidegesíteni az ember magát, hogy később talán maga is nevessen ugyanazokon, a körülöttünk változó világról… De azt tudom, hogy az egész beszélgetés hangulata arról szólt, hogy mindezekkel, vagy mindezek ellenére, valójában nagyon is jó élni.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Büszkeség? Pillanatnyi állapot, ha eltervezek valamit és azt nagyjából az elképzelt szinten teljesítem. Például legutóbb gletteltem, ami igencsak rosszul ment az elején 😀 , de gyakorlással sokkal jobbá tudtam tenni. Büszkeség számomra, ha nem adom fel, ha újra és újra neki tudok gyürkőzni…

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Jelenleg ami leginkább foglalkoztat, hogy hálás legyek. Nemrég hallgattam egy bölcs embert, aki arról beszélt, legyünk hálásak, ha reggel felkelünk, mert bizony a világon sokaknál ez nem történik meg (meghalnak). Ha ez megvan, nézzünk körül, nézzük meg a szeretteinket, hogy mindenki életben van-e és legyünk hálásak ezért. Nagyon megfogott ez a fajta mentalitás!

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

A legfontosabb tanulság számomra, hogy tudok fejlődni és ez egyben egy fontos tisztelnivaló számomra másoknál is, hogy MINDENKI képes a fejlődésre!

Ádám

Ádám szintén kicsit kilóg a kávézók sorából, hiszen nem régi ismerős, februárban, edzésen találkoztunk először.

Az elmondása alapján úgy tűnt, az élet egészség terén nem volt igazán bőkezű vele, talán ezért is alakult úgy, hogy az egészsége védelme különösen fontossá vált neki. A testmozgás, sport ezer éve része az életének: kondizással kezdte, később az önvédelmen és japán kardvíváson keresztül jutott el végül az aikidóig.

Hivatásként az egészségügy vonzotta, végzettséget is e téren szerzett, és ma is az egészségügyben dolgozik, többek között masszőrként.

Számomra nagyon tanulságos volt az a hozzáállás, amelyet a történetéből kivettem. Ádám egyszerűen tekint a világra, ezért meglátja a lehetőségeket, és kezd is velük valamit, nem bonyolítja túl a dolgokat. A harcművészetben sem a látvány, vagy az eredmény köti le a figyelmét, hanem a saját személyes fejlődése, a saját jól-léte az úton, amelyen halad. Talán ezért is halad rendületlenül.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Röviden arra, hogy nem adtam fel! Tényleg úgy éreztem, hogy nekem rossz lapokat osztott a sors: műtétek/betegségek, már gyerekkortól kezdve nagy nehézségekkel kellett szembe néznem. És volt olyan korszak, amikor fel akartam adni, vannak, akik tényleg feladják, őket nevezzük öngyilkosoknak. A 20-as éveim elején viszont elkezdtem a saját kezembe venni a sorsom irányítását, akadt néhány jó ember is a környeztemben, akiktől pozitívan lehetett inspirálódni, és elindultam egy olyan úton, amiben folyamatos a fejlődés, van kihívás, vannak jó eredmények, és ez az út még mindig tart.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Két nagy álmom volt: az egyik hogy az egészségügy terén dolgozhassak. A másik egy Balatoni nyaraló. Az első szerintem sikerült, bár nincs orvosi diplomám, de vannak OKJ egészségügyi szakmáim, és sikerült benne elhelyezkednem. A másik, az nehezebb, mint gondoltam, talán ha egyszer nyerek a lottón, akkor teljesül. 😀

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Minden héten új tanulság jön szembe, ha nyitva tartjuk a szemünket és szívünket, akkor állandóan új tanulságot/bölcsességet tapasztalhatunk. Most ezt emelném ki: hogyha eléggé figyelünk a jelenre, és meg tudjuk élni a jelen pillanatot, csodákat tapasztalhatunk meg. Olyan csodát, ami minden nap értelmet adhat az életnek.

Április

Balázs

Balázs gimnáziumban volt osztálytársam, és már ott is olyan szabad szellemű, laza, kicsit „alter” srác volt, amilyen én sose mertem volna lenni.

Később az évtizedek során csurrantak-cseppentek róla a hírek, hogy lemezboltban dolgozik, meg vendéglátózik, kulturális műsort vezet egy alternatív rádióban – általában azzal a felhanggal, hogy lám, nem használja ki az eszét és a tehetségét, így, amikor leültünk kávézni (illetve valójában sörözni), nem tudtam, mire is számítsak.

A hírek részben igazak voltak: valóban dolgozott lemezboltban, sőt, saját üzlete is volt. Valóban vendéglátózik, sőt, saját éttermet is vezetett egy ideig. Valóban tizenhét évig rádiózott – a maga elképzelései és mércéje szerint. És valóban nem ért el olyan látványos eredményeket, amelyekkel manapság a közgondolkodás, a külvilág a sikert méri.

