– Kell, hogy legyen egyéb megoldás – mondta végül. – Megértem, hogy elrettentő erőt kell demonstrálnunk, de ez nem jelentheti a másik fél teljes likvidálását, hiszen akkor az egésznek nincs értelme. Elvész a kapcsolatteremtés lehetősége, az pedig nem megengedhető. Ez alapvető cél.

A tábornok a fejét rázta.

– Az alapvető cél a biztonság – szögezte le szárazon. – Amit meg lehet tudni az idegenekről, az megtudjuk majd a bázis átkutatásakor, vagy a roncsok vizsgálatakor. Esetleg a túlélőktől. Gyanítom, hogy egy komoly csapás után együttműködőbbek lesznek.

A konzul a tudósokra nézett segítségért.

– Én a biztonságra szavazok! – reagált azonnal Kuno némi hisztérikus felhanggal a hangjában.

Chaval elítélően húzta fel a szemöldökét, de nem szólt.

Minabongo elgondolkodva simogatta az állát.

– Én nem ellenezném a csapásmérést az űrhajóra – mondta végül megfontoltan –, de ügyelni kellene arra, hogy a támadás a hajó katonai és felderítő eszközeit érje, ne azokat, amik feltétlenül szükségesek a túléléshez. Vagy a hazaúthoz.

Liptowsky biccentett.

– A támadást én is megértem – tette hozzá –, a pusztító szándékot viszont én sem.

Bob Rise a katonákra pillantott, aztán a többi tudósra.

– Mindenképp akkora csapásra van szükség, hogy fájjon – figyelmeztette őket. – Csak úgy kárt okozni nem sok értelme van. Az idegeneknek meg kell érteniük, hogy a puszta létükkel játszanak, különben újra fognak támadni.

Hoshimoto bólintott.

– És jó lenne látni, képesek vagyunk-e ártani nekik egyáltalán – emelte ki.

Ezen mindannyian meghökkentek egy pillanatra és a tábornokra néztek.

– Azt hamarosan meglátjuk – közölte Baevere sötéten és továbbra is várakozóan a konzult figyelte, akinek a pillantása most, mintegy véletlenül, Kenre esett.

Ken mélyen lesütötte a szemét és nem szólt.

Ő biztonságra vágyott, hát támadott volna, de egyáltalán nem érezte ezt méltányos eljárásnak. És nagyon erős kétségei voltak afelől is, hogy egy újabb kísérlettel nem csak még súlyosabb bajokat vonnak-e a saját fejükre.

A konzul halkan sóhajtott, aztán bólintott.

– Rendben – mondta. – Induljon a B-terv! De azt kérem, ne pusztítsunk feleslegesen.

– Természetesen, uram – felelte a tábornok azonnal, de Ken jó adag iróniát és alig burkolt diadalittas örömöt érzett a hangjában.

Azonnal visszafordult a konzoljához és intézkedni kezdett. A központi kijelzőre most az idegen űrhajó képe került, gondosan feltüntetve körülötte a védelmi rendszer elemeit. A tábornok nézte egy ideig, aztán megszólalt.

– Élesítsék ki jobban a képet!

Az elemzők serényen nyomkodták a billentyűket, aztán az egyik felnézett.

– Nem lehet ennél jobban kiélesíteni – mentegetőzött.

A tábornok meglepődve vonta fel a szemöldökét.

– Nocsak! – bukott ki belőle. – Olyan, mintha izzana, vagy rezegne… Mi történt?

Az elemzők lehajtott fejjel tovább dolgoztak, a hátukon is látszott, milyen kétségbeesetten igyekeznek. Végül egy újabb katona szólalt meg a sor másik végéről.

– Valamiféle porfelhő veszi körül a hajót, attól tűnik homályosnak a kép – közölte. – A por, ha igaz, az űrhajóból származik, kis csatornákon fújják kifelé, körben, mindenhol a jármű körül.

Baevere már nemcsak meglepettnek, meghökkentnek is tűnt.

– Mióta? Miért? – kérdezte.