– Amint a megbeszélés elején már jeleztem, három vörös jelzést érő témánk van mára, s ebből az idegen hajó csak az első volt. A második témánk, amit itt és most mindenképpen tisztáznunk kell, miként fordulhatott elő, hogy alapvetően fontos információk nem jutottak el a kutató teamhez, hozzátok, sőt, még hozzám sem. A most látott képhez szükséges adatsorokat teljesen véletlenül találtam meg tegnap este a Monitorozási Központ számítógépében. Az adatok egy része már egy hete megérkezett, valaki le is töltötte őket, megnyitotta, sőt, továbbította is, de nem nekünk. Hogy ki az, nem tudom, mert a gép zárolta az adatot, de biztosíthatok mindenkit, hogy a megbeszélés után egy órával már hivatalból is tudni fogom.

Körbenézett, s végül a tekintete Barbarán állapodott meg. A lány állta a pillantását, de Ken jól látta, magában mérlegel közben.

– Jól van, én voltam, ahogy sejtetted is – mondta végül a lány. – Nincs értelme tagadni. Hivatalos megbízásom van rá magasabb körökből, hogy a nyers adatokat továbbítsam. Eltitkolni nem akartam semmit, egyszerűen csak használhatatlannak tűnt az infó. Senki nem tudott vele kezdeni semmit.

– Ki a megbízód? – kérdezte Ken.

– Nem árulhatom el – ingatta a fejét Barbara.

– Én vagyok a projekt vezetője – ráncolta a homlokát Ken –, így jogom van tudni minden olyan információt, ami befolyásolja a projekt sikerét. Ilyen információ az is, hogy valaki kifelé dolgozik, valakik illetéktelenül jutnak hozzá a bizalmas anyagokhoz és valakik nem kezelik megfelelően az adatokat.

– Ken, én is tudtam a dologról – szólt közbe Magnus. – Én is láttam korábban az Oort-adatokat. Valóban arról volt szó, hogy használhatatlanok. Ráadásul ezt nem mi döntöttük el Barbarával. Az adatok hivatalos helyre kerültek fel, a tábornok hivatalába, ők sem tudtak vele semmit kezdeni.

– Magnus! – szólt rá döbbenten Barbara.

– Kennek igaza van – nézett rá az exobiológus –, mint projektvezetőnek, joga van ezekről tudni.

Barbara nem válaszolt, de látszott rajta, hogy zavarja a helyzet. Ken tudta, hogy Barbara szereti kézben tartani és előre látni a dolgokat, most viszont érezhette, hogy késpengén táncolnak, s azt is, hogy jórészt Ken kezében vannak.

– A szabályzat szerint ki kellene, hogy zárjalak titeket a teamből – monda Ken. – Ráadásul fegyelmivel és feljelentéssel együtt.

Magnus megadóan lehajtotta a fejét, Barbara ugrásra készen figyelt.

– De a dolognak nincs már jelentőssége – folytatta Ken. Megnyomott egy újabb gombot, a hajó képe eltűnt, helyette az eredeti felvételek egyesített, három dimenziós képe jelent meg. – A harmadik dolog ugyanis, amit feltétlenül meg kell beszélnünk, hogy az idegen űrhajó megkezdte a lassítást. Ezt egyértelműen jelzik a kép tisztításakor kapott sebességadatok, de még ennél is egyértelműbb maga a kép.

Az elmosódó csík kiszélesedő végére mutatott.

– Jól látszik, hogy a hajó pozíciót változtat: a hasát fordítja a menetirány felé. A számítások szerint nem egész 10 m/s²-tel, azaz nagyjából 1g-vel lassul, vagyis a pozícióváltásnak köszönhetően a belsejében a gravitációs viszonyok az út hátralévő részében megegyeznek majd a földi gravitációs viszonyokkal. Ez azt jelenti, hogy ez a team kitöltötte a mandátumát: egyetlen feladatunk van, megírni a zárójelentésünket. Ebben mindenkinek a munkájára és maximális erőbedobására számítok.

A társaság újabb csöndes döbbenettel vette tudomásul a bejelentést. Végül ismét Dani szólalt meg:

– És mennyi időnk van még az érkezésig?

Ken ránézett.