– Én egy tapasztalt színészt választanék.

– Én meg egy különleges ügynököt – kontrázott ismét a tábornok.

A konzul a szociológus felé fordult.

– Van konkrét javaslata is?

Liptowsky halkan dobolt az asztalon.

– Azt hiszem, én Karel Chaplainre gondolnék – vetette fel némi gondolkodás után.

– Bah! – A tábornok megvetően fintorgott. – Egy ilyen bohócot? Ide? Egy ilyen kulcsfontosságú feladatra? Nevetséges!

– Azon kevesek közé tartozik, akik évtizedek óta játszanak élő közönség előtt. És soha nem bukik meg. Elképesztő rutinja van abban is, hogy értse, vagy érzékelje az őt körülvevő közeget és abban is, hogy kifejezze magát, bármivel, amivel lehetősége van. És azt sem hiszem, hogy fegyelmet vagy önuralmat az ön különleges ügynökeitől kellene tanulnia.

Liptowsky érvekkel vette fel a harcot.

– Színésznek is ripacs, öntörvényű ember – vágott vissza a tábornok.

– Nos nem, ez tévedés – kelt kollégája védelmére Minabongo is. – Chaplain valóban megfelelően érzékeny és ha valaki felkészült a sokoldalú kommunikációra, hát ő igen. Sokkal inkább kérdés, hogy hajlandó lenne-e részt venni a projektben.

– Ó, ez csak tálalás kérdése – szólt közbe Connors ezredes kaján mosollyal. – Van meghívás, amire nem lehet nemet mondani.

A tábornok továbbra is dühösen ráncolta a homlokát, de nem szólt.

A konzul végignézett rajtuk, aztán magához intette az egyik segítőjét.

– Kérem, kérje le Karel Chaplain személyi anyagát! – utasította.

A segítő szó nélkül bólintott, és a Központi Számítógép konzoljához lépett. Egy perc sem telt el, és Ken személyes padján – ahogy a többiekén is – megjelent a jelzés, hogy a kívánt információ megérkezett. Ken megnyitotta és gyorsan átfutott rajta. Megdöbbenve látta, hogy az anyag a nyilvános mappa mellett egy jókora titkosított mappát is tartalmaz. Félve nyitotta meg, és nem is csalódott: minden itt volt összegyűjtve, amit csak egy emberről tudni lehetett. Chaplain kapcsolati hálója időrend szerint strukturálva, hogy kivel, milyen viszonyban van és volt valaha. Egy másik összefoglalóban a részletes pszichológiai elemzése, az összes egészségügyi adata. Aztán a szokásai sorra: lakás, mozgás, munka, társasági élet, étkezés, kikapcsolódás. Politikai megnyilvánulásai. Szexuális szokásai és párkapcsolatai. Ken nem tudott volna olyan kérdést mondani, amire ne találta volna meg a választ az anyagban. Azonban egyetlen kérdés sem érdekelte. Arra tudott csak gondolni, hogy neki is van személyi anyaga, amiben ugyanilyen részletesen megtalálható az ő élete is. Felnézni sem mert, annyira meztelennek érezte magát.

A konzul észrevette a megdöbbenését.

– Természetesen minden állampolgárról készül személyi anyag, rólam is, a jelenlévőkről is, mindenkiről, kivétel nélkül. Azonban ennek mind az összeállítása, mind a tárolása, és persze a felhasználása is szigorúan szabályozott. Csak meghatározott feltételek mellett, és csak meghatározott körben hozzáférhetők. A rendszer biztonságos, kizárható bármiféle visszaélés.

– Az, hogy bárkiről tudhatunk bármit, még nem jelenti azt, hogy tudunk is – engedett el a tábornok egy ragadozómosolyt Ken felé. – Úgyhogy nem kell aggódni!

– Tábornok! – a konzul határozottan ingerült lett.

Baevere nem minden gúny nélkül hajtott fejet.

– Elnézést, uram! – mondta.

– Nos, khm… – szólalt meg Carlos Chaval, a pszichológusok vezetője –, érdemes lenne visszatérnünk az eredeti kérdésre. Az anyagból számunkra nyilvánvalóan a pszichológiai elemzés az, ami most igazán fontos.

A feszültség érezhetően csökkent, ahogy a bizottság tagjai felé fordultak.

– Mi a véleménye? – kérdezte a konzul.