Egy percet töltött csak ezekkel az adatokkal, aztán már kérte is a következő videóanyagot: azt az esetet, amikor ő vitte be az adatkártyát Chaplainnek, és az idegenek olyan furán reagáltak rá. Az egész felvétel nem volt több három percnél, mégis volt benne valami nyugtalanító. Sokadik visszajátszásra is megdöbbentette, milyen erős hatást gyakorolt az idegenekre.

Egy idő után leállította a videólejátszást, hátradőlt és a mennyezetet bámulva gondolkodni kezdett. Aztán újra a gépe felé fordult, bár nem volt biztos benne, hogy a kért anyagot megtalálja. Szerencséje volt: a délben látott üzenet titkosságát már feloldották, így hozzáférhetett a sorban lépkedő idegen nők felvételéhez.

Kinagyította a képet, és a számítógép segítségével elforgatta, hogy az alakok szembe álljanak vele. Rövid tűnődés után az oszlopból sorba rendezte őket, és eltüntette a hátteret. Tovább nagyította a képet, hátha közben sikerül valami különlegeset felfedeznie.

Nem sikerült. Az idegen nők éppen úgy egyformák voltak, mint a β-k (vagy az α-k, ki tudja?). Egyforma volt a ruhájuk is, a kontyba font hajuk, a szemük, az arckifejezésük, minden.

Barbara egy ideig idegesen dobolt az ujjaival, aztán törölte a sort, mindössze egy nő képét hagyta meg. Aztán a korábbi videókból exportált egy β-t és egy α-t, sorba állította és szinkronizálta a képeket. A nő a β-val azonos magasságúnak látszott, bár némiképp törékenyebbnek tűnt, annak ellenére, hogy a csípőjét Barbara az ideálisnál kissé szélesebbnek találta. Egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét visszaállította a nők sorba állított képét. Egy pillanatra megállt a keze a billentyűk felett, de aztán kiadta az utasítást: a nők valószínűsíthető, meztelen képét kérte le.

Az eredmény kétszeresen is meglepte: a kirajzolódó alakok bármelyike megállta volna a helyét egy szépségversenyen, ugyanakkor a korábban tapasztalt hasonlóság ellenére sokkal jelentősebb eltéréseket talált, mint azt várta. Gyorsan lefuttatott egy ellenőrzést, nehogy megcsalják a szemei, de nem tévedett. Az adatok egyértelműen azt mutatták, hogy nagyobb a változatosság a nők alakjában, mint azt a férfiak esetében bárhol tapasztalhatták.

Barbara hátratolta a székét és elgondolkodva körbefordult. A forgás az ajtóval szemben állt meg. Félrebillentette a fejét, aztán egy lendülettel visszafordult a személyi pad felé. Gyors mozdulatokkal behívta a csoport lépét, sorba állította a tagokat és törölte a férfiakat. Nolee, Indra, Tamara és a saját képe nézett rá türelmesen a kivetítőről. Egy pillanatra elbizonytalanodott, helyes-e, amit csinál, aztán beütötte az utasítást. Hamarosan az ő meztelen képeik is megjelentek a képernyőn. Barbarát meglepte, hogy ezek a képek mennyivel precízebbek. Egy rövid ellenőrzés után rájött, hogy amit lát, nem számítógépes szimuláció, hanem valós kép, amit a bázisra érkezésük után készítettek róluk. Némiképp zavarba jött ettől, mintha a társait kukkolná, de aztán túltette magát rajta: elvégre nem konkrétan rájuk kíváncsi, csak egy emberi kontrollcsoportot akart létrehozni. (Azt azért elégedetten állapította meg magában, hogy Indra csípőben túlságosan ki volt párnázva, Nolee szinte gebe, olyan vékony, Tamara pedig mellben nem volt igazán jól eleresztve, egyszóval egyik sem vehette fel vele a versenyt.) Fölösleges lett volna számításokat végeznie, nyilvánvaló volt, hogy az emberi változatosság jóval meghaladja az idegenekét.

Gondosan törölte a csoportról lekért képet és adatokat, aztán utasította a gépet, hogy az idegenekről levett minta alapján készítsen válogatást a bázis állományából. Amíg a gép keresett, megpróbálta megbecsülni, mekkora számot fog kapni: tudta, hogy a bázison körülbelül 2000 nő dolgozik, úgy tippelte, ebből talán 100-200 lesz hasonló az idegenekhez. Az eredmény igen meglepte: mindössze 13 ember fért volna be a képen felállított sorba.

Barbara egy ideig elképedve nézte a kijelzőt. Mégis szignifikáns különbség lenne ember és idegen között? Feltette ezt a kérdést is, de a válasz határozott „nem” lett. Tanácstalanul simogatta az ajkát, aztán beírta a következő utasítást. Kirajzoltatta az átlagos idegen nő képét, és mellé rakatta a sajátját, majd kiszámoltatta az eltéréseket. Elégedetten állapította meg, hogy az idegen nőknél is jobban néz ki: egy picivel magasabb náluk, felül teltebb és kerekebb,