Valójában azonban Balázs nagyon is a helyén van a maga világában: megbékéltnek, derűsnek, és „indokolatlanul” elégedettnek tűnt. Valószínűleg mindig is lesz egy sor kérdés, amelyben sohasem fogunk egyetérteni, vagy amit mindig is másként látunk majd, de az a megérkezettség, amelyet megél, nagyon is elgondolkodtató és tiszteletreméltó.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Nincs ilyen. Volt olyan életemben, hogy csináltam valamit, büszke voltam rá, de ez elmúlik. A büszkeség egy pillanatnyi érzés. Ha nem, az gond.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Elköltözni egy zsákfalu végébe az erdő szélére.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Mindig az van/lesz, amit akarsz. Kérdés, hogy tényleg tudod-e, mit akarsz.

Gábor

Gábor általános iskola alsó tagozatában volt az osztálytársam, később elkerült az iskolából, és hosszú évtizedekig nem láttam. Legközelebb néhány éve Egerben futottunk össze, ahol én edzőtáborozni voltam, ő pedig egy kerékpáros társasággal ugyanott szállt meg, mint mi.

A mostani kávézás kapcsán jó két órát beszélgettünk, mégis úgy érzem, éppen csak elkezdte mesélni a maga életútját, annyi minden érdekes részlet került elő.

Gábor igyekezett felkutatni a családja történetét, és ennek szálai – mint egy igazi közép-európai kalandregény – Bécstől a Vajdaságon át Amerikáig, a Szovjetuniótól Pozsonyig, és még tovább vezettek. A személyes élete is hasonlóan fordulatosnak tűnik, amit talán jól szemléltet, hogy az autószereléstől jutott el a bankok nemzetközi világáig.

Ami engem a leginkább megfogott, az a letisztult (megbékélt?) nyugalom, amellyel a dolgairól mesélt: nem minden történet volt vidám, és nem lehetett könnyű minden helyzetet megélni. Mégis igazi békével tudott ezekről is mesélni, amelyből az sugárzott, hogy megtalálta a helyét, és rendben van a világgal.

Remélem, hogy lesz lehetőségem a történetei további részeit is meghallgatni.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Családomra.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Az általad megtapasztalt békét tartósan fenntartani. 🙂

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Tanulni, tanulni, tanulni! 🙂

Edit

Ildi

Ildiről gyakorlatilag semmit nem tudtam a kávézás előtt. Régen egy közösségbe jártunk, de már akkor sem volt egy „társaság középpontja” típus, és szerintem ez a későbbi életében is így maradt. Az az ember, akire nem süt mindig felhőtlenül a nap, és akinek mindig is meg kellett dolgoznia az eredményeiért.

A gimis éveit nagyon szerette, utána úgy döntött, fogorvos lesz, ezért a célért azonban nagyon meg kellett már küzdenie. Jellemző rá, hogy jól választott, hiszen a mai napig ezen a pályán tevékenykedik. 🙂

A magánéletben sem adták olcsón és gyorsan a sikert, abban is sok munkája van, hogy ma lehet egy örömöt adó otthona és egy társa, akivel megosztja a mindennapjait.

Számomra a találkozó legnagyobb tanulsága az volt, hogy Ildi nem tagadja el az élet nehézségeit, vagy fájdalmait, de mégis képes volt ezek között megtalálni azt az utat, amely végül elvezetett a maga belső békéjéhez és boldogságához. Képes volt küzdeni, amikor kellett, de képes volt felismerni azt is, mikor van itt az ideje az elengedésnek. Nem minden történet vidám, de minden történetből kikerülhet úgy az ember, hogy több, jobb, és igen, boldogabb is legyen tőle.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Talán az, hogy még mindig van bennem gyermeki kíváncsiság és erre idegenek is rácsodálkoznak.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Szeretnék sokat utazni, világot látni (jó lenne ehhez nyelveket tudni).

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Egyszer egy előadó azt mondta, hogy az öreglányokból tud boszorkány és tud tündér is válni. Megrémültem, de ha lehet, szerintem érdemes odafigyelni arra, hogy az ember inkább tündérré váljon. 🙂

Eszter

Eszter a tanítványom volt, akit nemcsak könnyű, de öröm is volt tanítani. Lelkes volt és kötelességtudó „jó kislány”, a szemében látszott, hogy az ideái vezetik, amelyek szerint a dolgok jól alakulnak majd.

Talán ez is segítette, hogy tudományos pályára tudott menni, biológus kutató lett: a madarak és a madár malária törzsek koevolúcióját kutatta. (Szerintem már az, hogy ezt úgy tudtam leírni, hogy legalább értem a témát, elképesztően menő! 😀 Hát még ilyet kutatni! 🙂 )

Jelenleg az igazságügy és a bűnüldözés területén igazságügyi genetikus szakértő gyakornok; számomra a munkája azt bizonyítja, hogy amit a Doktor Csont című sorozatban láttunk, távolról sem áll messze a valóságtól.

