– A matematika mindenhol matematika. Egész biztos, hogy van közös terület – makacskodott Zou.

– Persze, de itt most nem az elméleti lehetőségről beszélünk, hanem az alkalmazásról – magyarázta Tamara. – Sok folyamatban használunk számokat, de azokat is valamiféle kontextusban használjuk, ami az idegenek számára ismeretlen. Ezért még ha számokat fognak is, nem tudhatják róluk, hogy számok, vagy hogy mire valók.

– Még egyszer kiemelném a pszichológiai mintázat fontosságát – szólalt meg ismét Nolee. – Nem csak arról van szó ugyanis, hogy a tartalom ismerete nélkül nem megismerhető a forma, még a matematika nyelvén sem. Hanem arról, hogy a tartalom meghatározása is a mintázattól függ. Vegyünk egy példát! Számunkra egyértelmű, ősi tapasztalat, hogy az égre, mint boltozatra tekintünk, olyannak vesszük, mintha egy hatalmas búra borulna ránk. Az égi tájékozódási rendszerünket is ennek megfelelően egy gömbre vetítve alakítottuk ki: vettünk néhány, hol magyarázható, hol önkényesen kijelölt fő irányt, és ehhez képest szögekkel határozzuk meg a csillagok és más objektumok helyét. Ezzel szemben lehetséges, hogy az idegenek nem érzékelik az égboltot – például nem látnak úgy, mint mi – helyette viszont jobban érzékelik mondjuk a bolygó forgásából származó centripetális erő hatását. Számukra esetleg meghatározóbb élmény tehát a keringési és forgási sík, ezért a viszonyítási rendszerüket is ehhez határozzák meg: a Sík alatt, a Sík felett ennyivel, meg annyival. Számunkra ez merőben illogikus lenne, és érthetetlenül kevés benne a praktikum. Nekik meg a mi szögeink lennének túl bonyolultak.

– Hát valóban nem sok teteje van Sík feletti magassággal számolni – vigyorgott Zou – ha nem ismerjük például a távolságokat ugye. Mert anélkül ugye a magasságok is relatívak. Ugye.

– Pontosan erről beszélek – mosolygott vissza Nolee, figyelmen kívül hagyva Zou megjegyzésének gúnyos felhangját. – Maga el sem tudja képzelni, hogy ennek lenne értelme. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az idegenek számára nem ez a természetes. Máris kizárt, hogy fordított esetben megfejtené az ő számsoraikat.

Zou eltátotta a száját. Ken elismerően bólintott.

– Ez rendben van, de ettől még nem jutottunk közelebb a kérdés megválaszolásához – figyelmeztetett váratlanul Barbara. Ken ránézett, aztán vissza a többiekre. Mindenki hallgatott.

– Én továbbra is a leggyorsabb kezdés mellett szavazok – törte meg végül a csendet Dani.

– Én is – tette hozzá Zou.

– Én meg továbbra is állítom, hogy ennél nagyobb baklövést nem is lehetne elkövetni – jelentette ki határozottan Tamara.

Indra tétován bólintott. Magnus a homlokát ráncolta, Barbara feszülten figyelt, Nolee pedig Kent nézte várakozóan. Kent mind a kettő zavarta: nem tudta, mit akar tőle Nolee, Barbaráról meg olyan érzése volt, mintha más érdekében figyelne.

– Neked mi a véleményed, Barb? – kérdezett rá. A lány szeme megrebbent, ahogy felé fordult.

– Azt, hogy ez kulcskérdés, mert alapvetően befolyásolja a projekt sikerét. Kapcsolatot felvenni csak egyszer lehet. Ha rosszul sül el, az végzetes lehet a két faj kapcsolatában. Ezért aztán nem is szavaznék a dologról, hanem tovább próbálnám feltárni a lehetőségeket és a várható nehézségeket.

– Az a baj, hogy minimális információval sem rendelkezünk, amiből kiindulhatnánk – mondta talán mentegetőzésképpen Magnus. – Nolee-nak igaza van, mi sem tudjuk megtippelni sem, hogy számukra mi mit jelent.

– Ezért mondtam, hogy a kommunikáció kezdeményezése ballépés – bólintott kimérten Tamara. – Az egyetlen esélyünk, hogy a további megfigyelés során találunk valamit, ami megdönthetetlen alapja lehet a kommunikációnak. Valamit, ami biztosíték, hogy nem