A gépek megálltak és várakozóan lebegtek a szirtek fölött.
A tábornok közben kinagyította a képet: valóban, az idegen bázis tetején, mindkét végénél egy-egy ágyúszerű állás emelkedett ki a felszínre és a medence átellenes vége felé fordult.
A tábornok, mint egy oroszlán, úgy mordult fel.
– Lézerütegek, cél az ellenséges állás. Egyes Üteg, a déli, Kettes Üteg az északi oldal felőli!
Várt néhány másodpercet, amíg a kezelő személyzet elvégezheti a célzást.
– Tűz! – adta ki a parancsot.
Az ágyútornyokon egy pillanatra egy ragyogó, piros fénypont tűnt fel, aztán Ken csak a vakító fényt, és a feltörő füstöt és gőzt látta. Hamarosan a tornyok helyén mindössze felcsapó lángnyelvek és olvadt fémdarabok maradtak.
– Indulás! – vezényelte újra a tábornok.
Ken is látta a változást, mielőtt az elemző szólt volna.
– Újabb változás! – kiáltotta.
Nyilvánvaló volt, hogy a bázis felszíne valahogy sötétebbé vált.
A tábornok nem szólt, csak feszülten meredt a képernyőre, így a gépek lassan tovább haladtak.
– Nagy felbontású elemzést kérek, hogy mi történt – vakkantotta végül Baevere.
– Egy kilométer még a csapásmérési pontig… – közölte egy másik katona. – Harcérintkezésig egy perc.
– Támadórakétákat élesíteni! – tette hozzá a mellette ülő tiszt, és elforgatott néhány kapcsolót.
– Tábornok úr, a gyorsjelentés… – fordult hátra az első elemző.
A tábornok a kis kijelzőre pillantott.
– Fényelnyelő réteg… – mormogta. – A lézer ellen…
Csodálkozva felvonta a szemöldökét.
– Újabb változás! – kiáltott fel ismét az elemző.
A nagy képernyőn ismét változott a kép: a sötét épület tetején két újabb torony – valószínűleg újabb ágyú – jelent meg, ezek felszíne azonban tükörfényes volt.
– Harcérintkezésig harminc másodperc – hallatszott újra.
A tábornok csak egy pillanatot gondolkodott.
– Lézerütegek! Tegyünk egy próbát a tornyokkal!
A kijelzőt figyelve dobolt az ujjaival.
– Tűz! – vezényelt.
A két fényes, vörös pont ismét megjelent, de ezúttal nem történt semmi. A tükörborítás valóban jól védett. A tábornok csak bólintott és már utasított is.
– Első Csapásmérő Egység! Alfa és Bravo! Rakétatámadás a tornyok ellen!
Az első két gép szinte azonnal reagált: két rakéta indult a célpontok felé.
A válasz azonban most nem maradt el. Ken ugyan nem látta, mégis határozott érzése volt, hogy egy lökéshullámot érzékel terjedni a levegőben – vagy vibrálást? Esetleg egy mély hangú morgást? –, ami nagy sebességgel haladt a támadók felé. Amikor elérte a rakétákat, azok por és törmelékfelhővé estek szét, aminek a darabjai végül fáradt ívben a földre hullottak.
A tornyok finoman megmozdultak, ahogy új célra álltak.
A lökéshullámok újra indultak, s hamarosan elérték a két tüzelő gépet, annak ellenére, hogy megpróbáltak kiemelkedni a tűzvonalból.
A rakétákhoz hasonlóan estek szét és zuhantak le a felszínre.
Az Egység többi gépe tűzijátékszerűen spriccelt szét, hogy elkerülje a halálos találatot, majd egy nagy körívet leírva újra támadó pozíciót vett fel.
A tábornok idegesen összehúzta a szemét, aztán intézkedett.
– Első Csapásmérő Egység! Szórt alakzat! Mutassunk minél nagyobb felületet az ellenségnek! Jelzésre egységes és ismételt csapásmérés minden gépről mind a toronyra, mind az épületre!