Mára talán eltűnt az a naiv bizalom, amely kamaszlányként jellemezte – hiszen nagyon is tisztában van a minket körülvevő világ nehézségeivel. De ma is ösztönösen ugyanaz az idea vezeti, hogy a dolgoknak végül jól kell alakulnia. Láttam, hogy érti, mennyire fontos, és mekkora öröm, ha az embert a kamasz gyereke még mindig felhívja „csak úgy”, és az ideáiban ma is ott van az a jó ember, akivé mindig is törekedett (törekszik) válni. 🙂

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Azt hiszem, sosem voltam igazán büszke arra, amit én magam elértem, talán szerénységből, kishitűségből, vagy egyszerűen csak azért, mert én nem vagyok ilyen típus. A lányomra viszont büszke vagyok; arra, hogy olyan lett, amilyen. Ebben talán egy kis szerepet játszom én is. És ha nem is vagyok büszke, de nagy boldogsággal töltött el, hogy felnőtt fejjel, munka és család mellett, tavaly kitüntetéssel szereztem meg a második diplomámat az ELTE TÓK tanító szakán. Nem is maga a diploma megszerzése, hanem a diplomához vezető út jelentett nagy örömforrást, ami rengeteg önismereti lépésen vezetett keresztül, és életem egyik legboldogabb, legfelhőtlenebb időszaka volt.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Csak közhelyek jutnak eszembe, és, mivel, korántsem vagyok már naiv, ezért aggodalommal tekintek a jövőbe. Úgy érzem, hogy a jelenlegi munkahelyemen a helyemen vagyok, ezért most „csak” azt szeretném, hogy a lányom boldog felnőtt legyen, és ha majd felnő, ne válasszanak el minket országhatárok. Emellett, remélem, hogy egyszer megadatik, hogy a szívemnek oly’ kedves magyar nyelv- és irodalmat is taníthatok majd alsó tagozatos gyerekeknek, mert úgy gondolom, hogy biológusi munkám mellett, a világot jobbá tenni a gyerekek olvasó-íróvá nevelésén, terelgetésén, tanításán keresztül lehet.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Én mindig féltem a változásoktól, inkább a biztonságosan, passzívan sodródó típus vagyok. Rá kellett viszont jönnöm, hogy a változások jó dolgokat is tartogathatnak, és ha nem vágunk bele, sosem derül ki, hogy mi lett volna, ha…

Március

Nóri

Nóri a fiam karate oktatója volt – később pedig az enyém is, egyike azoknak, akiktől a legfontosabb alapokat megtanulhattam. A nyári táborok „örökös szervezője” és egyben lelke is, s mint ilyen, a közösség meghatározó tagja. 🙂

A karate mellett gerinctornát is oktat. Sokáig filmek szinkronjait fordította, később vállalkozó lett, szövegíróként segíti a cégek internetes kommunikációját. Nemrégiben új projektbe kezdett, Love & Story néven indított új szolgáltatást, amelynek keretében esküvőkhöz, évfordulókhoz ír személyre szabott beszédeket és fogadalmakat, illetve útjára indított egy ehhez kapcsolódó kártyajátékot is.

Mindez nagyon „Nóris”: egyszerre van benne az önállóságra, a döntés szabadságára való igény, és a gyermeki öröm, amellyel a dolgokat meglátja, és amellyel a szavakat, történeteket gondoskodó figyelemmel, de állandó humorral formálja. Sokra tartom azt a bizalmat, amellyel alapból az emberekhez viszonyul, és azt a nyitottságot, amellyel a reakciókat önkéntelenül is fogadja, mert látszik, hogy valóban bele teszi magát a kapcsolataiba. 🙂

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Azt hiszem, arra, hogy egy-két rövid tévutat leszámítva sikerült önazonosnak maradni, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy bizonyos dolgokat nagyon máshogy csinálok, mint „mások”. Illetve, a kitartásomra is, mert voltak, vannak és gyanítom, lesznek is dolgok, amik nagyobb belső munkát igényelnek: ezek elől igyekszem nem elmenekülni, hanem inkább szembenézni velük és megoldani őket.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Hmmmmm…. boldognak lenni. És persze meghallani és hallgatni a belső hangomra, ami megsúgja, merre lakik épp a boldogság. Meg úgy egyébként is, a szívemre hallgatni, az fontos.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Három is lesz, ráadással

Hogy nagyon-nagyon fontos odafigyelni a belső párbeszédekre, tudatosan irányítani és „felügyelni” őket, mert így tudok jó dolgokat teremteni magam körül; nemcsak a saját örömömre, hanem másokéra is.
Ha probléma-feladat-kihívás adódik, az nem baj, inkább lehetőség a fejlődésre – ha pedig sikerül a figyelmemet a megoldás keresésére fókuszálni, akkor az általában gyorsan meg is jelenik.
Legtöbbször elég csak a következő lépést szem előtt tartani, nem kell látni az egész utat ahhoz, hogy elérjek a célhoz.

