– Igen, valóban van egy hivatalos menetrend – ismerte el végül. – De nem hiszem, hogy érdemes lenne az időnket olyan részletkérdésekre fecsérelnünk, amit úgyis a katonaság old meg végül. Vagy olyan dolgokra, amik az események lényegét egyáltalán nem befolyásolják, mint például a lakossági tájékoztatás.

– Tudom, hogy így gondolod, de tévedsz – felelte Barbara. – A lakosság hozzáállásának döntő szerepe lehet abban, mekkora kockázatot vállalhatunk, mit engedhetünk meg az idegeneknek és mit nem. Ez egyáltalán nem olyan mellékes kérdés, mint hiszed.

Ken a vállát vonogatta.

– Sokra mész a lakossági felhatalmazással, ha képtelen vagy kapcsolatot létrehozni. Mi értelme a körítéssel foglalkozni, ha nincs meg a lényeg?

A lány egy ideig szótlanul nézte.

– Rendben – mondta végül. – Meglátjuk majd, milyen fogadtatása lesz a kis magánakciódnak, addig nincs értelme vitatkozni róla.

Összeszedte a cuccait és Kenre nézett.

– Még valami?

Ken zavarában elfordította a tekintetét. Nem akarta kihagyni az alkalmat, de fogalma sem volt, mit is akar igazán.

– Hát… – kezdte. – Beszéltem Nolee-val arról, hogy mi történt, amikor még a tábornoknál dolgoztál.

Barbara arca azonnal zárkózottá és ellenségessé vált.

– Igen?

– Elmondta, hogy a tábornok nagyon rád hajtott, de te nemet mondtál neki.

Ken végre felnézett. Meglepve látta, hogy a lány szeméből süt a harag.

Barbara előre hajolt, úgy válaszolt.

– Ó, és te bedőlsz egy ilyen kósza hírnek? – kérdezte elfojtott indulattal. – Lehet hogy hazudik, az simán belefér a spicliségbe. Talán a tábornok bízta meg vele, hogy ezt mondja. Talán én magam!

Azzal felkapta a csomagját és kiviharzott a teremből.

Ken értetlenül nézett utána.

6.

A dolog végül jól sült el: a csapat tagjai igyekeztek kitenni magukért, és az elkészült jelentés nagyon is figyelemreméltó anyag lett.

A következő bizottsági ülésen a konzul feltűnő gyorsasággal lépett túl a biztonság és tömegkommunikáció programba vett kérdésein. Kent meglepte, hogy az ülés előtt kapott előterjesztés – bár a nevét, vagy a csoportjára történő utalást persze nem tartalmazott – tartalmát és struktúráját tekintve szinte teljesen megegyezett az általuk írt jelentéssel. Azon már kevésbé csodálkozott, hogy a bizottságban is azonnal kitört a vita, lényegében ugyanazok az álláspontok és érvek mentén, mint a csoportjában. A műszakiakat azonban itt a biztonságért felelős Szolgálat emberei, és a katonák is támogatták, így a korai kapcsolatfelvétel hívei számbeli többségben voltak. A késhegyig tartó vita végül elkeseredett személyeskedés felé vette az irányt, ezért a konzul végül berekesztette a találkozót. A feladatot feldolgozásra kiadta a kontrollcsoportoknak, és elrendelte, hogy a következő bizottsági ülést szakértők bevonásával erősítsék meg.

A viták azonban a későbbiekben sem csitultak. Bár Ken hitetlenkedve olvasta a csoportok által elképzelt és kidolgozott variációk elképesztő választékát, és a szakértők is számtalan hasznos szemponttal járultak hozzá a közös gondolkodás folyamatához, az álláspontok egy jottányit sem közeledtek egymáshoz.