Ennek már a látványa is mindig elégedett, kárörvendő mosolyra késztette: akárhogy akarta is a rendszer kontrollálni mindannyiukat, az emberi természet már csak ilyen, mindig vannak olyanok, akik megtalálják a kibúvókat. Arra már nem emlékezett, ki, és hogyan találta meg a rejtekhelyet. Az viszont biztos volt, hogy mögötte a sziklában több, magas feszültségű kábel is húzódott, amiknek az elektromágneses tere gyakorlatilag tökéletesen leárnyékolta a kis barlangot, így nem kellett attól tartaniuk, hogy bárki is felfedezi őket. Az egyik műszakinak percekre volt csak szüksége, hogy kiiktassa az ajtó elektronikáját a közös rendszerből, így annak használatáról a központ semmiféle jelzést nem kapott. Hasonló volt a helyzet a kamerákkal és a többi biztonsági berendezéssel is.

Így vált lehetségessé, hogy mindazok, akik nem értettek egyet a központi vezetés által irányított kapcsolatfelvétel folyamatával, vagy akik egyszerűen csak megcsömörlöttek a bázis szigorú és monoton rendjétől, kicsit kiszabaduljanak, és szabadon véleményt cserélhessenek. Dani visszaemlékezett, micsoda élvezetes, parázs viták folytak idekint a legkülönbözőbb helyekről érkezett emberek között – nincs az a bizottság, vagy hivatalos csoport, ahol hasonlók lettek volna.

Barbarával is itt folytattak késhegyre menő vitatkozást. Barbara a program alapjainak elkötelezett híve volt, őt az egyes megoldások zavarták. Dani titokban gyanította, hogy elsősorban az, hogy mellőzöttnek érezte magát, de ezt soha nem merte megkérdezni, vagy akár csak utalni is rá. Ennek megfelelően Barbara a futó programok javításában, kiteljesítésében látta a megoldást. Az ő elképzelése szerint az egész eljárás túlságosan sablonos és kiszámítható volt, túl unalmas, ami éppen ezért nem tudott áttörést jelentő eredményt elérni. Az ő álláspontja az volt, hogy valami váratlant kellene lépni, amivel ki lehet zökkenteni az idegeneket a megszokott rutinjaikból, s amivel ösztönös cselekvésre lehet őket rávenni, mert ez mutatná meg igazán, kik is ők valójában. Volt is erről elképzelése, de nem árulta el, makacsul ellenállt Dani minden kísérletének, hogy valahogy kipiszkálja belőle.

Ezzel szemben Dani az első pillanattól kezdve azt hangoztatta, hogy az egész szituáció nem több mint egy hatalmas átverés, egy svindli, ahol valószínűleg az ő felkészültségüket tesztelik, hogyan bírnák éles helyzetben, ha valóban idegenekkel kellene találkozniuk. Danit a tábornokkal történt afférja győzte meg végleg, hogy ez emberi terv, nem több, hiszen ha nem így lett volna, legalább halvány kétséget kellett volna látnia a vezetőkön. Az, hogy ők ennyire szilárdan kiálltak a program mellett, Dani számára világosan bizonyította, hogy be vannak avatva, vagyis egy szimulált programról van szó. Azon hosszan merengett maga is, hogy az egész kísérletet vajon a konzul és a Cobalt vezetése találta-e ki, vagy az Egyesült Rendszerek Szövetségének valami központilag kitalált akciója-e. A második variáció sok tekintetben logikusabb lett volna, ugyanakkor azt is jelentette volna, hogy egy évtizedek óta futó projektről van szó, amiben – úgy tűnt – az erőforrások a legkevésbé sem számítanak. Ez azonban nem vallott volna az Egyesült Rendszerek Szövetségének Szolgálatára. Hacsak nem rendelkeznek olyan információkkal – mondjuk egy másik civilizációról, egy potenciális veszélyforrásról – amik indokolnak még egy ilyen mértékű befektetést és projektet is.

Dani persze azt is tudta, hogy az elképzelése meglehetősen kevés embert győzött meg, még itt, az elégedetlenkedők és kétkedők között is. A többség hitt a gépeknek, és elhitte, hogy az idegenek valóban a szektor határán túlról érkeztek, ez a tény pedig kizárta az emberi szervezést. Voltak ugyan olyanok, akik nem tartották lehetetlennek az eredmények manipulálásának lehetőségét, de ezt igazán valószínűnek kevesen tartották.

Abban viszont sokan igazat adtak Daninak, hogy túlságosan sok a véletlen egybeesés: az idegenek felépítése, a technikai fejlettségük, a gépeik mind nagyon is emberiek voltak. Néhány matematikus éppen azért csatlakozott a kétkedők csoportjához, mert elvégezték a szükséges számításokat, és olyan kicsi valószínűséget kaptak, ami alapján azt mondhatták, gyakorlatilag lehetetlen, hogy véletlen egybeesésről lehessen szó. Ugyanők ugyanakkor a hamisítás esélyét is szinte teljesen kizárták, ezért többnyire tanácstalanul üldögéltek, és a