+1: Természetben, játszva-nevetve szeretem-emberekkel időt tölteni az egyik legjobb dolog!

Hevi

Hevit gyerekkorom óta ismerem, mert egy közösségben nőttünk fel. Már akkor is egy csupaszív lány volt, aki minden programban részt vett, mindenkivel igyekezett kedves és segítőkész lenni, és az életet vidáman élni.

Magyar szakon bölcsésznek, aztán szociális munkásnak tanult, végül pszichológus lett. Kamaszokkal, fiatalkorúakkal, illetve áldozatvédelemmel foglalkozik, így az élet árnyékos oldalát is alaposan volt (van) alkalma megismerni.

Bár évekig (évtizedekig?) nem találkoztunk, ő az, akinek a gondolataiban ugyanazokat az értékeket ismertem fel, amelyeket a régi szép időkben sokakkal közösen gondoltunk magunkénak.

És bár a szemében ott látszik az elmúlt évek sok-sok tapasztalata (valószínűleg olyan dolgok is, amelyeket kívülállóként mi el sem tudnánk képzelni), a kávézó asztalnál mégis ugyanaz a csupaszív, életvidám, humorral élő fiatal lány ült ott, mint akit annakidején ismertem. 🙂

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Úgy, ott, azokkal élhetek és alkothatok, ahogy álmaimban vágytam rá.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Beengedni az újat még érzésekben, munkában, találkozásokban, érdekeljenek az emberek továbbra is.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Érdemes a dolgok mögé nézni, az elfogadás kifelé és befelé is működik!

Virág és Bálint

Bálint két szempontból is „kakukktojás” a kávézók között: egyrészt az egyik unokaöcsém, akivel hosszú ideig egy házban éltünk, így nehéz lenne azt állítani, hogy csak a régi szép emlékeket tudom róla, másrész Virággal, a mennyasszonyával együtt jelezték, hogy szívesen jönnének, és így persze hármasban is kávéztunk. 🙂

Bálintra jellemző a harsány életszeretet, a vidámság, a humor, a játék, az a fajta hozzáállás, amely törekszik arra, hogy öröm legyen élni.

Virág úgy tud ebben partner lenni, hogy közben mellé tudja tenni a maga életrevalóságát, józanságát, realitásérzékét és kreativitását, ami képes otthonos kereteket szabni az életnek.

Jelenleg életük egyik legnagyobb változására készülnek: a házasságra, nemcsak papíron, de lényegileg is.

Nagyon nagyra becsülöm, hogy ennek kapcsán mernek kérdezni, szembenézni a kihívásokkal, és ilyenkor nemcsak válaszokat, sokkal inkább saját válaszokat keresnek.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Talán Virággal a kapcsolatunkra. Elég fiatalon kezdtük el, így sokat kellett (és kell is még) tanulnunk egymás mellett, de azt hiszem jó irányba haladunk.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Meglepően nehéz kérdés. Talán nincs is egy konkrét legfőbb célom. Mindig inkább az lebeg a szemem előtt, hogy szeretnék egy boldog, tartalmas életet élni. Ami persze sok kisebb-nagyobb álomból és célból tevődik össze.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

A tudatosság. Hogy mennyire fontos a – tervezés, célok kitűzése, megvalósítás, ellenőrzés – kis sorozat az élet minden területén. Azt hiszem a tudatosság lehet a fejlődés alapja.

Február

Zoli

Zolival egy közösségbe jártunk sok évvel (évtizeddel…) ezelőtt. Már akkor is olyan ember volt, aki szeret utánanézni, utána olvasni a dolgoknak, és mindent logikusan rendszerezni.

Eredetileg a vendéglátásban dolgozott, mint tulajdonos, később azon kevés ember közé került (és tartozik azóta is), akik a megélhetésüket képesek voltak úgy megszervezni, hogy mellette főállásban mással, fontosabb dolgokkal tudjanak foglalkozni. Zolinak ez a „fontosabb dolog”, a család, a gyerekei. Az elmúlt jó két évtizedet a két fia és két lánya felnevelésének, és persze a feleségének szentelte. Nem akármilyen sikert tudhatnak magukénak: mind a négy gyerek válogatott szinten sakkozik, a két nagyobb legutóbb tagja volt a magyar olimpiai válogatottnak.

