vadabbnál vadabb elképzelések cáfolásán kívül nemigen vettek részt a közös beszélgetésekben.

Dani odaért a barlanghoz, s ahogy benézett, mindössze egy embert látott bent, és ő is távozni készült. Elégedetten állapította meg, hogy éppen Robert az, akivel beszélni akart – jobban nem is időzíthetett volna hát.

– Szia, Robert, tudsz várni egy percet? – köszönt neki gyorsan.

A másik futó pillantást vetett az órájára, aztán bólintott.

– Persze – mondta.

Dani a terminálhoz lépett és lekérte a leveleket. Csalódottan állapította meg, hogy Barbara nem üzent neki. Egy pillanatig töprengve állt, aztán Robert felé fordult, aki türelmesen várakozott. Dani megengedett egy vigyort.

– Szolgálatba mész most? – kérdezte.

– Igen – felelte Robert.

– És a 27. blokkban ügyelsz, ahol az idegen hulláját őrzik?

– Igen – bólintott Robert ismét.

Dani vett egy nagy levegőt.

– Megtennéd, hogy a 27/13A. kamera biztonsági ellenőrzése véletlenül pont egy fél óra múlva legyen? – kérdezte.

A biztonsági ellenőrzések alatt az adott kamera szoftveres kontrollja futott, ami alatt a kamera nem üzemelt. Elvben az ellenőrzések random futottak a rendszerben, hogy ne lehessen előre számolni velük, de lehetőség volt célzott ellenőrzésre is, ha hiba gyanúja vetődött fel.

Robert egy pillanatig fürkészően nézett Danira, aztán ő is vigyorogni kezdett. Ismét az órájára nézett.

– Azt nem ígérhetem neked, de szerintem 16:34-kor probléma fog adódni vele. Lehet, hogy akkor ellenőrizni kell majd.

Dani elégedetten kuncogott. Gyorsan egyeztették az óráikon az időt, aztán Robert csöndben távozott.

Dani még matatott egy kicsit a terminálon, aztán maga is visszatért a bázisra.

Visszatért a szállására, és kerített magának egy kisebb fajta tárolódobozt. Aztán szépen komótosan nekiindult, és elsétált a 27. blokkhoz. Ártatlanul nézelődött közben, és elégedetten állapította meg, hogy szép lassan eltűnnek körülötte az ismerős arcok.

Pontosan érkezett. A kijelölt helyen nem állt ott az ügyeletes, a biztonsági kamera pedig vakon meredt maga elé. Gyorsan belépett az őrzött területre. Végigsietett a falak mentén és elért a helyhez, ahol az idegen testét őrizték. Egy pillantást sem vetett rá, azonnal a szomszédos tároló szekrényhez lépett, és felnyitotta.

Itt feküdt kiterítve az idegen ruhája.

Gondolkodás nélkül, sebtében összehajtogatta, betette a tároló dobozba, és már indult is kifelé.

Alig hagyta el a szobát, már hallotta is a kamerát mozgató kar zümmögését: az ellenőrző program lefutott, a kamera ismét üzemelni kezdett. A sarok mögül még azt is látta, hogy Robert visszaér a kijelölt őrhelyre, rutinból futtat egy biztonsági kört, aminek a végén a rendszer igazolta, hogy az őrzött terület üres, s a képek visszaigazolták, hogy a tárolók sértetlenek.

Dani elégedetten bólintott, lélekben megveregette Robert vállát és szépen lassan visszasétált a szállására.

A délután további részét azzal töltötte, hogy a személyi padját gyötörte, miként tudná magát minél pontosabban idegennek eladni. Gondosan kielemezte az idegenek megjelenését, mozgását, viselkedését, mindent, amit csak a felvételekből ki lehetett olvasni. Ezerszer is végignézte a számára legfontosabbnak tűnő videókat, aztán pedig hosszasan bíbelődött azzal, hogy a ruhát tökéletesen magára formázza.