– Nem, nem! – tiltakozott Kuno. – Én nem kommunikációra gondoltam, hanem tevékenységre. Ha például α egyedül nem érhetné el az információt tartalmazó adathordozót…

Segélykérően nézett szét.

Liptowsky az állát simogatta, Minabongo azonban elgondolkodva bólintott.

– Igen, ez tulajdonképpen megoldás lehetne… – mondta eltűnődve.

– Micsoda? – kérdezte a konzul.

– Kuno arra utal – magyarázta Chaval –, hogy a β-kat nem tudjuk bevonni a kommunikációba, mert az nem a feladatuk. Ugyanakkor, ha olyan helyzetet teremtünk, amit α csak a segítségükkel tud megoldani, akkor kénytelen lesz velük mégis kommunikálni, és ezt meg tudjuk figyelni. Ez így nem a mi kényszerünk, hanem az ő személyes döntésük.

Lorenzo Kuno hálásan nézett rá.

A konzul finoman ütögette az orrát, ahogy mérlegelte az elhangzottakat.

– Konkrét példát! – mondta végül.

Minabongo finoman elmosolyodott.

– Ilyen, ha egy problémahelyzet megoldását adatlemezre mentjük, és azt olyan helyre tesszük, ahol α nem éri el, csak ha a társai például felemelik.

– Nem túl primitív ez? – kérdezte a konzul meghökkenve.

– De, tulajdonképpen az – bólintott Minabongo. Kuno is élénken helyeselt. – De minél egyszerűbb egy kísérlet, annál könnyebb helyesen értelmezni.

Kuno úgy bólogatott, hogy majd’ leesett a feje. A konzul eltűnődött ezen egy ideig, aztán azt mondta.

– Rendben, akkor próbáljuk meg ez! – aztán ismét Minabongohoz fordult. – És mi van, ha nem működik?

– Meggyőződésem, hogy működni fog – felelte az exobiológus. – Ha mégsem, bonyolítunk egy kicsit a feladaton, amíg sikert nem érünk el vele.

Kent teljesen meglepte a dolgok ilyen irányú fordulata. Határozottan úgy érezte, nem gondolták át alaposan a kérdést, és nem vizsgáltak meg eléggé minden lehetőséget. A konzul azonban láthatóan valamiféle előrelépést akart, és számára ennyi előkészítés is elég volt.

Visszaérve tájékoztatta a csoportot a bizottság döntéséről. Azt várta, hogy Tamara megint felháborodik és ellenkezni kezd – ehelyett elgondolkodva hümmögött és bólogatott. Előkerült Dani is – erre rég volt már példa –, de csak kételkedve mosolygott, nem kommentálta az eseményeket. Magnus a maga részéről egyetértett a lépéssel, ahogy Indra és Nolee is erre hajlott inkább. Zou a két kezét felemelve jelezte, ez nem az ő szakterülete, neki tulajdonképpen mindegy, Barbara pedig közönyösen üldögélt, mintha ott sem lenne.

Ken aggódva nézett rá, de erre sem reagált.

Másnap tehát a csoport ismét kiemelt szolgálatot teljesített a Tárgyalóterem melletti megfigyelőhelyiségben.

A terveknek megfelelően a napi program pontosan úgy indult, mint a korábbi napokon. Körülbelül egy fél óra után, amikor már α kellően belemerült a feladatok megoldásába, egy probléma kapcsán Chaplain váratlanul így szólt.

– A kérdéshez szükséges adatok egy e-kártyán vannak, ezt azonban a szabadban találja meg, a terasz felőli folyosó fölött.

α hosszú ideig mereven nézett Chaplainre. Aztán felállt és elindult a kijárat felé. A többiek szó nélkül követték. Amikor kiért a folyosó végén a teraszra, megfordult és felnézett, ahogy a társai is. Aztán a két utolsónak érkezett β az ajtófélfának támaszkodva hátat fordított egymásnak, a harmadik meghajolva átfogta a derekukat, miközben a fejét az oldaluk közé szorította, a negyedik pedig mögéjük térdelt és megkapaszkodott a harmadik derekában.

α egy könnyed mozdulattal fellépett a negyedik β vállára, majd a harmadik hátára. Egy pillanatra kissé megtámaszkodott az egyik álló β fején, aztán kiegyenesedett és kivette az