Fontos jellemzője a megingathatatlan hűség azokhoz az értékekhez (és személyekhez), amelyeket (akiket) fontosnak tart, legyen szó családról, vallásról, vagy éppen politikai meggyőződésről.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

A családomra.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Megőrizni a családi békét.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Egy ószövetségi idézetet hoztam: „Ismerd meg Isten törvényét és parancsait, légy állandó megszabott hivatásodban: a fölséges Isten imádásában; tarts a szent nemzetséggel, azokkal, akik élnek és magasztalják Istent! (…) Halálod előtt mondj dicséretet, mert a halott számára a dicséret semmivé foszlik. Még életedben zengj dicséretet, amíg élsz és virulsz, dicsőítsd és magasztald Istent, és dicsekedj az ő irgalmasságával! Mily nagy az Úrnak irgalmassága, és irgalma azokhoz, akik hozzá térnek!” (Sir 17,20-28)

Fruzsi

Fruzsival évekig jártunk japán nyelvtanfolyamra, együtt küzdöttünk a kandzsikkal és a különböző nyelvtani szerkezetekkel. 😀

A keleti kultúrák iránti rajongása nem korlátozódik a Felkelő Nap Országára, Kína is – mind a kontinentális, történelmi birodalom, mind a sziget, Tajvan – nagyon vonzza, ennek megfelelően a kínai nyelvvel is foglalkozott/foglalkozik. Az érdeklődése nem pusztán laikus szenvedély: több mint húsz publikációja jelent meg a Távol-Keletet érintő témákban.

A személyiségében már a tanfolyam alatt is a szinte gyermeki jóindulat ragadott meg. Fruzsi mindenkivel kedves és segítőkész, és őszinte bizalommal osztja meg mindenkivel a véleményét és a meglátásait, akkor is, ha az meglepő, vagy egyedi. E jóindulathoz elpusztíthatatlan optimizmus társul: Fruzsiban mindig ott érezni a meggyőződést (reményt?). hogy végül minden jól alakul majd.

Az utóbbi időben rákapott a versírásra, hogy ezeken keresztül fejezze ki a belső történéseit.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Azon felül, hogy háromszor megmásztam a Rysy-t (a Magas-Tátra legmagasabb pontja, amelyhez még nem kell engedély), és hogy magamat önfenntartva lett egy kitüntetéses diplomám, az, hogy az élet-traumáim és csalódásaim ellenére „ember” tudtam maradni.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Szeretnék eljutni Ázsiába, első sorban Kína és Japán vonz. Hosszabb távon szeretnék PhD-zni és tanítani.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

A Közösség Megtartó Ereje pótolhatatlan. Az a Szeretet, amit nem előz meg Lelkiismeretes Kötelesség-Tudat, az hajlamos a környezetét megmérgezni.

András

Őszintén szólva Andrásról szinte semmit sem tudtam a kávézásunk előtt. Bár tanítottam egy évig, a további életéről valahogy elkerültek a hírek, pedig igazán érdekesen és tanulságosan alakult a sorsa.

Geodétának tanult, és ilyen minőségben részt vett egy nagyobb lélegzetvételű régészeti projektben. Térinformatikusként dolgozott a GPS rendszerek működtetésében, sőt, ma is e téren dolgozik, de már egy külföldi vállalatnál – itthonról, vagy ahonnan szeretne.

A szakmai előrejutás és siker ugyanakkor sohasem kötötte béklyóba. Amikor arra volt igénye, évekre Skóciába költözött, ahol vendéglátással foglalkozott – ezért aztán a skót whisky szakértő ismerője.

A munka mellett a természetes spiritualitás is jellemzi az életét. Amikor szükségét érezte, elment és végigjárta az El Caminót (többször is), amikor pedig úgy érezte, ez a helyes, Afrikába utazott önkéntes munkára.

Elgondolkodtató és tanulságos látni, hogy a tervszerűség és a nyitottság összefonódása hogyan nyit újabb és újabb kapukat és lehetőségeket az életben, amelyek néha egészen meseszerűen változtatják meg az ember történetét. És azt is, hogy ezek felismerése, és megvalósítása a saját felelősségünk, s egyben fejlődésünk tükre.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Sikerült néhány olyan helyre és olyan helyzetbe eljutnom, ami a teljesen különböző emberek, kultúrák, élethelyzetek miatt nagyon kinyitotta a világlátásomat.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Eljött az ideje egy stabil „bázis” (értsd otthon) létrehozásának amire tovább lehet építkezni.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Minden leginkább csak rajtad múlik – ennek hatalmas lehetőségével, de ugyanakkor súlyos terhével együtt.

Zsófi

Zsófit egy jó évtizede ismerem már, mégpedig munkából. Voltak olyan hónapok, amikor szinte egymaga vitte el egy egész titkárság működtetését, és helytállt benne.

