gondolkodás után végül a konzul úgy döntött, küldjenek be egy negyedik széket is. A három idegen közben beért a Kapcsolatfelvételi Terembe. Az egyikük odament az asztalhoz és megállt Chaplainnel szemben, a másik kettő, mintha csak turisták lennének nézelődve sétálgatott a helyiségben. Amikor kinyílt a hátsó ajtó, és a széket hozó, szkafanderes segítő belépett, a három fej egyszerre fordult felé. Éberen figyelték minden mozdulatát, amíg letette a széket a helyére és követték a tekintetükkel, ahogy kiment. A közjáték után a három idegen hosszú percekig meredt az ajtó eltűnő helyére.

Bár Chaplaint aggasztotta a reakció, türelmesen kivárt. A két bámészkodó megkerülte az asztalt és az ajtó helyét kezdte tüzetesen vizsgálni. A harmadik végre Chaplainre nézett. Chaplain a székekre mutatott, aztán hátrébb húzta a sajátját és leült. Két könyökét az asztalra támasztotta és várt. Az idegen egy ideig csöndben nézett, aztán utánozta a látottakat és leült vele szemben. Rövid idő múltán az egyik bámészkodó is megjelent és szintén leült a másik mellé. A harmadik továbbra is az eltűnt ajtónál állt és a falat nézegette.

Chaplain belekezdett a kidolgozott tanítási folyamatba, és probléma nélkül végigcsinálta a feladatokat. A vele szemben ülő idegen készségesen utánamondta a feladatokat, az előző naphoz hasonlóan, pontosan követte az utasításokat. A mellette ülő idegen egyszer sem szólalt meg, szinte nem is mozgott, viszont néha felállt és valamiket vizsgált a szobában, aztán visszaült. A harmadik folytatta a bámészkodást, de csak rövid időkre hagyta el az eltűnt ajtó helyét, oda vissza-visszatért, újra és újra megvizsgálta a falat.

A program végén az óra – ami most az asztalon állt – ismét hangosan ketyegni kezdett. Az idegenek ránéztek, de mást nem reagáltak rá. Amikor azonban felvillant a sárga fény, ismét villámgyorsan lezárták a szkafandereiket és visszamentek a kompra.

A bizottság rendkívül sikeresnek értékelte az első három nap történéseit. A vezető szakértők véleménye szerint bizonyítottan megtörtént a kapcsolatfelvétel, s a kommunikáció a második szakaszba, a közös kommunikációs csatorna kialakításának szakaszába lépett. Célnak a folyamatosan bővülő ismeretanyag meghatározását ajánlották. Ezt a javaslatot a bizottság elfogadta, s ez alapján a konzul elrendelte az oktatási program további sürgős fejlesztését. Vita csak egy kérdés körül bontakozott ki: valaki felvetette, hogy nem kellene-e Chaplain mellé egy második kommunikátort is bevinni. Hosszas huzavona után végül az a megállapodás született, hogy második kommunikátort nem, de egy segítőt beengednek a terembe. Ő azonban nem szólal meg, csak követi az előírt menetrendet, illetve szükség esetén Chaplain utasításait.

Kent gyötörte a baljós érzés, hogy a bizottság testületileg elmegy valami fontos részlet mellett, bár nem tudta volna megmondani mi az pontosan. Ez az érzés azonban erősödött benne, ahogy a csoportjában folyó, merőben más hangulatú és témájú vitát hallgatta.

Magnus tovább problémázott a személyek azonosságán: most már hat idegenről volt felvétele, de így sem tudta biztosra állítani sem azt, hogy hat különböző egyedről van szó, sem azt, hogy valamelyik felismerhetően kétszer-háromszor is jelen volt. Ez láthatóan zavarta.

Tamara továbbra is az idegenek kommunikációján aggódott. Akárhogy igyekezett is, nem sikerült bizonyítania, hogy az idegenek bármilyen módon érintkeznének egymással, sőt még azt sem, hogy egyáltalán együttműködnének. Azt feltételezni azonban, hogy az idegenek egymástól tökéletesen elszigetelten működnek, elfogadhatatlan teória lett volna. Egy űrutazást nem lehet összehangolt csapatmunka nélkül végrehajtani. A lány azonban az ellentmondásra nem talált magyarázatot.

Dani ismét kifejtette, hogy egy nagyszabású átverés szenvedő alanyai, s amikor látta a többiek elutasító fejrázását és égre emelkedő tekintetét, szó nélkül elhagyta a megbeszélést. Ken némi bűntudattal állapította meg, hogy megkönnyebbülést érez magában, és nem vette észre, hogy Barbara viszont elgondolkodva néz Dani után.

A negyedik napon már négy idegen lépett ki a hajóból, újabb meglepetést okozva a házigazdáknak – bár volt, aki utólag úgy vélte, erre lehetett volna előre számítani. Tamarának