– Az elhangzottak alapján több, alternatív tervre lesz szükségünk – összegzett csöndes határozottsággal a konzul. A katonák felé fordult.

– Szükség lesz egy részletes katonai tervre.

– Igenis, uram! – kapott a szón a tábornok. – Úgy vélem, három fő komponensre kéne bontanunk a stratégiánkat. Egy megelőző csapásmérés lehetőségére, ha úgy adódik, hogy a védelem szempontjából elkerülhetetlen. Egy biztonságos csapda kialakítására, ha végül a kapcsolat felvétele mellett döntünk, és megengedjük, hogy az idegenek leszálljanak a területünkön. Ez garantálhatja, hogy ne kerüljünk váratlanul kínos helyzetbe, ha mégis kiderül, hogy hibásan döntöttünk. A harmadik komponens pedig egy részletes evakuálási terv, végszükség esetére.

– Rendben van, tábornok, lássanak hozzá! – egyezett bele a konzul, majd a kutatók felé fordult.

– Szükség lesz egy kutatási tervre is. Mindent meg kell tudnunk az idegenekről, amit lehet, mire lelassulnak, és ismét döntéshelyzetbe kerülünk. A kutatás első szakaszát Kenneth Stiller hadnagy koordinálja majd.

Ken úgy érezte, ott helyben megáll a szíve az ijedtségtől. Ha volt valami, ami váratlanul tudta érni, hát ez volt az. A konzul közvetlenül hozzá fordult.

– Nem kell most semmit mondania. Kap egy hetet, hogy kidolgozza az előzetes elképzeléseit. A program kiemelt, alfa prioritást kap. Állítson fel egy speciális teamet, akik összefogják a munkát és felelnek az eredményért. Egy hét múlva személyesen nekem jelent majd az előkészületek állásáról. Van kérdése?

– Nincs, uram – nyögte ki Ken.

Láthatóan mindenki elégedetten vette tudomásul a rendkívüli ülés eredményét. Egyetlen ember arcán látszott csak indulat. Barbaráén.

5.

A team első tagját Ken igen hamar megtalálta. Amint kilépett a teremből, belefutott Barbarába. A lány természetesen azonnal igent mondott, de Kennek volt egy olyan érzése, nem várta a felkérést, inkább elvárta. Mindenesetre meghívta egy serkentőre, hogy megbeszélhessék a teendőket. Egy Friss Pontba ültek be.

– Meg kell mondjam, nagyon meglepődtem, amikor megláttalak – kezdte óvatosan Ken. Barbara vállat vont.

– Az első hét után valószínűsítették, a harmadik után biztosra vették a tényállást. Szükség volt egy asztrofizikai elemzőre a korrekt számításokhoz. A lehetséges jelöltek közül én tetszettem legjobban a tábornoknak.

Kent mintha gyomorszájon vágták volna.

– Úgy érted… – hebegte.

– Közöd hozzá? – förmedt rá a lány agresszíven, de aztán elfordult. Mindenesetre a háta inkább tűnt haragosnak, mint zavartnak. Ken nézte egy darabig, és a keserűséget ízlelgette a szájában.

– Nagyon… alaposak és gondosak voltak a számítások – szólalt meg aztán.

– Igyekeztem maximális figyelemmel és odaadással dolgozni – felelte Barbara színtelenül.

– Akkor… – Ken tétovázott, hogy feltegye-e a nyilvánvaló kérdést, de végül rászánta magát: – miért én kaptam a vezetői megbízást és miért nem te?

– Talán a tábornok nem volt elégedett a munkámmal – válaszolt a lány keserűen, visszafordulva. – Talán a figyelem és az odaadás, na meg az alapos és gondos eredmények mégsem voltak elegek.

Kent égette a kíváncsiság – na meg a féltékenység – de nem mert rákérdezni a részletekre.

– Azt még mindig nem értem, miért pont én?