Végzettségét tekintve jogász, de az első pillanattól kezdve világos volt, hogy valójában művész. Énekes, aki több versenyt, és számos díjat is nyert. Nemcsak nagyon tehetséges, és jó hanggal van megáldva, de rendkívül sok munkát is tett a fejlődésébe, és a mai napig folyamatosan képzi magát. A zene mellett a színház is nagyon vonzza, mind színészként, mind rendezőként kipróbálta már magát, és ki tudja, milyen messze és milyen magasra visz majd az útja e téren?

Sajátos, néha keresetlen stílusához, és ahhoz, hogy mindig egyenesen megmondja, amit gondol, vannak, akik nehezen viszonyulnak, pedig az őszintesége ritka érték. A stílusa mögött ugyanakkor egy kívül-belül igazi, különleges nő rejtőzik a maga szeszélyeivel, érzékenységével, kifinomultságával együtt.

Az elmúl időszakban végre elkezdte megvalósítani a saját dalait, amelyekben bárki számára megérthetővé válik az a mélység és gazdagság, ami Zsófi maga.

Rita

Rita jellegzetes módon biciklivel érkezett a találkozónkra. Gimnáziumban tanítottam, ahol általában nem beszélt, hanem többnyire sejtelmes mosollyal figyelt. Az igazi terepe azonban inkább az egyetem lett, építészmérnöknek tanult, és később a szakmában is helyezkedett el.

Ez a hivatás stabil megélhetést és szakmai elismerést is hozott neki, de érezte-érzi a késztetést, hogy másban is próbára tegye magát. A belsőépítészet, a kézzel fogható alkotás is foglalkoztatja. Kicsit olyan ez, mint az inga: kezdetben nagyon az építészet felé lendült ki, aztán átment a kézzel fogható alkotás, a bútorok felé, s most újra az építészet felé vette az útját – de ki tudja, hol találja majd meg az egyensúlyát!

A mosolya ma is ugyanolyan kislányos, mint annakidején, ugyanakkor a mosoly mögött érezni lehet az Úton járók tapasztalatát, hogy tudja, milyen ismeretlen helyekre vezethet az Út, hogy a völgyből felkapaszkodni a gerincig milyen küzdelmes lehet, és hogy milyen az, amikor a hegytetőre érve az ember szeme előtt kinyílik a táj.

Vannak olyan tapasztalatok, amelyek nem megoszthatók. 🙂

(Én megkaptam a válaszokat, de titok! 🙂 )

Edit

Edit a kollégám, bár más szervezeti egységnél dolgozik, így ritkán találkozunk. „Veteránnak” számít, hiszen már hosszú évek óta ugyanott köztisztviselő, még ha a beosztása változott is néha. Az a típus, aki annyira kötelességtudó, hogy bátran túl lehet terhelni, akkor sem fog kibújni a munka alól.

Szegedi, a szíve hozta fel a fővárosba. Eredetileg jogász, de van mentálhigiénés végzettsége is, és gondol arra, hogy egyszer ezen a területen is kipróbálja magát.

Másfél éve, a fia egyik iskolai versenyén talált rá a futás, amely mára nagy szenvedélye lett. Nagy célja a félmaraton, ami egyébként minden futónak komoly kihívás.

Editben a legkülönlegesebb mégis az a természetes kedvesség, amellyel az emberekhez viszonyul. Minden pillanatban érződik belőle az odafigyelés, a segítő, együttműködő szándék. Ösztönösen azon van, hogy jobb legyen körülötte a világ. Talán jobb is lesz. 🙂

Január

Erika

Erika hat éve saját vállalkozást vezet, olasz Nini Pannini szendvicseket készít a vendégeinek. Kezdetben egy food truck-ban (büfékocsi) volt a konyhája, mára saját épülete van egy bevásárló parkban. De a vendéglátásában nem az a legkülönlegesebb, hogy minőségi alapanyagokból nagyon finom szendvicseket készít, hanem az, hogy minden vendégének láthatóan örül, és tényleg szeretettel készíti el a megrendeléseiket. 🙂

Nyilvánvalóan imádja, amit csinál, állandóan fejleszti, gazdagítja a maga kis birodalmát. Hol a választék bővül, hol a körülmények javulnak, hol új szolgáltatást talál ki – mindig tele van ötletekkel, ezért és gyarapodhat és fejlődhet a vállalkozása minden körülmények között.

A legjobban azt szeretem benne, hogy tele van életörömmel. Bár szinte mindig tevékeny, valamit csinál, megtalálja az egyensúlyt a munka és a pihenés, az élet élvezete között. Nagyon jó a kisugárzása, pozitív és vidám, amiben egyszerűen jó lenni – még akkor is, ha olyankor gyorsabban repül az idő. 😀

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Hogy mindig azon vagyok, hogy megoldjam a dolgokat! Törekszem a szépre, minőségre! Nyitott vagyok az új dolgokra és kíváncsi. Ez segít a személyiségem fejlődésében! Legbüszkébb: hogy szeretek teremteni!

