– Miért nem csinál már valamit? Azonnal indulnia kéne valami segítségnek!

A tábornok merev arccal nézett vissza rá.

– Több kockázat lenne egy mentőakcióban, mint az elérhető haszon. Magának kereste a bajt, nem tehetünk semmit.

Ken körbenézett, de senkin nem látott segítő szándékot. Megdöbbenve fordult vissza a képhez, ahol tovább tartott a verekedés – nem, nem is verekedés, inkább a felkoncolás. Dani teste már ernyedt rongybabaként lógott, de a másik öt csak veszett dühhel püfölte.

Aztán egyszer csak halk csippanás hallatszott, olyan, amit Ken már hallott egyszer aznap reggel. Egy oldalsó, kisebb kijelzőn eltűnt a Dani mokomját jelző vörös fény, és megjelent a villogó háromszög.

– Meghalt – jelentette be Connors ezredes.

A teremben néma csend volt.

Odakint a medencében az öt idegen mintegy varázsütésre abbahagyta a verést és felegyenesedett.

– Nézzék! – mondta ismét halkan Liptowsky.

Ken egy pillanatra nem értette, mire gondol, aztán meglátta.

Az összes idegen, az öt is, akik az úton álltak, meg a több tucat másik, akik a bejáratokat védték, mind mozdulatlanul álltak.

Mozdulatlanul álltak és némán meredtek az emberi bázis bejáratára.