– Nem az a kérdés, hogy meddig jut – vélte Liptowsky –, hanem, hogy miért döntöttek az önálló cselekvés mellett az együttműködés helyett. Szerintem ez aggasztó.

– Inkább az a fura, hogy nem lépték meg ezt korábban – vetette ellene Rise.

Minabongo helytelenítően nézett.

– Fordított helyzetben mi sem tettünk volna ilyet. Ez alapvetően barátságtalan lépés.

– Azt kéne kiderítenünk, hogy mit jelent – szólt közbe Chaval. – Azt, hogy a kapcsolatot már nem tartják elsődlegesnek, vagy, hogy nem ismerik el a fennhatóságunkat a bolygó minden területe fölött.

– Ez nevetséges! – horkant fel a tábornok.

Chaval csak megvonta a vállát.

– Szerintem nem az, inkább figyelmeztető – vélte. – Mindenesetre azt jó lenne eldöntenünk, mennyire hagyjuk nekik a szabad mászkálást.

– Ha az emlékezetem nem csal – szólt közbe a torkát köszörülve Minabongo – éppen azért választottuk ezt a medencét a leszállás helyszínéül, hogy legyen hol szabadon közlekedniük. Többek között éppen abból a megfontolásból, hogy akkor van hol megfigyelnünk őket.

A tábornokon nem látszott, hogy különösebben meghatná a felvetés.

– Akkor sem hagyhatjuk, hogy csak úgy jöjjenek-menjenek a kedvük szerint!

A konzul felvonta a fél szemöldökét.

– Hát maga szerint mi lenne a teendő?

A tábornok szigorúan ráncolta a homlokát és összeszorította a száját.

– Vissza kell terelni őket a komphoz.

– Egyetlen egyedről beszélünk – pontosította Rise.

– Most – toldotta meg Liptowsky. – De ne legyen kétségük afelől, hogy hamarosan többen is lesznek. Ha egy nekiindult, a többi is neki fog. Engem érdekelne, hogy csapatot szerveznek, esetleg valami járművet hoznak, vagy mit csinálnak. Az is, hova mennek és mi érdekli őket ott.

– Talán még kommunikálni is fognak közben – bökte közbe Kuno félénken.

A tábornok elégedetlenül ciccegett. A konzul helytelenítően nézett rá.

 – Egyelőre ne tegyünk látható lépéseket – mondta. – Figyeljük meg, hogy mi az elbóklászó idegenek célja, és hogy hogyan viselkednek. Valószínűleg ez most informatívabb és érdekesebb esemény lesz, mint a tárgyalások elemzése. Arra viszont készüljünk fel, hogy a medencét semmiképp se hagyhassák el!

A tábornok megadóan bólintott, a kutatók többsége elégedettnek tűnt.

Másnap tehát új csoport költözött a megfigyelő terembe – Kent és embereit egy új központba vezényelték, ahonnan a kompok környékét és a medence tágabb vidékeit is szemmel tarthatták.

A reggel azonban nyugodtan telt, a járművek körül semmiféle mozgás nem volt. A tárgyaló küldöttség is a megszokott időben és formában lépett ki a dokkolóból, s utána jó húsz percig ismét nem történt semmi.

Aztán kinyílt az ajtó és egy β jelent meg a nyílásban. Egy pillanatot várt, aztán határozott léptekkel elindult. Megkerülte a kompokat, és nekiindult a medence síkjának. Nem nézett se jobbra, se balra, úgy ment, mintha ismerős területen járna. Odabent a teremben meghökkenten figyelték. Aztán váratlanul Tamara megszólalt.

– Vetítsd a képre az idegenek tegnapi nyomvonalát!

A központi számítógép halvány, vörös vonalat rajzolt a képernyőkre.

Az idegen pontosan az előző napi útvonalon haladt.

Ken Tamarára sandított.

– Szerinted ez mit jelent?

– Nem tudom – felelte a lány komoran –, de ez logikus magyarázat volt a határozottságára.