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Boldogságot adni az embereknek! Éreztetni velük, hogy fontosak! A belőlem áradó tenni akarást másnak is átadni! Hogy cselekedni jó dolog! Csinálni dolgokat felemelő érzés. Ezt sok-sok embernek átadni!

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Nem kell mindig annyit gondolkodni, csak csinálni kell! Úgy alakul az életünk, ahogyan mi akarjuk! Legyünk az életünk okozói!

Bence

Bence karatés ismerős – ha jól emlékszik, 11 éve találkoztunk először, egy nyári edzőtáborban. Sokáig közel ugyanabban az ütemben haladtunk, így sokat is gyakoroltunk együtt. Kevesen rúgják úgy a flik-flak mavasi gerit, mint ő. 😀

Ábel fiammal egy gimnáziumba járt, ahol ők csinálták az iskolarádiót, ami nemcsak népszerű, de igényes is volt, végül iskolai kitüntetést is kaptak érte. A zene szeretete egyébként is jellemző rá, egy időben (míg az egyetemi tanulmányai engedték, építésznek tanul) saját együttesben is játszott, és egy albumuk is megjelent.

Bencéről mégis elsőre a kitartás és a hűség jut eszembe. Ő az a srác, aki komolyan veszi az elhatározásait, és nem enged belőlük. Bár az egyetem sokaknak vízválasztó, amikor a megnövekedett terhelés miatt elmarad a sport, ő ma is lejár a dódzsóba, és dolgozik azon, hogy eljusson a fekete övig. Bár az együttest végül feloszlatták, Bence ma is zenél, és keresi a módját, hogy a dalaiban kifejezze magát. Lépésről lépésre halad a tanulmányaival, a jövendő karriere kialakításával is (most éppen egy TDK dolgozat megírásával). És „fiatal kora ellenére” nyolc éve van együtt a párjával, akivel tégláról téglára építik a közös életüket.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Azokra az általam értékesnek tartott emberekre, akik valamilyen úton-módon hozzájárultak a világ és saját magam minél szélesebb körű és minél mélyebb megismeréséhez.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Saját zenei ötleteim album formátumú felvétele és kiadása.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Nem szabad hagyni, hogy az embert a félelmei irányítsák.

Berta

Berta tanítványom volt egy gimnáziumban. Egy évig tanítottam, elég komolynak és zárkózottnak tűnt. Gimi után német-testnevelés szakos tanári diplomát szerzett, később egy francia cipész műhelyében rátalált, ami szívéhez igazán közel áll, az igényes kézi munka szépségére. Néhány évre Kanadába költözött, mert a párja (későbbi férje) ott írta a doktoriját. Hazaköltözve a család lett az első: hat gyermeke született, alapvetően ez határozta meg az elmúlt húsz évét. A 2023-ban megjelent, „Bárhol, magaddal” című Hegyi Balázs könyv illusztrációit ő készítette.

A csöndes, szelíd külső alapján nem gondolná az ember, hogy dzsúdózott, és kipróbálta a brazil jiu-jitsu-t is. Voltak kecskéi, mostanában lovagolni szokott.

Nagyon megragadó az a szelíd, mégis már-már makacs derű, amivel az élet örömeit és fájdalmait, kihívásait kezeli, miközben igyekszik megtalálni és megtartani a maga útját.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

Az ízlésemre, szép érzékemre, illetve az igényes és alapos hozzáállásomra ahhoz, amit épp csinálok! Büszke vagyok például arra a „starter-csomagra”, amit a gyerekeimnek megadhattam…ahogy a lehető legkevesebb beavatkozással világra hoztam őket, és aztán ahogy hosszú éveken át igényük szerint szoptattam, és hordoztam őket!

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Hogy megtaláljam azt, aki leginkább én vagyok. Azt, ami leginkább éltet, lelkesít… Azt, amiben leginkább kifejeződhetek… és amivel másnak is örömére lehetek.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Hogy mindennek van „árnyéka” és ami rossznak tűnik, az is rejthet jót. És hogy az élet sokszor hullámzó… Egy mélypont után következhet egy felívelés… Fent meg érdemes hálával lenni…napozni, töltődni, hogy majd erőt meríthessek, mikor az élet újra próbára tesz…

(Reméljük, itt egyszer kép lesz! 🙂 )

Zsolt mindenkiről ír összefoglalót, de magáról az íróról nem derül ki semmi, ezért íme egy „viszont-összefoglaló”:

