– Elsőre képhibára gondoltunk, de a vibrálás minden esetben jelentkezett – magyarázta Baevere. – Ez azt jelenti, hogy az eszköz működése okozza. A szakértők ennek alapján úgy tippelik, hogy amit látunk, valamiféle szónikus fegyver, ami olyan levegőrezgéseket hoz létre, amelyek segítségével képes a szilárd felületek szerkezetét megbontani, magyarul lerombolni őket.

– Hát ezzel kapcsolatban azért lennének kétségeim – szólt közbe Rise. – Én ugyan nem vagyok mérnök, de nehezen hiszem, hogy lehetne olyan rezgést generáló készülék, ami minden anyaggal kapcsolatban kellően hatékony. És persze ott van még a távolság problémája is.

Önkéntelenül is Hoshimoto felé fordult, aki elgondolkodva dőlt hátra.

– Nem ismerek ilyet. De elvben nem lehetetlen – mondta végül óvatosan.

– Nem állítottam, hogy biztosan az – felelte türelmetlenül a tábornok. – Csak azt mondtam, hogy az eszköz végéből nem jön ki lövedék, fény, vagy bármiféle anyag, ellenben vibrálást lehet tapasztalni. Szinte biztos, hogy az élettelen környezet rombolására használják, nincs olyan felvételünk, ahol ember ellen alkalmazták volna. És igen hatékony, biztosíthatom.

Szigorúan nézett Bob Rise-ra, aki megadóan felemelte a két kezét és vállat vont.

A tábornok ismét a bizottság felé fordult.

– Összegezve: az idegenek nagyon hatásos fegyverrendszerrel vannak felszerelve, ami lehetővé teszi számukra az élő ellenség és az élettelen eszközök elleni eredményes fellépést egyaránt. Ez azt jelenti, hogy jóval nagyobb veszélyt jelentenek ránk, mint azt korábban valószínűsítettük.

A többiek emésztették egy ideig az elhangzottakat, aztán Liptowsky szólalt meg.

– Azért itt számos fontos kérdés van még – elgondolkodva simogatta az állát. – Például, hogy mi értelme fegyvertelen β-kat bevetni, amikor ők csak elesni tudnak, sok hasznuk nincs. Igaz, nem is tűnik úgy, mintha nagyon bánkódnának utánuk…

– Erre nem tudok válaszolni – ismerte be Baevere. – Az biztos, hogy a töredékes információk alapján valószínűleg mindig tartják az 1:4 α-β arányt. És valóban úgy tűnik, nem sokat foglalkoznak a β-k életével. Kíváncsi lennék, mi a helyzet az α-kkal…

– További kérdés – folytatta zavartalanul Liptowsky –, hogy miért támadtak a bázisra. A támadás jellege alapján nem megtorlásról, vagy csapásmérésről volt szó, hanem egyértelműen a bázis elfoglalásáról. De miért?

A tábornokot láthatóan zavarta, hogy az előbb így semmibe vették a válaszát, hát most hallgatott. A katonák mögötte kényelmetlenül fészkelődtek.

Liptowsky várt egy kicsit, aztán újra megszólalt.

– Az indíték azért is lenne fontos, mert abból tudnánk kitalálni, hogy mire számítsunk a jövőben. És legalább ilyen fontos lenne valami épkézláb magyarázatot adnunk arra is, honnan tudják, hogy merre kell támadniuk, hol vannak az embereink és hol a gépeink!

A tábornok önkéntelenül bólintott, de mielőtt megszólalt volna, halk csipogás hallatszott és egy apró, sárga fény villant fel a padján.

– Megjöttek az első adatok a veszteségekről – jelentette be tompán.

Babrált a billentyűzetén, és az adatokat kiíratta a nagy kijelzőre, középre.

– A bázis körülbelül 15%-át voltunk kénytelenek berobbantani – mutatta az ábrán. – Ez volt elég biztonságos ahhoz, hogy megállítsuk őket. Első körben csak a 4. szintet adtuk fel, azóta az 1-2-3 és 5. szinteket is kiürítettük és megszüntettük. Így elkerülhető, hogy a kritikus szint alól, vagy felülről érjen minket támadás.

Lapozott az adatokban.

– A 4. szint érintett állományának 95%-a elveszett. Ez körülbelül 200 embert jelent, pontos számot csak a sebesülések felmérése, és az új csoportbeosztás elkészülése után tudok mondani. Mindenesetre jelentős, nem emlékszem olyan akcióra, amiben valaha ennyi embert vesztettünk volna.