– Hát, a céljaikat biztos nem fogjuk addig kideríteni, míg meg nem ismertük őket – vélekedett Dani. – De stratégiát tekintve lehetnek kezdeményezőek és lehetnek védekezőek. Ha kezdeményeznek, azt tehetik számunkra értelmezhetően, mondjuk tevékenységek, vagy jelrendszerek felajánlásával, vagy értelmezhetetlenül. Azt nagy valószínűséggel agresszívnek tartjuk majd.

– Ne feledjük el, hogy nemcsak a saját biztonságunkat kell tekintetbe vennünk – mondta Barbara. – Azt ugye biztosan tudjuk, hogy az idegenek használják a rádióhullámokat. Ezt Tamara már megállapította. Ebből azonban az is következik, hogy a legkézenfekvőbb kommunikációs mód, ha rádión keresztül próbálnak kapcsolatba lépni velünk. És számukra az a legbiztonságosabb is.

Ezen hosszasan eltöprengett a társaság.

– Logikusan hangzik, amit mondasz – kezdte óvatosan Tamara –, de ezzel is van azért probléma. Elkezdenek sugározni, rendben, de tulajdonképpen mit? Megpróbáltam végiggondolni, hogy ha rajtam múlna, én mit sugároznék a helyükben. A rádióadásban azonban elképesztően kicsi a valóban átvihető információk mennyisége, és nincs semmi kapaszkodód, amivel bővíthetnéd. Elvben persze kezdhetnéd a számokkal, és azt nagy valószínűséggel meg is értenék. Kipipálhatnád, hogy megtörtént a nagy áttörés, felvettük a kapcsolatot. De onnan hogyan tovább?

– Azért ez a számdolog sem ilyen egyszerű – szólt közbe Zou. – Nem tudhatod például, hogy milyen számrendszerben gondolkoznak. Ha történetesen kettesben, akkor a három jelét már képtelenek értelmezni. Ha meg tizenhármasban, akkor a tizet, tizenegyet értik félre.

– Igen, végül visszatérünk a mintázat kérdéséhez – bólogatott Nolee is. – Tamarának igaza van, hogy sokkal több kapaszkodóra, információforrásra, lehetséges csatornára van szükségünk ahhoz, hogy növeljük a siker esélyét.

Barbara végignézett rajtuk és lebiggyesztette a száját.

– Én akkor sem szállnék ki az űrhajómból, amíg nem muszáj, vagy amíg meg nem győződtem róla, hogy biztonságos. Én valószínűleg üres sugárzást használnék, szép lassan, a lehető legszélesebb frekvenciatartományon végighaladva. Mellette esetleg állandó sugárzásként használnám azokat is, amik számomra a legkedvezőbbek. Szerintem a választott frekvencia már sokat elárulna rólam is, meg a lehetséges kommunikációs formákról is.

– Ebben igazad van – mosolyodott el finoman Tamara –, de te most az idegenek nevében beszélsz. Lehet, hogy a helyükben valóban ez lenne a helyes eljárás. Mi azonban itt vagyunk lent, a fejünk felett egy hatalmas, néma monstrummal, és ezt e helyzetet kell megoldanunk.

– A dolog fordítva nem működik? – kérdezte Indra. – Miért ne sugározhatnánk mi széles spektrumon?

– Mert nem sok értelme lenne – felelte Tamara. – Az idegeneknek lehetőségük van fogni az összes felszíni sugárzást, így ha akarják, tudják, melyik frekvencián keressenek. Mellesleg – itt újra Barbara felé fordult – a sugárzások közül számunkra nyilvánvalóan kiemelkedne a fény, ezt azonban nem távközlésre használjuk. Hanem sokkal inkább személyes kommunikációra, ugye.

Barbara elégedetlenül hallgatott, Tamara azonban nem foglalkozott vele tovább.

– Jelenleg tehát az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy az idegen hajó bolygóközelbe ér, erre mi jelezzük, hol tűrjük meg, illetve hol tud leszállni. Ők valószínűleg keringési pályára állnak, valahol az általunk meghatározott keretek között, és megpróbálják felvenni a kapcsolatot rádión keresztül. Ez a lépés azonban csak akkor érvényes, ha ők kezdeményeznek, ezt hangsúlyozom az első perctől kezdve. Ha hívnak minket, akkor mindent meg kell tenni, hogy kialakítsunk egy biztonságos, közös jelrendszert. A magam részéről úgy vélem, hogy vért fogunk izzadni vele, és nagyobb eséllyel vallunk kudarcot, mint érünk el sikert. A kísérletnek azonban lehet annyi hozadéka, hogy a jó szándékunkat érzékelik, és megkockáztatják a földre szállást. Na ekkor érkezünk el igazán a lényegi kihíváshoz.