A gépek egykedvűen zümmögtek, meg villogtak, és Ken arra gondolt, milyen jó lett volna, ha elég bátor lett volna valaha az életben, és elmondja a lánynak mit érez iránta. Most már tudta, mint ahogy azt is, hogy nincs értelme tovább letagadnia, vagy rejtegetnie. És azt is, hogy visszahozhatatlanul kihagyta a lehetőségeit, és talán sosem kap helyettük másikat.

Csak állt és egyre jobban fájt neki, hogy talán végképp elveszítette a lányt.

Aztán mikor már nem bírta tovább elviselni az érzést, szó nélkül megfordult és kisietett a kórházi szárnyból.

Egyenesen a konzulhoz sietett, és kérte tőle, hogy hozassa vissza Dani testét a síkságról.

Személyesen akart gondoskodni róla, hogy méltó módon helyezzék örök nyugalomra.

2.

Az idegenek valóban nem jelentek meg másnap, sőt, a későbbi napokon sem. A bázisuk lezártan, közönyösen ült a medence végében és teljesen elhagyottnak látszott. Ezt csak a továbbra is folyó kompforgalom cáfolta: a kapcsolat a korábbi hónapok gyakorlatának megfelelően élénk volt az anyaűrhajó és a földi egység között. Egy változás volt csak benne: míg korábban a kompok előszeretettel szálltak le a medence síkján, és az idegenek szabadon masíroztak ide-oda, addig most szigorúan a bázis tetején kialakított leszálló helyeket használták, s a földet érés után zárt dokkolón keresztül mozogtak a hajó és az épület között. Ilyen módon ellenőrizhetetlenné vált, hogy valójában milyen változások történnek: jönnek-e, vagy éppen mennek, személyek utaznak, vagy inkább gépek, senki nem tudhatta.

A megfigyelők a kompok tömegének változásából próbáltak következtetni, de ez sem volt egyszerű feladat. Valószínűbbnek tűnt, hogy inkább lefelé érkeznek újabb idegenek, meg gépek, de viszonylag gyakran előfordult olyan is, hogy a felszálló komp nem volt könnyebb, vagy éppen ellenkezőleg, nehezebb volt, mint az érkező.

A katonák tehát azon dolgoztak, hogy valamilyen módon meghatározhatóvá tegyék az idegenek létszámát, valamint a felszerelésüket (hogy pontosan tudhassák, milyen kapacitású ellenséggel állnak is szemben), ezzel párhuzamosan pedig a tudósok az új stratégiát próbálták megalkotni.

Kevés sikerrel. A felvételek újabb és újabb elemzése semmiféle új, használható információt nem hozott. Az idegenek nem jelentkeztek, így sem ismeret, sem lehetőség nem adódott egy újabb kapcsolatfelvételi kísérletre.

Kent meglehetősen nyomasztották ezek a napok. Frusztrálta a bizottság eredménytelen munkája, és még annál is jobban nyomasztotta a saját csoportjának állapota. A két tragédia híre mindenkit nagyon megviselt. Zou sápadtan, összezavarodva lézengett a szálláskörzetükben: mint Dani legjobb barátja, képtelen volt felfogni az elvesztését, különösen ilyen váratlanul, és ilyen brutális módon. Magnuson leginkább a tanácstalanság látszott, ami meglepte Kent. Némiképp zokon is vette, hogy az exobiológus nem kérdezi Barbaráról, és maga sem nézett utána az állapotának. Indra naphosszat a közös térben ült és a messzeségbe bámult. Kedves volt mindenkivel, de úgy tűnt, lélekben már nagyon messze jár. Nolee-n a görcsös félelem látszott. Kennek bűntudata volt ettől, mert tudta, neki kellene megnyugtatnia a lányt, de azt is érezte, hogy most képtelen lenne erre. Maradt hát Nolee kétségbeesett tekintete, a rövid feltűnései a közös térben, a reszkető kézzel becsukott ajtaja. És ott volt Tamara, aki talán a legjobban viselte a helyzetet, és a leginkább használható munkatárs maradt. Bár látszott, hogy őt is mélyen érintik az események, és ő is hajlamos volt bezárkózni a saját szobájába, továbbra is Ken rendelkezésére állt, ha kérte, és érdemben volt képes foglalkozni a problémáival.

A trauma tetejébe ráadásul a csoport munkáját is felfüggesztették: hivatalosan csökkent létszámuk nem tette tovább lehetővé, hogy részt vegyenek a programban, Ken mégis úgy sejtette, a valóságban a tábornok keze lehet a döntés mögött, így akart megszabadulni a