Így aztán a második napot is kizárólag Chaplain részvételével csinálták végig, a Kapcsolatfelvételi Teremben, minden eszköz nélkül, állva. Az egyetlen különbség a földre helyezett óra volt.

Chaplain megpróbálta megtanítani az idegennek a testrészeket: fej, kéz, láb törzs, aztán ujjak, szem, száj, és sorra a többi, látható részletet. Az idegen viszonylag hamar megértette, mit vár tőle Chaplain, és hűségesen ismételgette az idegen hangsorokat. Minden igyekezete ellenére azonban lassan haladtak. Egyrészt Chaplain törekedett arra, hogy a lehető legtisztább kiejtést hozza ki a „tanítványából”, másrészt rendszeresen visszakérdezett korábbi szavakra, hogy az idegen emlékszik-e rájuk. Némiképp fura és zavarba ejtő volt, hogy sohasem lehetett tudni, mennyi idő múlva kapnak választ a kérdésre. Volt, hogy az idegen azonnal reagált, máskor hosszú percek teltek el a válaszig, s az idő nem kötődött sem a kérdezett testrészekhez, sem a szavak bonyolultságához, sem a megtanulásuk óta eltelt időhöz. Semmiféle logikát nem sikerült benne találni. Szintén feltűnő volt, hogy bár alkalmanként sokat kellett várni a válaszra, az idegen sohasem tévedett: nem keverte még a kisebb részleteket sem, pedig Chaplain a kísérlet kedvéért megtanította három ujjának nevét is.

Szintén nem kedvezett a gyorsabb haladásnak, hogy a másik idegen egyáltalán nem vett részt a közös munkában. Végigvizsgálta az egész helyiséget, a falakat és a padlót, az ajtót és a mennyezetet. Alaposan szemügyre vette az órát, s a legváratlanabb pillanatokban Chaplain-hez is odament, hogy megtapogasson, megnézegessen rajta valamilyen részletet. A biológiai szenzorok tanúsága alapján ez Chaplaint meglehetősen idegesítette, de uralkodott magán, nem adta jelét, hogy tudomást venne a második idegen tolakodásáról.

A kijelölt idő lejártakor a földre helyezett óra hangosan ketyegni kezdett, amire mindkét idegen felkapta a fejét. Amikor aztán kigyulladt a sárga fény, a két lény ugyanúgy azonnal lecsukta a szkafanderét, mint az első az előző napon, és ugyanúgy azonnal vissza is tértek a kompra.

A bizottsági ülésen a fő kérdés az volt, hogy vajon a második idegen megjelenésére tekintettel változtassanak-e a Kapcsolatfelvételi Stratégián. Hosszas vita után abban maradtak, hogy nem változtatnak, viszont gyorsítanak a folyamaton, és már másnap felhasználnak néhány egyszerűbb eszközt a továbblépéshez.

Ezzel szemben a csoportban a fő kérdés az volt, miért jött két idegen, s ha már ketten jöttek, az egyikük miért nem vett részt az együttműködésben. Magnus azt próbálta megállapítani a felvételek alapján, hogy a második alkalommal megjelent két idegen közül vajon valamelyik azonos volt-e az elsővel, s ha igen, melyik. Ez az elsőre egyszerűnek tűnő kérdés meglepően nehéznek bizonyult, mert a felvételeken látható mindhárom alak erősen hasonlított egymásra, ugyanakkor semmilyen párosításban nem lehetett tökéletes azonosságot megállapítani. Felvetődött az is, hogy három különböző egyedről lenne szó, ehhez azonban a második kommunikáló túlságosan is otthonosan viselkedett. Dani szerint ez természetes, minden normális ember otthonosan mozog ilyen körülmények között. Őt inkább az a kérdés foglalkoztatta, hányan lehetnek összesen a kompon. Zou-val közösen több modellt is összedobtak hamarjában, és arra jutottak, hogy ez a szám három és tíz közé tehető.

Kent – bár titokban számított rá – kellemes meglepetésként érte, hogy a megbeszélésen Tamara is részt vett, mi több, tökéletesen felkészültnek tűnt. A lány azt emelte ki, hogy a két idegen között semmiféle érzékelhető kommunikáció nem zajlott, s a viselkedésük sem utalt arra, hogy kapcsolatban lettek volna. Ken ezt elsőre különösnek találta, Nolee azonban valószínűsítette, hogy szigorú paranccsal érkezhettek az idegenek, amely szerint tilos volt számukra bármiféle támpontot adni az embereknek a saját kommunikációjukról. Ezt a magyarázatot mindenki elfogadhatónak tartotta, csak Tamara ingatta kétkedően a fejét.

A harmadik napon Chaplain egy asztal és három szék társaságában várta az idegenek képviselőit. A megfigyelőket nem érte csalódás, a komp ajtaja a várt időben nyílt ki – ez alkalommal azonban már három alak lépdelt lefelé a rámpán. Ez némiképp váratlan volt, némi