felkészületlenül léptek az új földre. De lehetnek felfedezők is, ha például a faj értékrendjében a kalandos utazók jelentik a legmagasabb szintet. Ezzel kapcsolatban tudjuk, hogy az első Hold-utazás is jóval meghaladta az Első Hullám időszakát, sőt, az Összeomlás Korát is. A kalandozás és felfedezés, mint pozitív szerep, az emberi civilizációba is erősen kódolva van. Lehetnek hódítók, akik egyáltalán nem akarnak itt élni, csak a formális fennhatóságukat akarják kiterjeszteni, mondjuk a Magtól a spirálkarok csúcsáig. Egy egyszerű diplomáciai megoldással elkerülhető minden konfliktus, hiszen egy rendszerben valós fennhatóságot kiépíteni az ott lakókkal szemben majdnem teljesen lehetetlen. De mindenesetre nagyon sokba kerül. A megszállás és gyarmatosítás még a saját történelmünkben, jóval egyszerűbb körülmények között is, csak a sokadik volt a motivációk közül.

– Remek – válaszolt nyugodtan a tábornok. – Az ön által felsorolt példák azonban kivétel nélkül csak az első lépést jelentették. Végül minden esetben bekövetkezett a gyarmatosítás, akárminek is indult az elején.

– Ezt nem merném állítani – rázta a fejét a szociológus. – Attól függött, hogyan alakultak az erőviszonyok a két fél között. És meggyőződésem, hogy ez a döntő különbség a múlt és a mai helyzet között. Az adatok szerint e mögött a hajó mögött sok száz fényév távolság van. Lehetetlen, hogy segítséget kapjon. Ezzel szemben mi itthon vagyunk, és az emberiség más részei is egykettőre a segítségünkre siethetnek. Az erőviszonyok nem tudnak a javukra billenni.

– Mindenesetre örömteli, hogy mindannyian elismerik, a behatolás potenciális veszélyt jelent számunkra – vette vissza a szót az ezredes. – Ebben az esetben ugyanis értelemszerűen az a kérdés, ezt a kockázatot miképpen tudjuk minimalizálni.

– Meg kell semmisíteni az idegen hajót, mielőtt még a közelünkbe ér – felelte rá a harmadik, ismeretlen tiszt.

Ken azt hitte, rosszul hall. Sokan mások is felháborodásuknak adtak hangot.

– De uram, ezt mégis, hogy képzeli? – méltatlankodott Minabongo. – Érvényben van még az Exobiológiai Etikai Törvény.

– Sajnos – vágta rá a másik, aztán cinikusan hozzátette: – Egyébként én csak az űrhajóról beszéltem, az idegenekről nem. Tőlem hajó nélkül azt csinálnak, amit akarnak.

Az exobiológus a felindultságtól nem talált szavakat. Szerencsére ismét közbeszólt a konzul:

– Az álláspontja elfogadhatatlan, az érvelése összeegyeztethetetlen az emberi civilizáció alapvető értékeivel. Válogassa meg a szavait, mielőtt érvel!

A tiszt meghajolt, aztán megvonta a vállát.

– Sok mindent megoldana, ha felvennénk velük a kapcsolatot és megindulna a kommunikáció – vetette fel a beálló csendben Rise.

– Talán igen, talán nem – simogatta az állát Liptowsky. – Ez egyfelől attól függ, hogy sikerül felvenni a kapcsolatot és üzemeltetni a kommunikációt, másfelől meg attól, hogy ez milyen szociális motivációkat indít el bennük. Sötét ló. Én nem játszanám meg, amíg nem muszáj.

– Nem is biztos, hogy sikerrel járnánk – tette hozzá Minabongo. – Nem tudjuk, hogy kommunikálnak. Lehet, hogy szakadatlanul keresnek minket, csak olyan eszközökkel, amiket mi nem használunk és nem is ismerünk.

– A fénysebesség közelében fizikai lehetetlenség kommunikálni – rázta a fejét Hoshimoto.

– De nem fognak mindig fénysebességgel száguldozni – tette hozzá Rise.

– Addigra azonban tökéletesen kész kell állnunk – szegezte előre támadóan az állát a tábornok.

– Mennyi időnk van még addig? – csúszott ki Ken száján.

Mindenki felé fordult és ránézett. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a konzul elmosolyodna, de aztán csak a szemöldökét vonta föl, enyhén, szenvtelenül.

– Valamivel több, mint fél év, de biztos, hogy kevesebb egynél – bökte ki a tábornok.