– Számolják ki a fegyver hatósugarát! – vetette oda, aztán visszafordult az űrhajó képe felé.

Ismét a tervezett csapásmérésre koncentrált.

– A támadás helye az ellenséges objektum hídja – közölte. – Végezzék el a koordináták korrekcióját és a rendszer álljon rá a célra!

Újabb intenzív sürgés-forgás következett.

– Az ellenőrzés kész, uram! – jelentette a tiszt. – Rakéták a célon.

A tábornok megengedett magának egy pillanatnyi kéjes sóhajtást.

– Tűz! – vezényelte végül.

Ken látványos tűzijátékra számított, de csalódnia kellett: az űrben a távolságok jóval nagyobbak, mint ahogy azt a monitorok képei alapján képzelte, így csak azt látta, hogy a rakéták lassan elindulnak a céljuk felé, egyik a másik után.

– Becsapódásig 134 másodperc – közölte egy hang. – 133, 132, 131…

Ken furcsa ürességet érzett a gyomrában. Még több mint két perc?

Feszülten, növekvő rossz érzéssel figyelte a kijelzőket.

Körülötte mindenki merev figyelemmel tapadt a kivetített nagy képre.

– 15, 14, 13…

Mindjárt, nyugtatta magát Ken, mert úgy érezte, képtelen elviselni a feszültséget.

– 12, 11, 10, 9.

A rakéták jelei váratlanul eltűntek.

Egy pillanatra mindenki értetlenül, néma csendben meredt a kivetítőre. Aztán elképesztő hangzavar támadt.

– Mi történt?

– Megvolt a becsapódás?

– Adjátok már ki a részletes képet!

Teljes lett a káosz, ahogy fokozódott az ordítozás.

– Csendet! – üvöltötte a tábornok.

A katonák azonnal elhallgattak, s a civilek is riadtan húzták be a nyakukat.

– Jelentést! – vakkantotta Baevere szigorúan.

A rend egy pillanat alatt helyreállt. Az elemzők máris a kért adatokon dolgoztak, és egykettőre feleltek is.

– A becsapódás elmaradt, uram – jelentette az egyik, és riadtan behúzta a nyakát.

Magyarázat helyett kinagyította a képet, amin jól látszott, hogy az űrhajó közelébe érkező rakéták a földön alkalmazott társaikhoz hasonlóan egyszerűen szétestek és törmelékfelhővé váltak.

– De hát… hogyan? – kérdezte a tábornok döbbenten és egyre fokozódó dühvel.

Az elemző még inkább összehúzta magát.

– Megítélésünk szerint ez ugyanaz a fegyver… – felelte bátortalanul. – A porfelhő nemcsak a lézersugarak szétszórására alkalmas, de a keltett rezgések is terjednek benne, mint a légkörben. Ahogy a rakéták elérték a megfelelő sűrűségű por réteget, a fegyver hatása máris érzékelhető lett.

Baevere tehetetlen indulattal szorította ökölbe a kezét és nagyot ütött a pultjára. A szeme izzott a gyűlölettől.

– Ezek szerint semmit nem tehetünk ellenük? – kérdezte félelmetes, visszafojtott nyugalommal.

– Úgy tűnik, uram – az elemző hangja egyre halkabb és vékonyabb lett.

Ken szinte félt a tábornokra nézni, annyira sütött belőle harag. Azt hitte, ismeri már az érzelmei mélységét, és most megdöbbentette, mennyivel intenzívebb indulatokra képes.

– Ha mégis megpróbálnánk a lézert? – kérdezte végül.

A felelős elemző azonnal megrázta a fejét.

– Negatív. A védelem már teljes, kizárt a siker. – felelte.