– Van arra magyarázat – kérdezte Chaval lassan, szinte vonakodva –, hogy honnan tudták, merre kell fordulniuk? Eléggé… eléggé célirányosnak tűntek…

A tábornok komoran nézett.

– Nincs – felelte végül. – Számunkra is ez egyelőre az egyik legfontosabb kérdés. Minden felvétel azt bizonyítja, hogy tisztában vannak a helységek berendezésével és az emberek elhelyezkedésével. Ez meglehetősen aggasztó, mert kizárja, hogy meglepjük őket.

– Hőérzékelés? – vetette fel Rise. – Más sugárzás?

– Lehetséges – bólintott Baevere minden meggyőződés nélkül. – Nem tudjuk. Látatlanban nem akarok semmit mondani.

Egy pillanatra tanácstalan csönd lett.

– Ha már szóba kerültek a fegyverek – vett nagy levegőt ismét a tábornok. – Azokról is van néhány rövid felvételünk.

Ismét matatott a billentyűkön, s a kijelzőn új kép tűnt fel. Egy α látszott, ahogy a teremben lévő pultok felé fordul és tüzet nyit, aztán a felvétel megszakadt.

– Sajnos, csak ennyi látszik, de ha lelassítjuk, sok minden kiderül belőle – mondta Baevere.

Visszajátszotta az egészet, aztán megállította a képet az elsütés pillanatában.

– Nézzék meg most jól a fegyver csövét! – mutatta. – Jól látszik, hogy valamilyen, halványzöld lángszerű képződmény csap ki belőle. A többi felvétellel összevetve az elemzőink arra jutottak, hogy ez egyfajta magas hőmérsékletű anyagkilövellés, ami azonnal megöli az élő szervezeteket.

– Egy igazi tűzfegyver – dörmögte Rise.

A tábornok kérdően nézett rá, hát hozzáfűzte.

– Ha a kilövellt tűz elég forró, azonnal megöl vagy elhamvaszt minden élőlényt. Ugyanakkor a szervetlen környezet nagy részében nem tesz kárt. Praktikus eszköz.

Baevere egy pillanatig mereven nézett.

– Igen, mi is hasonló eredményre jutottunk – mondta végül. – Ez az eszköz minden bizonnyal az élőerő leküzdésére van, ugyanakkor az eszközállományt kíméli. Valóban hasznos, ha úgy vesszük.

Egy pillanatra elgondolkodott, aztán folytatta.

– Van felvételünk a másik fegyver működéséről is, igaz, jóval rövidebb, mint az előbb látott.

Megnyomott egy gombot, s a bejátszás elindult.

Világos volt, hogy összevágott anyagról van szó, mert a rövid részletek különböző helyszíneken játszódtak, de gyakorlatilag egyformák voltak. A terembe belépő idegenek közül legkésőbb a harmadik (a második fegyveres) a kamerára emeli a kezében tartott eszközt. A kép egy pillanatig még vibrált, aztán megszakadt.

– Az összeállításból jól látszik, hogy szisztematikusan utaztak a kamerákra – mutatta a tábornok. – Szempont volt, hogy lehetőleg utólag se láthassunk semmit.

– Hát… – Ken észre sem vette, hogy megszólalt, de most minden szem felé fordult. Zavarba jött.

– Ez azért elég emberi hozzáállás – nyögte ki.

A tábornok mereven nézte.

– Ebbe a feltételezésbe már belehalt egy embere – közölte szárazon.

– Ténykérdés, hogy azonnal lerombolták a kamerákat – fordult a bizottság többi tagja felé. – Erre elég nehéz más magyarázatot találni, mint hogy tudták, mire való, és nem akarták, hogy lássuk őket. Bár az való igaz, hogy hasonló esetben mi is így jártunk volna el.

Gyors oldalpillantást vetett Kenre.

– A lényeg, ami miatt a felvételeket megmutattam, az utolsó pillanat.

Ismét visszajátszotta az összeállítást, most azonban a finom vibrálás időtartama alatt a kép oldalán egy vörös fény tűnt fel. Minden alkalomnál volt vörös fény, mert volt vibrálás is.