– Lehet. De ennek számtalan oka lehet, például nem vesszük észre, vagy valóban nem ideges, mert például tucatnyiszor csinálta már ugyanezt. Vagy ilyesmi. Szerintem előbb-utóbb kezdeményezni fog. Csak győzzük kivárni.

Nolee arca világosan mutatta, hogy nem ért egyet, de nem válaszolt, csak sóhajtott egyet. Ken látta, hogy enyhén remeg a keze.

Körülbelül újabb negyed óra telt el eseménytelenül, amikor váratlanul Chaplain megmozdult. A jobb kezét lassan, óvatosan felemelte és a kifordított, üres tenyerét mutatta az idegen felé.

Tamara úgy ugrott fel, mint akit megcsíptek.

– Hé! Mit csinál? Mi a fenét csinál?!? Azonnal álljon le! Ne! Ne!! NEEEE!!!!……

Ököllel verte az üvegfalat.

– Ugye nem gondolta komolyan, hogy csak a maga mérhetetlen bölcsességére alapozzuk az egész akciót? – a tábornok szavaiból csak úgy sugárzott az önelégültség.

Tamara lehajtotta a fejét és hangosan zihált.

– Elcseszték… – suttogta halkan.

Hirtelen nagy lendülettel megfordult és vadul villámló szemekkel a tábornokra meredt.

– Hallotta, amit mondtam? Elcseszték, maga barom! Hála magának, meg a magához hasonló agyatlan tuskóknak, elbuktunk! De nagyon remélem, hogy maga lesz majd az, akinek meg kell fizetnie az árát!

Azzal lekapta a fejéről a speciális kommunikációs egységet és levágta a konzoljára. Egy pillanatra megállt, fújt egyet a tábornok felé és kiviharzott a teremből.

– Hé! – kiáltott utána a tábornok. – Nem hagyhatja el a szolgálati helyét. Ez függelemsértés!

– Kinyalhatja! – hangzott a velős válasz, és Tamara eltűnt a folyosók mélyén.

Egy pillanat múlva Dani is felállt és szintén elhagyta a szobát. A tábornok megkövülten nézett utána, aztán Kenhez fordult.

– Ez mind a maga felelőssége! – ordította és vadul böködött Ken felé.

– Helló! – szólalt meg hirtelen Chaplain hangja a hangszóróból.

Mindenki felkapta a fejét és a kijelzők felé fordult. Odabent Chaplain nyilvánvaló üdvözlési pózban állt.

Az idegen nem mozdult, de a szemei végigvizslatták Chaplain végtagjait, különösen a felemelt kezét.

Aztán lassan ő is felemelte a jobbját és utánozta Chaplain mozdulatát.

– Na most… – morogta a tábornok előre hajolva.

Az idegen szája megmozdult.

– H… elou… – valami ilyesmi jött ki rajta.

– Megtörtént! – jelentette ki a tábornok büszkén. – Megtörtént a kapcsolatfelvétel!

Barbara kérdően nézett Kenre, ahogy Nolee és Indra is. Ken tanácstalanul felvonta a vállát.

– Chaplain, jöhet a második lépés! – adta ki az utasítást a tábornok.

Odabent Chaplain a jobb kezét a mellkasához emelte.

– Ember – mondta, aztán a jobbjával az idegen felé bökött.

A másik csak nézett egy ideig. Az arca továbbra sem mutatott semmit, de a kék szemek fürgén jártak. Aztán megmozdult, újra megismételve Chaplain mozdulatát: a mellkasához nyúlt és megszólalt:

– Eh… ber… – és Chaplain felé bökött.

– Nem érti – mondta Nolee. – Hát persze, hogy nem.

Chaplain újra próbálkozott. Mindkét kezét a mellkasához emelte.

– Ember – mondta újra. – Ember.

A másik utánozta.

– Eh… mber… eh-mber…

Chaplain fokozta a mutogatást.

– Ember! Ember!