A lehető legnagyobb sebességgel evickélt tovább.
Már a folyosón járt, és őszintén remélte, hogy eléri a dokkot, mielőtt végleg kifogy belőle az erő.
Elérte azt a szakaszt, ahol jobbra termek nyíltak, de most nem foglalkozott velük, egészen addig, míg az egyikben futólag egy lerakott fegyvert nem látott. Azonnal beugrott érte.
Ez a mozdulat mentette meg.
A következő pillanatban a folyosón zöld láng söpört végig, elhamvasztva a rajta tébláboló idegeneket.
Ken szinte fel sem fogta, mekkora szerencséje volt. Az eszközhöz ugrott, de csalódottan kellett látnia, hogy az nem fegyver, hanem a pult egy beépített eszköze. Nem hagyták ott, oda van szerelve.
Egy pillanatra kétségbe esett, de aztán – jobb lehetőség híján – újra kiugrott a folyosóra és tovább futott.
Az út most tökéletesen üres volt előtte, és maga mögött sem hallott semmi mozgást.
Teljesen váratlanul érte el a dokkokat.
Diadalmasan felrikkantott.
Az első ajtó azonban zárva volt.
Tovább rohant a másodikhoz, azon belül azonban több óriást is látott, hát elrohant előtte.
A harmadik is zárva volt, csak a negyedikkel volt szerencséje.
Odabent állt egy komp, és nem is volt körülötte senki.
Körbe se nézett, úgy futott a járműhöz.
Tudta, hogy nincs sok ideje, mert az üldözők dobogása megint egyre közelebbről hallatszott.
Beugrott a gépbe és azonnal a fegyvertartó panelhez lépett. Kétségbeesetten kereste, hogyan kell kiszabadítani a berakott eszközöket.
Végül lenyomott egy gombot – véletlen volt, magától nem gondolta volna, hogy az gomb – amitől az összes fegyver kiszabadult és leborult az ülésekre.
Ken kipillantott az ajtón és látta az első idegeneket feltűnni a dokk ajtajában.
Tudta, hogy nincs ideje megvizsgálni és beüzemelni az eszközöket.
Beugrott hát az egyik első ülésbe, becsatolta a hevedert és azonnal rácsapott a nagy, narancssárga gombra.
Hosszú pillanatokig úgy tűnt, elkésett és végleg csapdába esett.
Aztán az ajtók lassan a helyükre csúsztak és a komp hajtóműve életre kelt.
Ken görcsösen markolta az ülése karfáját és várta, mikor törik rá az ajtót.
De semmi ilyen nem történt.
A komp lassan felemelkedett és méltóságteljesen kisiklott a dokkból.
Ken fújt egy nagyot, aztán a lábait nyújtogatva lassan magához húzott egyet a földön fekvő fegyverekből. Nagy nehezen a kezéhez emelte és vizsgálgatni kezdte.
Az arcán sötét elszántság jelent meg: pontosan tudta, hogy van még egy feladata, mielőtt hazatérhetne.
Épp úgy érezte, rájött a fegyver működtetésének titkára, amikor a komp váratlanul meglódult és durván ereszkedni kezdett.
Hálás volt, hogy egyedül lehet, és nem látja senki.
Kontroll nélkül hányt.
8.
Ken Stiller a Kolónia Hőse lerogyott a székébe, hátradőlt, és lábát az asztalra helyezte. Megrázta az üdítős poharát, hogy újraindítsa benne a hűtést, aztán letette a műszerfal kijelzői között meghúzódó résbe.