Dani szólalt meg.

– Nézd, Ken – kezdte óvatosan. – Beszélgettünk itt a többiekkel, és nem lesz ez így jó.

– Micsoda? – kérdezte Ken. Egyre jobban csodálkozott.

– Hát… Tudjuk, hogy a bizottsági tagság egy csomó plusz feladattal jár, de ettől még egyre aggasztóbb, amit itt csoportmunka címén művelünk.

– Gáz az egész – dörmögte bele Zou halkan.

Ken látta, hogy Magnus Barbara felé pillant, de a lány csak udvarias érdeklődéssel figyelte az eseményeket.

– Nem tudom, miről beszéltek – mondta Ken.

– Te is tudod, hogy minden megbeszélésről felvétel készül – magyarázta Dani. – Ha valaki megnézi, mit csináltunk az elmúlt néhány napban, garantáltan feloszlatja a csoportot. Ez nem kérdés.

– Elvégeztük a kijelölt feladatokat – védekezett Ken összevonva a szemöldökét.

– Hát nem, éppen ez az! – Rázta a fejét Dani.

– Csak megnéztük a jelentéseket, ennyi történt – szólt közbe ismét Zou. – De nem ezért vagyunk itt, hanem hogy hozzátegyünk a közös gondolkozáshoz.

– Megértjük, hogy megnőtt rajtad a nyomás, és szokatlanok az elvárások – tette hozzá Tamara. – De nekünk a csapat munkájára és sikerére is gondolnunk kell. Nekünk nem fér bele, hogy hétszámra ne csináljunk semmit.

– Mondtam már, elvégeztük a kijelölt feladatokat – makacskodott Ken.

– Szerintünk is klassz, hogy nagy ember lettél – Zou hangja egyre erősebb és indulatosabb lett. – Tök jó, hogy van már titkárnőd is, meg minden. – Nolee sértetten kapta fel a fejét, de nem szólt. – De mi meg dolgoznánk.

Ken végignézett rajtuk, s hosszú idő után végre ismét látta őket: Zou kész volt a küzdelemre, Dani láthatóan kínban volt, de eltökéltnek látszott, Magnus meglepődöttnek tűnt. Indrán az aggodalom látszott, Tamara tárgyilagos figyelemmel várt, Nolee pedig várakozóan nézett rá. És Barbara? Barbara élénken figyelt, és rég nem látott elevenség sugárzott belőle. Ken úgy döntött, egy huszárvágással megoldja a helyzetet.

– Dolgozni akartok? Helyes, mert épp egy problémát hoztam nektek, amit szeretnék, ha kielemeznénk.

Megelégedésére az indulatok meglepetésbe váltottak, többen is hátradőltek a székükben, úgy várták a folytatást. Aztán egy pillanatra elkapta Nolee megbántott tekintetét.

– Igaz is! – eszmélt Ken némi bűntudattal. – Az én hibám, hogy nem mutattam még be nektek az új kollégánkat, Nolee Tangere kisasszonyt. Nolee pszichológiával foglalkozik, és a hiányzó, nyolcadik szakterületet képviseli a csoportunkban. Nem titkárnő, nem adminisztrátor és nem asszisztens. A tábornok küldte.

A kíváncsi tekintetekben megjelent a gyanakvás, Ken pedig egyre erősebb lelkiismeret-furdalást érzett. Hogy kicsit kiengesztelje a lányt, hozzátette:

– Köszönöm az elmúlt napokban tanúsított figyelmét és kedvességét, Nolee!

Az összevillanó szemekből azonnal megértette, hogy rosszul szólt. A lányra nézett, aki zavarában meg sem tudott szólalni, viszont mélyen elpirult. Zou és Dani már mindent tudóan mosolyogtak, Barbara azonban tovább fürkészte Ken és Nolee arcát.

– Nincs mit, uram – nyögte ki végül Nolee.

 Kennek fogalma sem volt, mit tegyen. Átfutott az agyán, hogy elmagyarázza a helyzetet, de halványan sejtette, hogy ezzel csak tovább rontana rajta. Kétségbeesetten Barbarára pillantott, aki ettől abbahagyta a fürkészést és hátradőlt a székében. Jobb ötlet híján Ken belevágott a feladatba.

– Nos, akkor nézzük azt a problémát! – mondta, és végre előhalászta a keresett adatkártyát. A gépbe helyezte és elindította. A kivetítőn egy bolygó sematikus ábrája, valamint egy közeledő űrhajó jele jelent meg. Ken kicsit várt, aztán egy gombnyomással továbbléptette a képet. Az