Az idegen ugyanúgy mutogatott magára.

– Eh-mber! E-mber!

– Álljon le, nem jó ez így! – szólt közbe a tábornok türelmetlenül.

Chaplain leengedte a kezeit, ahogy vele szemben az idegen is. Mindenki tanácstalanul hallgatott. Aztán Chaplain újra megmozdult, ezúttal azonban az idegen felé bökve.

– Ember – mondta.

Az idegen most felé bökött és megismételte:

– E-mber…

– Jó! – bólogatott Chaplain. Azzal ismét magára mutatott.

– Ember. Jó! – és vadul bólogatott.

Az idegen most egy ideig leeresztett kézzel állt és figyelt. Aztán magára mutatott, és ismételte:

– E-mber… – de Chaplain közbevágott:

– Nem! – mondta határozottan és megrázta a fejét. Az idegen megmerevedett. Chaplain ismét magára mutatott.

– Ember – tagolta.

A másik egy ideig mozdulatlanul állt. Aztán óvatosan elkezdte emelni a kezét maga felé.

– Nem! – jött Chaplain reakciója azonnal.

Néhány pillanat mozdulatlanság után az idegen most még óvatosabban Chaplain felé nyúlt.

– Ember – bólogatott Chaplain. – Jó!

– E-mber… – ismételte meg az idegen. – Jou…

Chaplain leengedte mindkét kezét. Az idegen utánozta. Chaplain ismét magára mutatott.

– Ember – mondta.

Az idegen állt egy darabig, aztán Chaplain felé bökött.

– E-mber… – formálta ő is.

– Jó! – bólintott Chaplain.

– Jou… – bólintott az idegen is.

Odabent a tábornok nagyot sóhajtott és a személyzet felé fordult.

– Megtörtént, uraim! – jelentette be fennhangon. – Önök most egy történelmi pillanatot élhettek át. Bizonyíthatóan megtörtént a kapcsolatfelvétel. Lehet, hogy a kommunikáció még nem tökéletes, de tagadhatatlanul létezik. Köszönöm a közreműködésüket, csak így tovább!

Ken értetlenkedve nézett, Barbara meg azt suttogta:

– Uraim? – és fintorgott hozzá.

– Chaplain, tudja meg az idegenek fajtáját! – hajolt a mikrofonhoz a tábornok, ügyet sem véve róluk.

Odabent Chaplain ismét magára bökött.

– Ember – mondta.

Az idegen rábökött és kötelességtudóan ráfelelt.

– E-mber… – aztán bólogatott. – Jou…

– Ember – erősítette meg Chaplain, aztán szó nélkül az idegen felé bökött.

Egy pillanatra úgy tűnt, mintha az idegent meglepné a mozdulat. Mindenesetre megmerevedett és mozdulatlanul állt néhány percig. Aztán óvatosan maga felé emelte a kezét. Chaplain önkéntelenül is biccentett.

– E-mber… – mondta halkan az idegen.

A megfigyelő teremben a tábornok megvetően fújtatott.

– Ffffff… Lehet hogy mégsem érti – állapította meg. – Próbálkozzon tovább!

Odabenn Chaplain határozottan megrázta a fejét.

– Nem! – Ismét magára mutatott. – Ember!

Aztán újra az idegenre bökött. Az állt egy ideig mozdulatlanul, aztán Chaplan felé nyúlt.

– E-mber… – ismételte, majd ő is magára mutatott, de néma maradt.