– Nem magyarázkodásokat várok – mondta türelmetlenül –, hanem megoldásokat. Azt mondják meg, mit tehetünk, hogy végre valamit megtudjunk az idegenekről.

– Nos, uram, khm… – szólalt meg Minabongo –, azért máris sok dolog van, amit tudunk… A felépítésük, a technikai fejlettségük…

– Nem érdekel a tudományos mellébeszélés – a konzul hangja egyre erősödött, a társaság több tagja is riadtan behúzta a nyakát. Erre senki sem számított.

– Javaslatokat várok – ismételte meg a konzul határozottan –, konkrét ötleteket!

Ismét csönd lett.

– Miután a kommunikációjukról semmit sem tudunk, egy dologba kapaszkodhatunk csak, a társadalmi kapcsolataikba – szólalt meg végül Liptowsky.

– Aminek ugye szintén nyoma sincs – kontrázott rá Minabongo.

– Ugyan már – nézett rá rosszallóan Liptowsky. – Elképzelhetetlen, hogy ne legyen valamiféle együttműködés az idegenek között. Lehetetlen, hogy egy ekkora utat megtegyenek csapatmunka nélkül. És a hajót sem találták valahol, a megépítéséhez pedig szintén összedolgozásra volt szükség.

– Nem azt mondtam, hogy soha nincs együttműködés az egyedek között, csak azt, hogy ennek még semmiféle nyomát nem láttuk – pontosított nyugodt hangon Minabongo.

– És ahogy a β-k α-t kísérik? – vetette ellene Liptowsky. – Igenis van valamiféle együttműködés, még ha ez jóval gyengébb is annál, amit vártunk.

– Valahogy azt kellene elérnünk, hogy muszáj legyen egymás közt kommunikálniuk – szólt közbe Chaval.

Mindannyian ránéztek.

– Vannak feladatok, amiket nem tud egy egyed elvégezni – magyarázta Chaval. – Ilyenkor kénytelenek az egyedek kommunikálni, hogy elérjék a célt.

– Kénytelenek együttműködni – pontosított Liptowsky.

– Igen, de az együttműködéshez elengedhetetlen a kommunikáció – vitatkozott Chaval.

– Ha problémamegoldásról van szó, akkor igen – engedett Liptowsky. – De ha rutin feladatról, akkor nem.

– Tehát adjunk nekik többszemélyes problémákat? – kérdezte Chaval.

Liptowsky biccentett.

– Mégis, mire gondolnak? – vágott közbe a konzul türelmetlenül.

Mindenki lázasan gondolkodott. Végül Minabongo törte meg a csendet.

– Esetleg, ha a tanítási folyamatban az egyik eredményt széttagolnánk részinformációkra…

Mindenki ránézett.

– A különböző részleteket más-más egyednek hoznánk a tudomására. A megoldáshoz össze kellene rakniuk a részeket…

Kuno a fejét ingatta.

– Egy kommunikátor van…

Most felé fordultak a tekintetek, mire az etológus zavarba jött.

– Hát… Csak egy kommunikátoruk van… – esetlenül széttárta a kezét. – A többi egyednek nem tudjuk átadni az információrészletet, mert ők nem azok…

A konzul ráncolni kezdte a homlokát. Kuno halántékán gyöngyözni kezdett a veríték.

– Esetleg valami közös feladat?… – lehelte elhatóan.

A konzul most felvonta a szemöldökét.

– Mire gondol?

– Valami olyan helyzetre, amit α nem tud egyedül megoldani… Amihez legalább ketten kellenek… – Kuno kétségbeesetten nézett, a tábornok gyúnyosan elhúzta a száját, a konzul pedig ismét bosszússá vált.

– Köszönöm, de pontosan ugyanezt mondták az előbb a kollégái is – közölte szárazon. – Ez így azonban még semmi.