– Egy esetleges nukleáris csapás?

Egy másik elemző válaszolt.

– Az sem tudna áthatolni a rezgésen.

– És ha a rezgés által meghatározott határvonalon robbantanánk? – a tábornok lázasan kereste a megoldást. – A robbanás ereje úgy is romboló lehetne, különösen úgy, hogy ott a porréteg, ami közvetíti a lökéshullámot.

– Szó sem lehet róla! – szólt közbe a konzul. – Az súlyosan szennyezné a légkör felső régióit és közvetlen veszélyt jelentene a kolóniára.

A tábornok szótlanul nézett rá egy darabig.

– És ha a Hálót letérítenénk a pályájáról? – vetette fel végül. – Úgy irányítanánk, hogy az óceánba zuhanjon. Ezzel zuhanásra kényszerítenénk az űrhajót is.

A konzul nem válaszolt, viszont az egyik elemző riadtan felnézett.

– Igen? – fordult felé Baevere.

– Valószínűleg nem működne, uram – felelt a katona. Elég kétségbeesettnek tűnt. – Az adatok szerint az űrhajó valójában akár most is kitörhetne a Hálóból, nem kockáztatna vele komoly sérülést. Nem zuhanna le vele semmiképp.

A tábornok arca elsötétült, az ajkai vonallá keskenyedtek.

– Akkor nem tudunk mást tenni, hagyományos töltetet kell robbantanunk a hajó közelében – mondta végül. Mi a legnagyobb töltet, amit indítani tudunk?

Hamar jött a válasz.

– A PEP-ből Hatchet-66-osok indíthatók. Összesen… – az elemző szeme fürgén járt a sorok között – összesen kilenc darab. Mindegyik 200 kilós robbanófejet hordoz.

A tábornok biccentett, de nem szólt. Egy másik elemző hozzátette.

– Földről Lance-242-es rakétákat tudunk indítani. Azok nagyobbak, akár 1000 kilós fejet is vihetnek. Viszont a hosszabb út miatt a becsapódásig több idő is kell.

– Mennyivel? – kérdezte a tábornok.

Rövid számolás következett.

– A PEP-ből a csapásmérés két perc, a felszínről tizenkettő – jelentették végül.

Baevere ismét bólintott és elgondolkodott egy percre.

– Számítsák ki, mi a legközelebbi pont az űrhajóhoz, ahol még biztosan elkerüljük a rezgés romboló hatását! – adta ki az utasítást végül.

Néhány pillanatra csönd lett. Még javában folyt a munka, amikor az egyik elemző óvatosan felnézett.

– Uram! – szólt, s amikor a tábornok ránézett, folytatta. – Nem lenne járható út, ha a rakétákat mozgásérzékelővel indítanánk? Így amikor a rezgés eléri őket, automatikusan felrobbannak.

Baevere elismerően nézett rá.

– Elemzést arról is, hogy működne-e a mozgásérzékelő, vagy nem lenne rá ideje – mondta végül a többi katonának.

– Uram, a legkisebb biztonságos távolság… – szólalt meg az egyik elemző, de egy kiáltás váratlanul félbeszakította.

– Változás a hajón!

Mindenki a kijelző felé fordult.

Az űrhajó törzséről nagy sebességgel két fényes gömb indult el felfelé, és kettő lefelé, a bolygó irányába. Nem távolodtak el azonban messzire, hanem széles ívet leírva a hajó körüli pályára álltak.

A Háló műholdjai azonnal észlelték őket, s az automata elhárítórendszer működésbe lépett. A lézer sugarak azonban visszaverődtek a gömbök felszínéről, semmiféle hatást nem váltottak ki. Egy pillanatig csak nézték, amikor valaki felkiáltott.

– Kiértek a porfelhőből!