Zsolt a középiskolában volt földrajztanárom. Fiatal és lelkes, az a fajta, aki tudta motiválni a diákságot és figyelembe vette a személyiségüket. A mai napig emlékszem arra a feladatra, amikor egy saját kis világot kellett kitalálni (lerajzolni, leírni stb.), amin keresztül az összes fontos földrajzi szempontot, tényezőt összeszedtük. Ennyit tudtam róla, továbbá még azt, hogy írt egy könyvet (most már tudom, hogy többet is…), amit én megvettem és amit dedikált nekem. A kávézás során megtudtam, hogy Zsolt és felesége egy olyan otthont alakított ki maguknak, ahol hat gyermek is elfért. Mindegyik gyerek sportol és zenél. Ez utóbbinak (továbbá a Covidnak és Zsolt ösztönzésének) köszönhető a the Bär’n’kopf’s családi együttes. Ahogy Zsolt mesélt a gyerekeiről, a családi életéről, úgy éreztem, hogy nagyon jó lehetett oda születni és ott felnevelkedni. Azt is megtudtam, hogy Zsolt is tavaly szembesült igazán azzal, hogy a gyerekek előbb-utóbb kirepülnek a családi fészekből. Kíváncsian várom a folytatást. Merthogy biztosan lesz.

Lívia

Líviát gimnáziumban tanítottam két évig, az egyik kedvenc osztályomba járt, de sosem tudtam róla igazán semmit. Most kiderült, hogy a keresztlányával együtt járt abba az osztályba, a keresztelő a gimi kezdete előtt volt. Érettségi után olaszt, és magyart, mint idegen nyelvet tanult, ezzel később az Országházban dolgozott, mint idegenvezető. Keresztül-kasul bejárta az épületet, volt a kupola körüli kilátótól (ezt én is nagyon szerettem volna már megnézni!) a természetes légkondicionálóként működő jégvermekig mindenhol, de még a parlamenti csillárban is, ahonnan az égőket cserélik. Közben született két gyermeke, egy fiú és egy leány. Az elmúlt tíz évet már egy állami szakhatóság kötelékében töltötte, ma már osztályvezetőként, és láthatóan megvannak az elképzelései a jövőről. Lívia ugyanis nem az a nő, aki megelégszik a túléléssel, szereti maga formálni a körülményeit, legyen szó munkahelyi rendről, vagy magánéletről.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

A gyermekeimre nagyon büszke vagyok. Órákig tudnám mesélni, hogy miért, de leginkább azért,hogy olyanok, amilyenek.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Nincs ilyen. Élvezem az itt és most állapotát. Vannak terveim, elképzeléseim, projektjeim a fejemben, amik előbb-utóbb, a kellő időben megvalósulnak. Egyszer a mozaikasztal is biztosan megvalósul…

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Bízz magadban!

Gyuri

Gyurival nem szokványosak a régi, közös emlékeink. Amikor megismertem, szerzetes pap volt, az egyik leghitelesebb pap, akit valaha ismertem. Később belső indíttatásból úgy döntött, elhagyja az egyházi szolgálatot, és a felsőoktatásban kezdett el neveléstudománnyal foglalkozni. Tavaly jelent meg a „Jók leszünk!” című könyve, amelyben tudományos igénnyel vizsgálja, miként alakítja az iskola a tanulók társadalmi szerepvállalásának alakulását. Gyuri sohasem fél másként látni a világot, és rákérdezni arra, amit érdekesnek, vagy fontosnak tart.

A mostani találkozásunk témája végül jórészt a gyereknevelés lett, mert Gyuri a kiskamasz fiával megélt hétköznapokban a napi gyakorlat szintjén is találkozik a nevelés minden kérdésével – ahogy mi is a mi gyerekeinkkel.

Tamás

Magdi

Magdival 2006 és 2008 között dolgoztunk együtt, még az Egészségügyi Minisztériumban. Fantasztikus időszak volt, amelynek aztán a minisztérium 2008-as átszervezése vetett véget. Én köztisztviselőként ott maradtam, ő váltott, és kórházakban dolgozott PR és kommunikációs szakemberként, amíg ennek volt jelentősége.

Mára nyugdíjasként túl van a kötelező napi munkán, a gyermekeit is felnevelte, így az idejét a szenvedélyeinek szentelheti: évtizedek óta több amatőr csapatban is focizik, rendszeresen úszik, és egyre többet utazik, hogy felfedezze a világot. Az idei tervei között többek között Calabria, Délkelet-Anatólia, Grúzia és Ciprus is szerepel.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedből? (Lehet elért eredmény, de tapasztalat, vagy bármi más is.)

A gyerekeimre.

Mi a legfontosabb célkitűzésed, amit még mindenképp el akarsz érni/meg akarsz valósítani?

Nem szoktam célokat kitűzni. Nem tudom, hogy meddig élek, de amíg igen, azt jól szeretném eltölteni.

Mi a legfontosabb tanulság/üzenet, az életedben amit megtanultál, megosztanál?

Keresse mindenki a jót magában. S ha lehet – másokban is. Könnyebb így.