kellett lenni a megfelelő demográfiai mutatókra – például a nemek és a kor szerinti megoszlásra – és az ideális genetikai variabilitásra is. Más szóval adott helyzettől függően változott, ki, mennyire feláldozható, illetve megmentendő.)

A Biztonsági Alapelvek két fő feladatkört tartalmaztak. Az egyikbe tartozott minden olyan lépés, ami az adott terület gyors és veszteségmentes evakuálásához kellett. Ez azonban nem csak, és nem is elsősorban az emberek kimenekítését jelentette. Sokkal inkább annak biztosítását, hogy a rendelkezésre álló erőforrások – az eszközök, az energiahordozók, nyersanyagok, információs rendszerek, illetve elsősorban a bennük tárolt információk, és az emberek – ha lehetséges, biztonságos területre legyenek visszavonva, ha ez nem lehetséges, semmisüljenek meg. A Súlypontozott Allokáció elve alapján tehát ideális elrendezésre kellett törekedni: az erőforrásokat optimális pozíciókba irányítani, csökkenteni a veszteség veszélyét és főképpen megakadályozni, hogy bármilyen erőforrás az ellenőrzés alól kicsúszva az ellenség kezébe kerüljön.

A második feladatkörbe összefoglalóan a problémák megelőzése tartozott. A Preventív Lokalizáció elve alapján a lehetséges problémák, vagy veszélyforrások körét előre igyekeztek meghatározni, s az érintett területeket a probléma leküzdésére – illetve, ha ez lehetetlen, vagy kétséges, akkor a hermetikus elzárására – felkészíteni. Ennek megfelelően egyetlen telep sem működhetett például egyetlen erőforrásról, sőt, még csak hasonló működési elvű erőforrásokról sem. Az energiaellátásnak is több, párhuzamos rendszerét kellett kiépíteni, hogy az egyes rendszerek meghibásodása azonnal kiváltható legyen. Hasonlóan fontos volt a telepek moduláris, egymástól tökéletesen elválasztható felépítése, az óvóhelyek rendszere, a belső megfigyelési rendszer, a központi jelző- és jelentőrendszer, vagy éppen a periodikus ellenőrzések rendszere.

És ennek a része volt a Külső Monitorozási Rendszer is, amelynek célja a Közel-Űr folyamatos figyelése volt – elsősorban az idegen támadások elhárítása, másodsorban a véletlen katasztrófák, például a meteorbecsapódások előrejelzése, megakadályozása érdekében. A védelmi rendszer tökéletes, összefüggő Megfigyelési Gömböt alkotott az Egyesült Rendszerek Szövetségének teljes területe körül, s az egyes, lakott csillagrendszerek körül is. Kiterjedt a közlekedési útvonalakra, és külön egységekkel rendelkezett a legérzékenyebb szomszédos pontok (vagyis azon csillagok irányába, ahonnan a kutatók, illetve a stratégák leginkább valószínűsítették a lehetséges támadásokat) megfigyelésére.

E rendszer egyik fontos elemeként épült fel a Szektor Monitorozási Központ a Cobalton is, hogy hosszú időn át büszke figyelemmel, aztán évszázadokon keresztül vak közönnyel meredjen a sötét semmibe.

A Cobalt csillagrendszerének külső szomszédja több mint ötven fényévre volt, egy jelentéktelen, apró és hideg csillag. A környékén se más égitest, se csillagközi felhő, vagy más anyag nem volt kimutatható, így ezt az irányt a hozzáértők – a szigorúan titkos jelentéseikben – a legbiztonságosabb kategóriába sorolták.

S a Cobalt nem is okozott csalódást: a Szektor Monitorozási Központ felállítása óta ebben a szektorban nem is történt az égvilágon semmi.

2.

Ken rutinos őrködő volt, így pontosan tudta, mivel fogja elütni az időt: bár hivatalosan tilos volt, magával hozta a kisebbik olvasópadját, egy zsebre tehető elektronikus eszközt, amivel hozzáfért a hálózat irodalmi adatbankjához. Így bármilyen írott művet le tudott tölteni a saját gépére. Ha elunta az olvasást, választhatta a lejátszás opciót is – ebben az esetben a mű szöveghű filmes adaptációját láthatta. A filmek többségénél lehetősége volt egy harmadik megoldást választani: megalkothatta a maga filmadaptációját. Választhatott maga színészeket,